„Pteronemobius heydenii” változatai közötti eltérés
| (11 közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva) | |||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
| − | Magyar név: |
+ | Magyar név: Mocsáritücsök |
Tuidományos név: ''Pteronemobius heydenii'' (Fischer, 1853) |
Tuidományos név: ''Pteronemobius heydenii'' (Fischer, 1853) |
||
| + | Elterjedés: mediterrán, közép-európai és dél-nyugati ázsiai |
||
| ⚫ | |||
| ⚫ | |||
| − | Példa.jpg|Képaláírás2 |
||
| ⚫ | |||
| + | Faunatípus: Ponto-Mediterrán |
||
| ⚫ | |||
| + | Életforma: Fissurobiont |
||
| + | Természetvédelmi értékszám: I |
||
| ⚫ | |||
| − | morfológia |
||
| ⚫ | |||
| − | |||
| + | Pteronemobius_heydeni.jpg| |
||
| ⚫ | |||
| ⚫ | |||
| − | |||
| ⚫ | |||
| − | |||
| − | |||
| − | éneklés |
||
| − | |||
| − | A mérsékelten hangos éneklése Pteronemobius heydenii áll, mintegy 2 s tartós verseket s hosszú szünetek szakítják 0,5-2,5. Egy vers kezdődik viszonylag alacsony, és eléri a maximális hangerőt első harmada után, gyakran csak a vége előtt. A frekvencia spektrum maximuma 6-8 kHz. Az állatok napi nálunk főleg énekelni éjszaka sokkal kevésbé feltűnő, hosszabb szünetekkel verseket. Pteronemobius heydenii ének az esőben. Az akciós dal egy kicsit alacsony, a vonalak változtatható hosszúságú, és a rövidebb szünetek. A hang kevésbé tiszta, mint a spontán ének. Ebben az esetben az egész test előtt a hossztengely és költözött vissza. A remegés lassúak képest a Antaxius faj, de az amplitúdó sokkal nagyobb, legfeljebb 0,5 cm. mi is megfigyelhető férfiakban, akiket szaladgált a vegetációs nélkül hivatkozva ezt a viselkedést. Az alak a szótagok a dal reklám jelentősen eltér a spontán énekelni. |
||
| + | https://www.inaturalist.org/taxa/468533-Pteronemobius-heydenii/browse_photos |
||
| − | terjedését |
||
| ⚫ | |||
| − | Pteronemobius heydenii egy közös alfaj sok Európában, Afrikában és Ázsiában Art. Az itt tárgyalt nevez Pteronemboius heydenii heydenii mediterrán, közép-európai és dél-nyugati ázsiai gyakori. A tartomány Spanyolország Franciaország, Olaszország, Dél-és Kelet-Európában, hogy a Fekete-tenger. A terület északi határán halad át Észak-Franciaország és Baden-Württemberg. Svájcban Pteronemobius heydenii lokálisan gyakori minden az ország egyes részein, kivéve a Graubünden. A legtöbb betétek találhatók a központi fennsík közötti régióban Luzerni-tó és a Bodeni-tó. Németországban a forgalmazás területén a délnyugati badenwuerttemberg és a Bodeni-tó régióban korlátozott. |
||
| − | Fenológia és életmód |
||
| ⚫ | '''Leírás:''' Az egyik legkisebb tücsök fajunk. A színe egyenletesen sötétbarna vagy fekete. Csak a fej és a lábak viselnek elmosódott, könnyebb rajzokat. A pronotumon, különösen az elülső részén hosszú szőrözöttségű. A szárny a nősténynél a potroh mintegy feléig-kétharmadáig ér, a hímeké szinte lefedi az egész potrohot. A rövid tojócsöve egyenes, és legfeljebb kissé a végén felfelé hajló, kissé megvastagodott, és finoman fogazott. A hátsó tíbiákon felül, mindkét oldalon 4 tüske van. |
||
| − | Felnőtt egyének Pteronemobius heydenii lehet megfigyelni augusztus végén május elején. A legtöbb állat megtalálható júniusban és júliusban. Csak néhány énekesek megtalálható még ebben az évben (október). |
||
| − | A tojásokat valószínűleg tároljuk éjjel a nedves talaj és a lárvák kikelnek már körülbelül két hét után. Átmennek szakaszában a 9. és telelnek át a lárvák a talajban. |
||
| ⚫ | |||
| − | élőhely |
||
| + | Cirpelés: A mérsékelten hangos, mintegy 2 s tartó verseket s hosszú szünetek szakítják (0,5-2,5 s) meg. Egy vers viszonylag halkan kezdődik, a maximális hangerőt első harmada után, gyakran csak a vége előtt éri el. Különböző intenzitással nappal és éjszaka is énekel, sőt az esőben is. A rivalizáló ének egy kicsit alacsony, a változó hosszúságú, és a rövidebbekk. A hang kevésbé tiszta, mint a spontán éneké. Közben az állat hevesen járkál. Az alak a szótagok jelentősen eltérnek az udvaról ének során a spontán énektől. |
||
| − | Pteronemobius heydenii egy tipikus fajta nedves élőhelyeket. Amellett, hogy a magas színvonalú, a nedvesség az Alpoktól északra, a hő szükség van az ilyen korlátozó tényező. Rendezett lesz parti területei tavak és folyók, mocsarak, nedves rétek, Quellaufstösse és kavicsbánya. Sok esetben az élőhely gazdag strukturált és felszerelt különböző típusú növényzet sűrűsége és magassága, valamint a nedves és szárazabb területeken. Nyáron megtalálja az állatokat részben száraz lejtőkön. Tipikus kísérő fajok Conocephalus fuscus, Ruspolia nitidula és Stethophyma grossum. |
||
| + | '''Elterjedés:''' Pteronemobius heydenii-nek több alfaja él Európában, Afrikában és Ázsiában. Az itt tárgyalt alfaj, a törzsalak, a Pteronemboius heydenii heydenii mediterrán, közép-európai és dél-nyugati ázsiai, a Fekete-tengerig. |
||
| − | Hazard és védelem |
||
| + | '''Fenológia és életmód:''' Imágók augusztus végén és május elején. A legtöbb állat megtalálható júniusban és júliusban, ritkán még októberben is. A petéket a nedves talajba rakják, és a lárvák már körülbelül két hét után kikelnek. Az utolsó stádiumú (9) lárvák a talajban telelnek át. |
||
| − | Élőhely elvesztése lecsapolások és izolálás kisebb és kisebb mocsarak egy intenzíven művelt táj vezetett jelentős állomány csökkenése a Pteronemobius heydenii. Szintén személyzet nélküli területeken vezet növelésével beavatkozásnak élőhelyek elvesztése. A faj besorolása veszélyeztetett Svájcban. A késői kaszálás nyáron vagy ősszel vagy kiterjedt legelő típusú könnyen támogatni. Kár, hogy a gyep a folyosón a növényevők vagy fordulási manőverekkel kaszálás előnyét kopár helyeken, amelyek fontosak Pteronemobius heydenii. |
||
| + | '''Élőhely:''' Szaporodásához kifejezetten nedves élőhelyet preferál, de viszonylag nagy a hőigénye is. Így leginkább a nedves és meleg-száraz mozaikoló élőhelyeken fordul elő. Alkalmas élőhelyeken akár gyakori is lehet. |
||
| − | CH: VU (sebezhető) |
||
| − | DE: 3 (veszélyeztetett) |
||
| − | AT: VU (sebezhető) |
||
| − | Európában: LC (nem veszélyeztetett) |
||
A lap jelenlegi, 2020. október 10., 18:04-kori változata
Magyar név: Mocsáritücsök
Tuidományos név: Pteronemobius heydenii (Fischer, 1853)
Elterjedés: mediterrán, közép-európai és dél-nyugati ázsiai
Faunatípus: Ponto-Mediterrán
Életforma: Fissurobiont
Természetvédelmi értékszám: I
Mocsáritücsök (Foto: Puskás Gellért)
https://www.inaturalist.org/taxa/468533-Pteronemobius-heydenii/browse_photos
http://www.orthoptera.ch/arten/item/pteronemobius-pteronemobius-heydenii
Leírás: Az egyik legkisebb tücsök fajunk. A színe egyenletesen sötétbarna vagy fekete. Csak a fej és a lábak viselnek elmosódott, könnyebb rajzokat. A pronotumon, különösen az elülső részén hosszú szőrözöttségű. A szárny a nősténynél a potroh mintegy feléig-kétharmadáig ér, a hímeké szinte lefedi az egész potrohot. A rövid tojócsöve egyenes, és legfeljebb kissé a végén felfelé hajló, kissé megvastagodott, és finoman fogazott. A hátsó tíbiákon felül, mindkét oldalon 4 tüske van.
Testhossz: ♂ 5-6 mm | ♀ 5,5-7 mm | Tojásrakó 1,8-2,4 mm
Cirpelés: A mérsékelten hangos, mintegy 2 s tartó verseket s hosszú szünetek szakítják (0,5-2,5 s) meg. Egy vers viszonylag halkan kezdődik, a maximális hangerőt első harmada után, gyakran csak a vége előtt éri el. Különböző intenzitással nappal és éjszaka is énekel, sőt az esőben is. A rivalizáló ének egy kicsit alacsony, a változó hosszúságú, és a rövidebbekk. A hang kevésbé tiszta, mint a spontán éneké. Közben az állat hevesen járkál. Az alak a szótagok jelentősen eltérnek az udvaról ének során a spontán énektől.
Elterjedés: Pteronemobius heydenii-nek több alfaja él Európában, Afrikában és Ázsiában. Az itt tárgyalt alfaj, a törzsalak, a Pteronemboius heydenii heydenii mediterrán, közép-európai és dél-nyugati ázsiai, a Fekete-tengerig.
Fenológia és életmód: Imágók augusztus végén és május elején. A legtöbb állat megtalálható júniusban és júliusban, ritkán még októberben is. A petéket a nedves talajba rakják, és a lárvák már körülbelül két hét után kikelnek. Az utolsó stádiumú (9) lárvák a talajban telelnek át.
Élőhely: Szaporodásához kifejezetten nedves élőhelyet preferál, de viszonylag nagy a hőigénye is. Így leginkább a nedves és meleg-száraz mozaikoló élőhelyeken fordul elő. Alkalmas élőhelyeken akár gyakori is lehet.
