„Psophus stridulus” változatai közötti eltérés

Innen: orthoptera-wiki
23. sor: 23. sor:
   
   
 
Leírás: A két nem színe és megjelenése különbözik. A sötét- és feketés-barna hímek erősek, karcsúak, a nagy és puha nőstények világosabb, barna-sötétbarna vagy ritkán vöröses-barna színűek. A hímek szárnyai jelentősen túlnyúlnak a térd hátsó részén, a nőstényeknél alig érik el. Mindkét nemnél világos foltok vannak a hátsó lábakon és egy világos gyűrű a térd alatt, a harmadik lábszár sötét. Az pronotum középgerince folyamatos, magasan ívelt, mindkét oldalán van egy-egy kis mélyedés. Hátsó szárnya a füstös-barna szárnyvégek kivételével cinóbervörös (a hímeké sötétebb, a nőstényeké világosabb árnyalatú).
A hím 23 - 25 mm, a nőstény 26 - 32 mm. Szürkésbarna színezetű állat (a hímek sötétebbek, feketésbarnák, feketék, a nőstények néha egészen világosak is lehetnek). . A nőstény, különösen petékkel telve, csak ritkán repül. 400-500 m magasság fölött hegyi réteken, legelőkön, irtásokon bukkanhatunk rá a nyár végén.
 
 
Leírás: A két nem színe és megjelenése különbözik. A sötét- és feketés-barna hímek erősek, karcsúak, a nagy és puha nőstények világosabb, barna-sötétbarna vagy ritkán vöröses-barna színűek. A hímek szárnyai jelentősen túlnyúlnak a térd hátsó részén, a nőstényeknél alig érik el. Mindkét nemnél világos foltok vannak a hátsó lábakon és egy világos gyűrű a térd alatt, a harmadik lábszár sötét. Az pronótum középgerince folyamatos, magasan ívelt. magas, és nincs megszakítva. A középső gerinc mindkét oldalán van egy-egy mélyedés. Hátsó szárnya a füstös-barna szárnyvégek kivételével cinóbervörös.
 
   
 
Testméret: ♂ 19-25 mm | ♀ 23-35 mm
 
Testméret: ♂ 19-25 mm | ♀ 23-35 mm
31. sor: 29. sor:
 
Cirpelés: A Psophus stridulus két különböző hangot mutat. A hím jellemző spirális alakú pályán repülve (néha pihenő helyzetben is) hátsó szárnyaival feltűnően hangos, kerepelő hangot hallat. A hangot valószínűleg a hátsó szárnyak visszaszorítása okozza. Általában csak kis mértékben repülnek a növényzet felett 0,5-1 m magasságban, nem ritkán azonban akár 5 m magasságba emelkedhetnek. A menekülési ugrások sokkal egyszerűbbek és céltudatosabbak, és nem mindig "zörögnek". A nőstények kicsit csendesebb hangot adnak a rövid menekülés során. Továbbá, a hímek ismételten rövid hangokat produkálhatnak a földön úgy, hogy a lábukat a szárnyaikhoz dörzsölik.
 
Cirpelés: A Psophus stridulus két különböző hangot mutat. A hím jellemző spirális alakú pályán repülve (néha pihenő helyzetben is) hátsó szárnyaival feltűnően hangos, kerepelő hangot hallat. A hangot valószínűleg a hátsó szárnyak visszaszorítása okozza. Általában csak kis mértékben repülnek a növényzet felett 0,5-1 m magasságban, nem ritkán azonban akár 5 m magasságba emelkedhetnek. A menekülési ugrások sokkal egyszerűbbek és céltudatosabbak, és nem mindig "zörögnek". A nőstények kicsit csendesebb hangot adnak a rövid menekülés során. Továbbá, a hímek ismételten rövid hangokat produkálhatnak a földön úgy, hogy a lábukat a szárnyaikhoz dörzsölik.
   
  +
Elterjedés: Elterjedési területe Észak-Spanyolországtól Franciaországon, Közép- és Kelet-Európán át, a Kaukázuson és Ázsián keresztül a Koreai-félszigetig húzódik. Az északi határá Észak-Németországban és Skandinávia déli részén halad. Már Közép-Európában, így hazánkban is (400-500 m-től), de különösen délen (pl. Abruzzok és Görögország) montánná válik.
Elterjedés:
 
   
  +
Élőhely, életmód: hegyi réteken, legelőkön, irtásokon bukkanhatunk rá a nyár végén. A nőstény, különösen petékkel telve, csak ritkán repül.
Élőhely, életmód:
 
   
 
Fenológia:
 
Fenológia:

A lap 2019. február 9., 16:52-kori változata

#0350 #0351

Magyar név: kereplő sáska

Tudományos név: Psophus stridulus (Linne, 1758)

Elterjedés: euroszibériai

Faunatípus: angarai

Életforma: chortobiont

Természetvédelmi értékszám: I


http://www.orthoptera.ch/arten/item/psophus-stridulus


Leírás: A két nem színe és megjelenése különbözik. A sötét- és feketés-barna hímek erősek, karcsúak, a nagy és puha nőstények világosabb, barna-sötétbarna vagy ritkán vöröses-barna színűek. A hímek szárnyai jelentősen túlnyúlnak a térd hátsó részén, a nőstényeknél alig érik el. Mindkét nemnél világos foltok vannak a hátsó lábakon és egy világos gyűrű a térd alatt, a harmadik lábszár sötét. Az pronotum középgerince folyamatos, magasan ívelt, mindkét oldalán van egy-egy kis mélyedés. Hátsó szárnya a füstös-barna szárnyvégek kivételével cinóbervörös (a hímeké sötétebb, a nőstényeké világosabb árnyalatú).

Testméret: ♂ 19-25 mm | ♀ 23-35 mm

Cirpelés: A Psophus stridulus két különböző hangot mutat. A hím jellemző spirális alakú pályán repülve (néha pihenő helyzetben is) hátsó szárnyaival feltűnően hangos, kerepelő hangot hallat. A hangot valószínűleg a hátsó szárnyak visszaszorítása okozza. Általában csak kis mértékben repülnek a növényzet felett 0,5-1 m magasságban, nem ritkán azonban akár 5 m magasságba emelkedhetnek. A menekülési ugrások sokkal egyszerűbbek és céltudatosabbak, és nem mindig "zörögnek". A nőstények kicsit csendesebb hangot adnak a rövid menekülés során. Továbbá, a hímek ismételten rövid hangokat produkálhatnak a földön úgy, hogy a lábukat a szárnyaikhoz dörzsölik.

Elterjedés: Elterjedési területe Észak-Spanyolországtól Franciaországon, Közép- és Kelet-Európán át, a Kaukázuson és Ázsián keresztül a Koreai-félszigetig húzódik. Az északi határá Észak-Németországban és Skandinávia déli részén halad. Már Közép-Európában, így hazánkban is (400-500 m-től), de különösen délen (pl. Abruzzok és Görögország) montánná válik.

Élőhely, életmód: hegyi réteken, legelőkön, irtásokon bukkanhatunk rá a nyár végén. A nőstény, különösen petékkel telve, csak ritkán repül.

Fenológia: