Tettigonia caudata

Magyar név: Farkos lombszöcske

Tudományos név: Tettigonia caudata (Charpentier, 1842)

Elterjedés: közép-, kelet-európai

Faunatípus: ponto-káspi

Életforma: thamnobiont

Természetvédelmi értékszám: I

Védettség: IUCN: - ; hazánkban védett, eszmei értéke 5000 Ft.

• 
• 

http://www.orthoptera.ch/arten/item/tettigonia-caudata-caudata

Leírás, bemutatás:

Legnagyobb testű szöcskéink közé tartozik. Színe egyenletesen zöld, csak a lábak színe néha sárgás. Különösen az idősebb állatok lehetnek sárgás alapszínűek. A fejtető és a nyakpajzs, ellentétben a többi Tettigonia fajjal, egyenletesen zöld, csak a hím cirpelő szerve többé-kevésbé sötét. A keskeny szárnyak hosszúak, túlérnek a hátsó térden. A hátsó lábak lábszárán erős, fekete tüskék ülnek, alapjukon fekete bázissal, ezzel meg lehet különböztetni a már idősebb lárvákat is a többi európai Tettigonia fajtól. A nőstény tojócsöve hússzínű barnás, nagyon hosszú, a szárnyak csúcsán is túlér, enyhén lefelé hajlított. A hím cerkuszai a tövüknél erősen megvastagodottak.

Testhossz: ♂ 25-30 mm, ♀ 27- 40 mm, tojócső 37-40 mm

Cirpelés: a echeme-k hangosak, mintegy 2-4 s időtartammal, nappal és éjszaka egyaránt.

A faj ökológiája:

Ez egy praticolous és arbusticolous faj, mezofil, mezo-xerofil. Dús, 1-3 m magas kultúr vagy egyéb növényállományokat (pl. gabonavetésekben, gyombozótokban), bozót-foltokat kedveli. Nagyrészt ragadozó. A lárvák az áttelelt petékből áprilisban kelnek. Kezdetben (kis lárvaként) rétek gyepszintjében, később, főként imágóként magasabb növényzeti szintekbe vonul. Kifejlett példányaival június-július-tól akár október közepéig találkozhatunk. Tojásrakásra ismét a talajszintre tér vissza. Közepesen repül, ami magyarázza esetenként eltérő ökológiájú élőhelyeken való felbukkanását.

Általános elterjedése:

Eurázsiai pontomediterrán; E-Olaszországtól Belsö- Ázsiáig.

Elterjedése Magyarországon:

Konkrét elterjedési kép aligha adható, mert a legkülönbözőbb tájakon, magasságokon, de igen szórványosan mutatkozik.

Állománynagyság:

Országosan, bár igen szórványosan jelentkező szöcske, amely agrárterületeken sem ismeretlen. Feltehető, hogy utóbbi területeken való megfogyatkozása összefügg a fokozott agrár-kemizációval.

Veszélyeztető tényezők:

Hazai fennmaradása viszonylagosan szórványos előfordulása ellenére is csak az inszekticidekkel tartósabban kezelt agrárterületeken látszik veszélyeztetettnek.

Természetvédelmi kezelés:

Természetes élőhelyeken beavatkozást nem igényel. Agrárterületeken (vegyszermentes) magaskórós, akár gyombozótok, bokros, rét közeli mezsgyék elősegítik megtelepedését, fennmaradását.