Psophus stridulus

#0350 #0351

Magyar név: kereplő sáska

Tudományos név: Psophus stridulus (Linne, 1758)

Elterjedés: euroszibériai

Faunatípus: angarai

Életforma: chortobiont

Természetvédelmi értékszám: I

• 

  Psophus stridulus nőstény

• 

  Psophus stridulus hím

• 

  Psophus stridulus hím

http://www.orthoptera.ch/arten/item/psophus-stridulus

A hím 23 - 25 mm, a nőstény 26 - 32 mm. Szürkésbarna színezetű állat (a hímek sötétebbek, feketésbarnák, feketék, a nőstények néha egészen világosak is lehetnek). . A nőstény, különösen petékkel telve, csak ritkán repül. 400-500 m magasság fölött hegyi réteken, legelőkön, irtásokon bukkanhatunk rá a nyár végén.

Leírás: A két nem színe és megjelenése különbözik. A sötét- és feketés-barna hímek erősek, karcsúak, a nagy és puha nőstények világosabb, barna-sötétbarna vagy ritkán vöröses-barna színűek. A hímek szárnyai jelentősen túlnyúlnak a térd hátsó részén, a nőstényeknél alig érik el. Mindkét nemnél világos foltok vannak a hátsó lábakon és egy világos gyűrű a térd alatt, a harmadik lábszár sötét. Az pronótum középgerince folyamatos, magasan ívelt. magas, és nincs megszakítva. A középső gerinc mindkét oldalán van egy-egy mélyedés. Hátsó szárnya a füstös-barna szárnyvégek kivételével cinóbervörös.

Testméret: ♂ 19-25 mm | ♀ 23-35 mm

Cirpelés: A Psophus stridulus két különböző hangot mutat. A hím jellemző spirális alakú pályán repülve (néha pihenő helyzetben is) hátsó szárnyaival feltűnően hangos, kerepelő hangot hallat. A hangot valószínűleg a hátsó szárnyak visszaszorítása okozza. Általában csak kis mértékben repülnek a növényzet felett 0,5-1 m magasságban, nem ritkán anonban akár 5 m magasságba emelkedhetnek. A menekülési ugrások sokkal egyszerűbbek és céltudatosabbak, és nem mindig csörögnek. A nőstények kicsit csendesebb hangot adnak a rövid menekülés során. Továbbá, a hímek ismételten rövid hangokat produkálhatnak a földön úgy, hogy a lábukat a szárnyaikhoz dörzsölik.

Elterjedés:

Élőhely, életmód:

Fenológia: