Törzs: Cnidaria – Csalánozók forrásának megtekintése

<p class="western" style="text-align: left;" align="center"><span style="font-size: large;">'''Törzs: CNIDARIA – '''</span><span style="font-family: Times new Roman, serif;"><span style="font-size: large;">'''Csalánozók'''</span></span></p>
<p class="western" align="center"><br></p>
**<span style="font-size: 14.4px;">A legkisebbek néhány mm-esek a legnagyobbak meghaladják a 2 m-ert.</span><br>
**<span style="font-size: 14.4px;">Testük két sejtrétegű. Az </span><strong style="font-size: 14.4px;">ektoderma</strong><span style="font-size: 14.4px;"> (külső sejtréteg), és epitheliális jellegű </span><strong style="font-size: 14.4px;">entoderma </strong><span style="font-size: 14.4px;">(belső sejtréteg). A </span><strong style="font-size: 14.4px;">mezogloea</strong><span style="font-size: 14.4px;">ban található sejtek zömmel ektodermalis eredetűek. A sejtközötti állomány gyakran kocsonyás. Gasztrális üregük egyszerű vagy válaszfalakkal tagolt. A benne lévő folyadék, emésztő, kiválasztó, és hidrosztatikus funkciójú.</span><br>
**<span style="font-size: 14.4px;">Az </span><strong style="font-size: 14.4px;">epithel sejtek</strong><span style="font-size: 14.4px;">nek számos módosulása figyelhető meg:</span><br>
***<span style="font-size: 14.4px;">laza hálózatú epithel-izomsejtek,</span><br>
***<span style="font-size: 14.4px;">harántcsíkolatot mutató gyűrűszerű izomzat,</span><br>
***<span style="font-size: 14.4px;">csalánsejt: a </span><em style="font-size: 14.4px;">Cnidariák</em><span style="font-size: 14.4px;"> legsajátosabb sejttípusa. A sejtben csalántömlő van, végén szuronyszerű tövisekkel. A cnidocil érintésére a tömlő kicsapódik, és megsebzi, vagy körülfonja az áldozatot. Bénító mérget, vagy ragacsos anyagot termelnek, igen változatos alakúak, és működésűek. A táplálkozásban és a védekezésben van szerepük</span><br>
**<span style="font-size: 14.4px;">Táplálkozás: A tapogatókon (tentaculum) csalánsejtek találhatóak. Ezek segítségével bénítják meg, vagy pusztítják el áldozataikat. Kisebb vízi rovarokkal vagy azok lárváival, rákokkal (pl. </span><em style="font-size: 14.4px;">Daphnia</em><span style="font-size: 14.4px;">), vízben élő férgekkel, esetleg apró halivadékokkal, és más apró vízi állatokkal táplálkoznak. Az ilyen módon harcképtelenné tett zsákmányt a tapogatók segítségével a szájnyíláshoz juttatják, majd onnan a gasztrális üregbe. Az emészthetetlen anyagokat a szájnyíláson keresztül ürítik ki.</span><br>
**<span style="font-size: 14.4px;">Szaporodás:</span><br>
***<span style="font-size: 14.4px;">Bár valódi ivarmirigyeik nincsenek, az ektodermális eredetű ivarsejtképző sejtcsoportokat mégis </span><strong style="font-size: 14.4px;">gonad</strong><span style="font-size: 14.4px;">nak nevezzük. Zömmel váltivarúak</span><br>
***<span style="font-size: 14.4px;">A csalánozók szaporodására jellemző a polip és medúza alak váltakozása. A </span><strong style="font-size: 14.4px;">polip</strong><span style="font-size: 14.4px;"> ivartalan sarjadzással hozza létre a </span><strong style="font-size: 14.4px;">medúza</strong><span style="font-size: 14.4px;">-alakot, amely ivaros szaporodással </span><strong style="font-size: 14.4px;">planula</strong><span style="font-size: 14.4px;"> majd </span><strong style="font-size: 14.4px;">aktinula</strong><span style="font-size: 14.4px;"> lárvát képez. A lárva szesszilizációjával jön létre a polip-alak. A hazánkban előforduló fajok közül csak a </span><em style="font-size: 14.4px;">Craspedacusta sowerbyi</em><span style="font-size: 14.4px;">-nál figyelhető meg a polip-, és a medúza-forma váltakozása. A többi fajnak csak polip-alakja van. Ezeknél a polip-forma szaporodik ivarosan.</span><br>
**<span style="font-size: 14.4px;">Kb. 8000 fajuk ismert, hazánkban 8 faj él.</span><br>
<p class="western" align="justify"><span style="font-size: large;">''''''</span></p>
<p class="western" align="justify"><span style="font-size: large;">'''Osztály: '''</span><span style="font-size: large;"><u>'''Hydrozoa'''</u></span></p>

<br>'''''5. Craspedacusta sowerbyi''''' ''' Lankester, 1880 – édesvízi medúza (11:5)'''

