Alosztáy: Palpigradi – szálfarkúak forrásának megtekintése

<p><span style="font-size: 14pt;">'''Alosztáy: '''<span lang="de-DE">'''Palpigradi – szálfarkúak'''</span></span></p>
<p align="justify"><span lang="de-DE">P</span>igmentálatlan, vak, néhány mm-es állatok. Elkeskenyedő potrohukhoz sok ízű, sertézett, farokszerű képlet csatlakozik. Pedipalpusuk járásra módosult, az 1. pár járóláb viszont megnyúlt és tapogató funkciót lát el. Csáprágójuk ollós. Párás helyeken, barlangokban élnek.</p>
<p align="justify"><br></p>
<p align="justify"><span style="font-size: 12pt;" ><span>'''45. '''</span>'''''Eukoenenia spelaea vagvoelgyii''''' '''(Szalay, 1956) '''– '''magyar szálfarkú'''</span></p>
<p align="justify"><span style="font-size: 12pt;" >Az Aggteleki-karszt reliktum-endemizmusa.</span></p>
<p align="justify"><br></p>
<p align="justify"><span style="font-size: medium;">'''Alosztáy: Acari – atkák'''</span></p>
<p align="justify"><span style="font-size: small;"><span style="font-size: medium;">Általában apró, néhány mm nagyságú állatok. Testük szelvényezetlen. Elő- és utótestük csak igen kevés fajuknál különül el. A két testtáj a fejjel együtt egységes testté olvadt össze (</span><span style="font-size: medium;">''symphytogastres''</span><span style="font-size: medium;">: egységes testűek). A testből csak a fej eleje különül el, melyet </span><span style="font-size: medium;">''capitulumnak''</span><span style="font-size: medium;"> nevezünk. A fejen a szájnyílás, a csáprágó és a tapogatóláb helyezkedik el. Csáprágójuk az életmódnak megfelelően lehet ollós, karmos, vagy szuronyszerű. Többségüknek négy pár járólába van (a gubacsatkáknak kettő, a lárváknak 3 pár). A lábak lábfején a karmok mellett sok esetben tapadókorongot is találunk. Ragadozók, növény-, hulladékevők, élősködők egyaránt előfordulnak a rendben. Sok betegségátvivő, emberen élősködő fajuk is ismert. Az atkák további részletesebb besorolásától eltekintünk (rendekre, alrendekre nem térünk ki) csak néhány, a hazai területeken is előforduló fontosabb családjuk-fajuk ismertetésére szorítkozunk. </span></span></p>
<p align="justify"><br></p>
<p align="justify"><span style="font-size: small;"><span style="font-size: medium;">'''Család: '''</span><span style="font-size: medium;"><span>'''Ixodidae'''</span></span><span style="font-size: medium;">''' – Kullancsfélék'''</span></span></p>
<p align="justify"><span style="font-size: medium;">Az atkák többségéhez viszonyítva nagy méretűek. Különféle szárazföldi gerincesek vérszívó parazitái. Egyedfejlődésük során, több lárvaállapoton mennek keresztül, amit a gazdaállatok száma (és a szívott vér mennyisége) is befolyásol. A gazdaállatok száma lehet egy, kettő vagy három. Az ivarérett állapotot egy nagyfokú átalakulás előzi meg, az utolsó gazdaszervezeten magát vérrel teleszívott nőstény a párzást és a peterakást követően elpusztul. Szájszerveikből fejszerű képződmény alakul ki. Csáprágóik ollósak, ízeik fogazottak. Tapogatólábuk visszafelé hajló, horgokkal ellátott szívóormányt alkot.</span></p>
<p align="justify"><span style="font-size: small;">'''Megjegyzés.'''<span style="font-size: medium;"> </span>A kullancsok fertőző betegségek terjesztői, amelyek közül több az állatokat és az embert is megtámadja. Egyes esetekben a kullancsok nyálának méreganyaga fertőzi meg a gazdaszervezetet, kiütéseket és bénulásokat eredményezve. Más esetekben a kullancsok vérszívásukkor egysejtűeket, baktériumokat, vírusokat juttatnak a gazdaszervezetbe, és ezek okozzák annak megbetegedését. A kullancsok által terjesztett fertőző betegségek közül a legismertebbek: a ''lyme-kór,'' ''rickettsiosis, ''a'' tularaemia, encephalitis, brucellosis''.</span></p>
<p align="justify"><br></p>
<p align="justify"><span style="font-size: small;"><span style="font-size: medium;"><span>'''46. '''</span>'''''Ixodes ricinus ''''' '''(Linnaeus, 1758)''' – ''' közönséges kullancs (94:13a-b)'''</span></span></p>
