„Oedaleus decorus” változatai közötti eltérés

Innen: orthoptera-wiki
 
(6 közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
 
''<nowiki>#0370</nowiki>''
 
''<nowiki>#0370</nowiki>''
   
Magyar név: szalagos sáska
+
Magyar név: Szalagos sáska
   
 
Tudományos név: ''Oedaleus decorus'' (Germar, 1826)
 
Tudományos név: ''Oedaleus decorus'' (Germar, 1826)
14. sor: 14. sor:
   
 
<gallery>
 
<gallery>
0370_Oedaleus_decorus.jpg|Oedaleus decorus nőstény
+
0370_Oedaleus_decorus.jpg|''Oedaleus decorus'' nőstény
0371_Oedaleus_decorus_fm.jpg |Oedaleus decorus nőstény
+
0371_Oedaleus_decorus_fm.jpg |''Oedaleus decorus'' nőstény
0372_Oedaleus_decorus_m.jpg |Oedaleus decorus hím
+
0372_Oedaleus_decorus_m.jpg |''Oedaleus decorus'' hím
 
</gallery>
 
</gallery>
   
  +
  +
https://www.inaturalist.org/taxa/473539-Oedaleus-decorus/browse_photos
   
 
http://www.orthoptera.ch/arten/item/oedaleus-decorus
 
http://www.orthoptera.ch/arten/item/oedaleus-decorus
   
   
 
'''Leírás:''' Fűzöld, vagy szalmasárga, ritkán szürkés, kiterjedt barna feketésbarna foltokkal. Az előtorhát középéle erősen kiemelkedik és kissé ívelt. Jellemző a négy fehér vonal a pronotumon, mintegy X-alakú rajzolatot adva. Sárgás tónusú szárnyfedőit, amelyek túlnyúlnak a hátsó térden,két-három keresztben futó, széles, sötét sáv díszíti, átlátszó, sárgás-zöldes hátulsó szárnyán pedig széles, feketés harántszalag van. A hátsó combok alsó éle és a lábszár alsó része sárgás-vöröses
 
Leírás: Fűzöld, vagy szalmasárga, ritkán szürkés, kiterjedt barna feketésbarna foltokkal. Az előtorhát középéle erősen kiemelkedik és kissé ívelt. Jellemző a négy fehér vonal a pronotumon, mintegy X-alakú rajzolatot adva. Sárgás tónusú szárnyfedőit, amelyek túlnyúlnak a hátsó térden,két-három keresztben futó, széles, sötét sáv díszíti, átlátszó, sárgás-zöldes hátulsó szárnyán pedig széles, feketés harántszalag van. A hátsó combok alsó éle és a lábszár alsó része sárgás-vöröses
 
   
 
Testméret: ♂ 18-24 mm | ♀ 25-38 mm
 
Testméret: ♂ 18-24 mm | ♀ 25-38 mm
   
Cirpelés: Az Oedaleus decorus repülve közepes zörgést hallat. Ugrás esetén általában nem keletkezik zaj. Az azonos nemű kapcsolatokban puha, zümmögő hangokat hallanak riválizáló hangként. Amikor a hímek egy leszállt nőstényt látnak, gyorsan futnak az irányukban, és újra és újra generálják az udvarló hangokat. Ez szabálytalan időközönként 0,5-1,1 s tartó hangokból áll. A párzás előtt rövid, tisztább hangok keletkeznek.
+
'''Cirpelés:''' Az Oedaleus decorus repülve közepes zörgést hallat. Ugrás esetén általában nem keletkezik zaj. Az azonos nemű kapcsolatokban puha, zümmögő hangokat hallatnak riválizáló hangként. Amikor a hímek egy leszállt nőstényt látnak, gyorsan futnak az irányukba, és újra és újra generálják az udvarló hangokat. Ez szabálytalan időközönként 0,5-1,1 s tartó hangokból áll. A párzás előtt rövid, tisztább hangok keletkeznek.
 
Elterjedés: Az elterjedési területe Észak-Afrikától és Spanyolországtól Franciaországon és Kelet-Európán át a közép-ázsiai régióig terjed. Európában a fő elterjedési területe a Földközi-tenger térségében van. A legészakibb előfordulásai Párizstól délre találhatók. Svájcban a faj csak néhány helyen található a Valaisban 500-1700 m közötti magasságban.
 