Az összes kontinensen elterjedt faj bár Afrikában meglehetősen ritka. Angliából 1880-ban írták le először. Az Egyesült Államokban 1908 előtt nem volt ismert, viszont 2000-ben már 50 államból 48-ban megtalálható volt. Ezekből látható, hogy a faj elterjedési területe folyamatosan növekszik. Az egyetlen hazai faj, amelynek polip- és medúzaalakja is ismert (polip alak: Mycrohydra ryderi). Feltehetőleg behurcolt (adventív) faj, amelynek előfordulását csak néhány helyről jelezték: a Dráva egyes szakaszaiból, nyéki-és ohati tavak környékéről, a Duna egyes szakaszairól, és a Duna menti tiszta vizű kavicsos medrű holtágakból, bányatavakból. Mivel a faj jelenleg is terjedőben van valószínűleg egyre több helyről fog előkerülni. Táplálkozására az általánosságban leírtak mellett jellemző, hogy elsősorban 0,2-2 mm-es mérettartományba eső zooplanktont fogyaszt.

<span style="font-size: small;">Az észak-amerikai populációknál figyelték meg, hogy a meleg vízhőmérséklet és a bőséges táplálék ellátottság a faj tömegszaporodását idézheti elő. Ilyenkor képesek lecsökkenteni a víz O</span><sub><span style="font-size: small;">2</span></sub><span style="font-size: small;"> tartalmát, ami kedvezőtlenül hathat a halakra és az erre érzékeny más vízi szervezetekre. Egyes országokban fogyasztják.</span>


'''''6. Hydra viridissima''''' ''' Pallas,''' '''1766 – zöld hidra (11:6)'''

Törzse 10-15 mm. Színét a vele szimbiózisban élő szimbionta algák okozzák (''Zoochlorella''), tiszta vizű, jól átvilágított állóvizekben, árkokban vízinövények fonákán, illetve hínár felületen fordulnak elő. Vastag fogókarjai rövidebbek, mint a test hossza. A tentaculumokon csalánsejtek találhatóak, amelyekkel megbénítják áldozatukat. A testében található zöldalgák (''Chlorella'') is a szájnyíláson keresztül jut be hidra szervezetébe. Ezeket azonban nem emészti meg. A ''Clorella''-k továbbélnek a hidra gastrodermisében. A szimbiotikus kapcsolat során az algák CO<sub>2</sub>-ot foszfát és nitrogén vegyületeket kapnak a hidrától, amelyek anyagcseréjének végtermékei. Az alga fotoszintetizál a hidra szervezetében. A hidra számára hasznosak a fotoszintézis során létrejött szerves vegyületek és a melléktermékeként keletkező O<sub>2</sub>. A kapcsolat szorosságát jól mutatja az a tény, hogy amennyiben a ''Hydra''-t sötétben tartjuk, az elpusztul, még akkor is, ha egyébként megfelelő mennyiségű táplálék áll a rendelkezésre.

<span style="font-size: small;">1740 és 1744 között a svájci származású Abraham Trembley Hága környékén dolgozott házi tanítóként. Munkája mellett az általa édesvízi polipoknak nevezett állatokat tanulmányozta. Kedvenc kísérleti állata a zöld hidra volt. Trembley többek között az állat regenerációs képességeit vizsgálta. Az állat tapogatókoszorús részét hosszanti irányban bevágta, mindkét fél egy-egy egésszé regenerálta magát. Így vált „kétfejűvé” az állat. A kísérletet megismételve végül egy sok fejjel rendelkező lényt állított elő. Ez vezetett el oda, hogy eszébe jusson a görög mitológia szörnye a hidra. 1758-ban Linneaus Trembley ötlete alapján adta a Hydra genusnevet, amelynek képviselői hazánkban is előfordulnak.</span>


'''''7. Hydra oligactis''''' ''' Pallas, 1766 – nyeles hidra (11:8)'''

Elterjedése a Nearktiszra és Ausztráliára korlátozódik. Barnás színű teste 2-3 cm-es kifejlett kinyújtott állapotban, fogókarjai vékonyak és igen hosszúak akár 25 cm-esek is lehetnek. A tapogatók egészen rövidre 3-4 mm-esre össze tudnak húzódni. Nagyobb kiterjedésű tiszta állóvizekben (gyakran a litorális zónában), folyóvizekben, vízinövényeken, tárgyakon megtapadva él. 1,5 m-nél mélyebben ritkán fordul elő. Táplálkozása nem tér el a bevezetőben leírtaktól. Kevéssé ismert, hogy mennyi ideig él a természetben. Laboratóriumi körülmények között 3-12 hónapig élnek.


'''''8. Hydra circumcincta''''' ''' Schulze, 1914 – törpe hidra'''

3-8 mm-es. Állóvizek fenékrégióiban található meg, kövek, vízbe hullott levelek alatt, illetve az iszapban, fénykerülő, rövid fogókarjai a test hosszának kb. harmadáig érnek.