<p align="justify"><span style="font-size: medium;">2–4 mm nagyságú teste kerekded, lapos, tora és potroha egybeolvadt. Szájszerve előre irányul, felülről jól megfigyelhető. Testének mintázata a ricinus magjára emlékeztet. Magas páratartalmú helyeket kedveli. Kifejlett állapotban számos vadonélő és háziállat vérét szívja, gyakran azonban madarakra és az emberre is rátelepszik. A hímek (hátukat egységes kitinpajzs fedi) nem táplálkoznak. A gazdát csak azért keresik fel, hogy annak testén párosodásra alkalmas nőstényt találjanak. A nőstények (csak az előtestüket fedi kitinpajzs) táplálkozásuk során testsúlyukat többszörösen meghaladó mennyiségű vért képesek felszívni. Fejlődésük során egy lárva és egy nimfa állapotuk van. A petékből kifejlődő lárva néhány napon keresztül kis testű gerincesek, többnyire gyík vérét szívja, majd a talajon szerves törmelék közt alakul át nimfává. A nimfa 4–8 napig szintén valamilyen kis testű emlős vérével táplálkozik, majd ugyancsak a talajon alakul át kullanccsá. A hímek ezután már nem szívnak vért, de a nőstényeknek legalább még egyszer, a peterakás előtt jól kell laknia vérrel. Táplálkozásuk során több, az emberre is súlyos betegséget terjeszthetnek. Ezért ha testünkre kerül, minél előbb távolítsuk el. Amennyiben nem fúrta be magát a bőrbe, a testére kent krémtől, olajtól rövid idő múlva magától is ledobódik. Ha mélyebbre fúrta magát, és csak csipesszel távolíthatjuk el, ügyeljünk arra, hogy szájszerve (nyálmirigye) ne maradjon a bőrünkben. Ugyanis ez, ha maga az állat nem is fertőz, akkor is gyulladást, gennyes tályogot okozhat testünkön.</span></p>
<p align="justify"><br></p>
<p align="justify"><span style="font-size: small;"><span style="font-size: medium;">'''Alrend: '''</span><span><span style="font-size: medium;">'''Trombidiformes'''</span></span><span style="font-size: medium;">''' – Bársonyatkafélék'''</span></span></p>
<p align="justify"><span style="font-size: medium;">Járólábaik csípőízei besüllyedtek a törzsbe, nem mozgathatók. Mindhárom típusú csáprágó megtalálható náluk.</span></p>
<p align="justify"><br></p>
<p align="justify"><span style="font-size: small;"><span style="font-size: medium;"><span>'''47. '''</span>'''''Trombidium holosericeum ''''' '''(Linnaeus, 1758)''' – '''bíboratka (94:10)'''</span></p>
<p align="justify"><span style="font-size: medium;">Testhossza 2,5–4 mm. Testét vörös színű, bársonyos szőrzet borítja. Tavasztól őszig növényeken, fűben stb. található. A legtöbb atkafajjal szemben nem fénykerülő, többnyire szabadon mászkál. Ragadozó életmódot folytat, más kisebb méretű atkafajokkal, rovarokkal és ezek lárváival táplálkozik.</span></p>
<p align="justify"><br></p>
<p align="justify"><span style="font-size: small;"><span style="font-size: medium;">'''Család: '''</span><span style="font-size: medium;"><span>'''Sarcoptidae'''</span></span><span style="font-size: medium;">''' – Rühatkafélék'''</span></span></p>
<p align="justify"><span style="font-size: medium;">Kültakarójuk puha, csáprágójuk ollós, lábfejükön tapadókészülék van. Készletkártevők és élősködő életmódot folytató atkafajok tartoznak ide. Élősködő fajaik gerincesek főként emlősök bőrélősködői.<br><br></span></p>
<p align="justify"><span style="font-size: small;"><span style="font-size: medium;"><span>'''48. '''</span>'''''Sarcoptes scabiei''''' '''(Linnaeus, 1758)''' – '''rühatka (94:11)'''</span></span></p>
<p align="justify"><span style="font-size: medium;">0,2–0,4 mm. Előrenyúló rövid fején csökevényes rágószerv van. Négy pár rövid lába közül kettőn tapadókorong található. Emberben megtelepedve a bőr vékonyabb helyein (ujjak közt, testhajlatokban) a hámrétegben a felszínnel párhuzamosan fúr járatokat. A járatai a bőr alatt vékony sötét vonalaknak látszanak, a nőstény ezekbe petézik. Fehérneművel, tisztátalan ágyneművel terjed. Kellemetlen viszketést okoz, a lárvája a bőr felhólyagosodását eredményezi.</span></p>
<p align="justify"><br></p>
<p align="justify"><span style="font-size: small;"><span style="font-size: medium;">'''Család: '''</span><span style="font-size: medium;"><span>'''Oribatidae'''</span></span><span style="font-size: medium;">''' – Páncélosatkafélék'''</span></span></p>
<p align="justify"><span style="font-size: medium;">Hátoldaluk erősen páncélozott, vastag kitinnel fedett. Testük domború, sötét színű. Jelentős szerepet játszanak a humuszképződésben, mivel főleg bomlásnak indult növényi anyagokkal táplálkoznak. Többnyire talajban, mohapárnákban, korhadó farönkökben találhatók.<br><br></span></p>
<p align="justify"><span style="font-size: small;"><span style="font-size: medium;"><span>'''49. '''</span>'''''Oribotritia decumana''''' '''(Koch, 1836)''' – '''bicsakló páncélosatka'''</span></span></p>
<p align="justify"><span style="font-size: medium;">Elő- és utóteste között izület van, aminek segítségével össze tud gömbölyödni. Mohapárnákban közönséges.</span></p>