   
 
'''Elterjedés:''' Az elterjedési területe Észak-Afrikától és Spanyolországtól Franciaországon és Kelet-Európán át a közép-ázsiai régióig terjed. Európában a fő elterjedési területe a Földközi-tenger térségében van - cirkummediterrán. A legészakibb előfordulásai Párizstól délre találhatók. Svájcban a faj csak néhány helyen található a Valaisban 500-1700 m közötti magasságban.
Élőhely, életmód: Száraz, kopáros élőhelyeken (homokpuszták, száraz szikespuszták, délies kitettségű, köves lejtősztyepek, ruderáliák) szórványosan fordul elő. Fontos, hogy nagy mennyiségű növényzetmentes terület gyorsan felmelegedjen. Mind a hímek, mind pedig a nőstények igen jól repülnek. A jó álcázás miatt gyakran csak akkor lehet észrevenni az állatokat, amikor felrepülnek.
 
   
 
'''Élőhely, életmód:''' Geofil, xero-thermofil. Száraz, kopáros élőhelyeken (homokpuszták, száraz szikespuszták, délies kitettségű, köves lejtősztyepek, ruderáliák) szórványosan fordul elő. Fontos, hogy nagy kiterjedésű növényzetmentes felszín gyorsan felmelegedjen. Mind a hímek, mind pedig a nőstények igen jól repülnek. A jó álcázás miatt gyakran csak akkor lehet észrevenni az állatokat, amikor felrepülnek.
   
Fenológia: A nőstények a petéiket nyílt terepen, a talajba rakják. Az imágók július elejétől szeptember végéig fordulnak elő.
+
'''Fenológia:''' A nőstények a petéiket nyílt terepen, a talajba rakják. A lárvák április-május folyamán fordulnak elő. Az imágók július elejétől szeptember végéig fordulnak elő.

A lap jelenlegi, 2019. március 27., 14:38-kori változata

#0370

Magyar név: Szalagos sáska

Tudományos név: Oedaleus decorus (Germar, 1826)

Elterjedés: európai-ázsiai

Faunatípus: policentrikus

Életforma: geobiont

Természetvédelmi értékszám: II


https://www.inaturalist.org/taxa/473539-Oedaleus-decorus/browse_photos

http://www.orthoptera.ch/arten/item/oedaleus-decorus


Leírás: Fűzöld, vagy szalmasárga, ritkán szürkés, kiterjedt barna feketésbarna foltokkal. Az előtorhát középéle erősen kiemelkedik és kissé ívelt. Jellemző a négy fehér vonal a pronotumon, mintegy X-alakú rajzolatot adva. Sárgás tónusú szárnyfedőit, amelyek túlnyúlnak a hátsó térden,két-három keresztben futó, széles, sötét sáv díszíti, átlátszó, sárgás-zöldes hátulsó szárnyán pedig széles, feketés harántszalag van. A hátsó combok alsó éle és a lábszár alsó része sárgás-vöröses

Testméret: ♂ 18-24 mm | ♀ 25-38 mm

Cirpelés: Az Oedaleus decorus repülve közepes zörgést hallat. Ugrás esetén általában nem keletkezik zaj. Az azonos nemű kapcsolatokban puha, zümmögő hangokat hallatnak riválizáló hangként. Amikor a hímek egy leszállt nőstényt látnak, gyorsan futnak az irányukba, és újra és újra generálják az udvarló hangokat. Ez szabálytalan időközönként 0,5-1,1 s tartó hangokból áll. A párzás előtt rövid, tisztább hangok keletkeznek.

Elterjedés: Az elterjedési területe Észak-Afrikától és Spanyolországtól Franciaországon és Kelet-Európán át a közép-ázsiai régióig terjed. Európában a fő elterjedési területe a Földközi-tenger térségében van - cirkummediterrán. A legészakibb előfordulásai Párizstól délre találhatók. Svájcban a faj csak néhány helyen található a Valaisban 500-1700 m közötti magasságban.

Élőhely, életmód: Geofil, xero-thermofil. Száraz, kopáros élőhelyeken (homokpuszták, száraz szikespuszták, délies kitettségű, köves lejtősztyepek, ruderáliák) szórványosan fordul elő. Fontos, hogy nagy kiterjedésű növényzetmentes felszín gyorsan felmelegedjen. Mind a hímek, mind pedig a nőstények igen jól repülnek. A jó álcázás miatt gyakran csak akkor lehet észrevenni az állatokat, amikor felrepülnek.

Fenológia: A nőstények a petéiket nyílt terepen, a talajba rakják. A lárvák április-május folyamán fordulnak elő. Az imágók július elejétől szeptember végéig fordulnak elő.