„Oedaleus decorus” változatai közötti eltérés

Innen: orthoptera-wiki
 
(16 közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
 
''<nowiki>#0370</nowiki>''
 
''<nowiki>#0370</nowiki>''
   
Magyar név: szalagos sáska
+
Magyar név: Szalagos sáska
   
 
Tudományos név: ''Oedaleus decorus'' (Germar, 1826)
 
Tudományos név: ''Oedaleus decorus'' (Germar, 1826)
13. sor: 13. sor:
 
Természetvédelmi értékszám: II
 
Természetvédelmi értékszám: II
   
  +
<gallery>
  +
0370_Oedaleus_decorus.jpg|''Oedaleus decorus'' nőstény
  +
0371_Oedaleus_decorus_fm.jpg |''Oedaleus decorus'' nőstény
  +
0372_Oedaleus_decorus_m.jpg |''Oedaleus decorus'' hím
  +
</gallery>
   
  +
A hím 18 - 24 mm, a nőstény 30 - 38 mm. Fűzöld, vagy szalmasárga, kiterjedt barna feketésbarna foltokkal. Az előtorhát középéle erősen kiemelkedik, rajta fehéres X-alakú rajzolat van. Sárgás tónusú szárnyfedőit keresztben futó, széles, sötét sávok díszítik, átlátszó hátulsó szárnyán pedig széles, feketés harántszalag van. Száraz, kopáros élőhelyeken (homokpuszták, száraz szikespuszták, délies kitettségű, köves lejtősztyepek) szórványosan fordul elő. Mind a hímek, mind pedig a nőstények igen jól repülnek.
 
  +
https://www.inaturalist.org/taxa/473539-Oedaleus-decorus/browse_photos
  +
  +
http://www.orthoptera.ch/arten/item/oedaleus-decorus
  +
  +
  +
'''Leírás:''' Fűzöld, vagy szalmasárga, ritkán szürkés, kiterjedt barna feketésbarna foltokkal. Az előtorhát középéle erősen kiemelkedik és kissé ívelt. Jellemző a négy fehér vonal a pronotumon, mintegy X-alakú rajzolatot adva. Sárgás tónusú szárnyfedőit, amelyek túlnyúlnak a hátsó térden,két-három keresztben futó, széles, sötét sáv díszíti, átlátszó, sárgás-zöldes hátulsó szárnyán pedig széles, feketés harántszalag van. A hátsó combok alsó éle és a lábszár alsó része sárgás-vöröses
  +
  +
Testméret: ♂ 18-24 mm | ♀ 25-38 mm
  +
  +
'''Cirpelés:''' Az Oedaleus decorus repülve közepes zörgést hallat. Ugrás esetén általában nem keletkezik zaj. Az azonos nemű kapcsolatokban puha, zümmögő hangokat hallatnak riválizáló hangként. Amikor a hímek egy leszállt nőstényt látnak, gyorsan futnak az irányukba, és újra és újra generálják az udvarló hangokat. Ez szabálytalan időközönként 0,5-1,1 s tartó hangokból áll. A párzás előtt rövid, tisztább hangok keletkeznek.
  +
  +
'''Elterjedés:''' Az elterjedési területe Észak-Afrikától és Spanyolországtól Franciaországon és Kelet-Európán át a közép-ázsiai régióig terjed. Európában a fő elterjedési területe a Földközi-tenger térségében van - cirkummediterrán. A legészakibb előfordulásai Párizstól délre találhatók. Svájcban a faj csak néhány helyen található a Valaisban 500-1700 m közötti magasságban.
  +
  +
'''Élőhely, életmód:''' Geofil, xero-thermofil. Száraz, kopáros élőhelyeken (homokpuszták, száraz szikespuszták, délies kitettségű, köves lejtősztyepek, ruderáliák) szórványosan fordul elő. Fontos, hogy nagy kiterjedésű növényzetmentes felszín gyorsan felmelegedjen. Mind a hímek, mind pedig a nőstények igen jól repülnek. A jó álcázás miatt gyakran csak akkor lehet észrevenni az állatokat, amikor felrepülnek.
  +
  +
'''Fenológia:''' A nőstények a petéiket nyílt terepen, a talajba rakják. A lárvák április-május folyamán fordulnak elő. Az imágók július elejétől szeptember végéig fordulnak elő.

A lap jelenlegi, 2019. március 27., 14:38-kori változata

#0370

Magyar név: Szalagos sáska

Tudományos név: Oedaleus decorus (Germar, 1826)

Elterjedés: európai-ázsiai

Faunatípus: policentrikus

Életforma: geobiont

Természetvédelmi értékszám: II


https://www.inaturalist.org/taxa/473539-Oedaleus-decorus/browse_photos

http://www.orthoptera.ch/arten/item/oedaleus-decorus


Leírás: Fűzöld, vagy szalmasárga, ritkán szürkés, kiterjedt barna feketésbarna foltokkal. Az előtorhát középéle erősen kiemelkedik és kissé ívelt. Jellemző a négy fehér vonal a pronotumon, mintegy X-alakú rajzolatot adva. Sárgás tónusú szárnyfedőit, amelyek túlnyúlnak a hátsó térden,két-három keresztben futó, széles, sötét sáv díszíti, átlátszó, sárgás-zöldes hátulsó szárnyán pedig széles, feketés harántszalag van. A hátsó combok alsó éle és a lábszár alsó része sárgás-vöröses

Testméret: ♂ 18-24 mm | ♀ 25-38 mm

Cirpelés: Az Oedaleus decorus repülve közepes zörgést hallat. Ugrás esetén általában nem keletkezik zaj. Az azonos nemű kapcsolatokban puha, zümmögő hangokat hallatnak riválizáló hangként. Amikor a hímek egy leszállt nőstényt látnak, gyorsan futnak az irányukba, és újra és újra generálják az udvarló hangokat. Ez szabálytalan időközönként 0,5-1,1 s tartó hangokból áll. A párzás előtt rövid, tisztább hangok keletkeznek.

Elterjedés: Az elterjedési területe Észak-Afrikától és Spanyolországtól Franciaországon és Kelet-Európán át a közép-ázsiai régióig terjed. Európában a fő elterjedési területe a Földközi-tenger térségében van - cirkummediterrán. A legészakibb előfordulásai Párizstól délre találhatók. Svájcban a faj csak néhány helyen található a Valaisban 500-1700 m közötti magasságban.

Élőhely, életmód: Geofil, xero-thermofil. Száraz, kopáros élőhelyeken (homokpuszták, száraz szikespuszták, délies kitettségű, köves lejtősztyepek, ruderáliák) szórványosan fordul elő. Fontos, hogy nagy kiterjedésű növényzetmentes felszín gyorsan felmelegedjen. Mind a hímek, mind pedig a nőstények igen jól repülnek. A jó álcázás miatt gyakran csak akkor lehet észrevenni az állatokat, amikor felrepülnek.

Fenológia: A nőstények a petéiket nyílt terepen, a talajba rakják. A lárvák április-május folyamán fordulnak elő. Az imágók július elejétől szeptember végéig fordulnak elő.