https://zoology.unideb.hu/allatrendszertan-wiki-uj/index.php?action=history&feed=atom&title=Aloszt%C3%A1y%3A_Palpigradi_%E2%80%93_sz%C3%A1lfark%C3%BAak Alosztáy: Palpigradi – szálfarkúak - Laptörténet 2026-04-13T07:06:31Z Az oldal laptörténete a wikiben MediaWiki 1.39.1 https://zoology.unideb.hu/allatrendszertan-wiki-uj/index.php?title=Aloszt%C3%A1y:_Palpigradi_%E2%80%93_sz%C3%A1lfark%C3%BAak&diff=43&oldid=prev Adminisztrátor: 1 változat importálva 2023-02-16T14:08:26Z <p>1 változat importálva</p> <table style="background-color: #fff; color: #202122;" data-mw="interface"> <col class="diff-marker" /> <col class="diff-content" /> <col class="diff-marker" /> <col class="diff-content" /> <tr class="diff-title" lang="hu"> <td colspan="2" style="background-color: #fff; color: #202122; text-align: center;">← Régebbi változat</td> <td colspan="2" style="background-color: #fff; color: #202122; text-align: center;">A lap 2023. február 16., 16:08-kori változata</td> </tr> <!-- diff cache key wikidbuj-wkuj_:diff::1.12:old-42:rev-43 --> </table> Adminisztrátor https://zoology.unideb.hu/allatrendszertan-wiki-uj/index.php?title=Aloszt%C3%A1y:_Palpigradi_%E2%80%93_sz%C3%A1lfark%C3%BAak&diff=42&oldid=prev hu>Wikiuser, 2022. január 25., 17:38-n 2022-01-25T17:38:46Z <p></p> <p><b>Új lap</b></p><div>&lt;p&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 14pt;&quot;&gt;&#039;&#039;&#039;Alosztáy: &#039;&#039;&#039;&lt;span lang=&quot;de-DE&quot;&gt;&#039;&#039;&#039;Palpigradi – szálfarkúak&#039;&#039;&#039;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;<br /> &lt;p align=&quot;justify&quot;&gt;&lt;span lang=&quot;de-DE&quot;&gt;P&lt;/span&gt;igmentálatlan, vak, néhány mm-es állatok. Elkeskenyedő potrohukhoz sok ízű, sertézett, farokszerű képlet csatlakozik. Pedipalpusuk járásra módosult, az 1. pár járóláb viszont megnyúlt és tapogató funkciót lát el. Csáprágójuk ollós. Párás helyeken, barlangokban élnek.&lt;/p&gt;<br /> &lt;p align=&quot;justify&quot;&gt;&lt;br&gt;&lt;/p&gt;<br /> &lt;p align=&quot;justify&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; &gt;&lt;span&gt;&#039;&#039;&#039;45. &#039;&#039;&#039;&lt;/span&gt;&#039;&#039;&#039;&#039;&#039;Eukoenenia spelaea vagvoelgyii&#039;&#039;&#039;&#039;&#039; &#039;&#039;&#039;(Szalay, 1956) &#039;&#039;&#039;– &#039;&#039;&#039;magyar szálfarkú&#039;&#039;&#039;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;<br /> &lt;p align=&quot;justify&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; &gt;Az Aggteleki-karszt reliktum-endemizmusa.&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;<br /> &lt;p align=&quot;justify&quot;&gt;&lt;br&gt;&lt;/p&gt;<br /> &lt;p align=&quot;justify&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: medium;&quot;&gt;&#039;&#039;&#039;Alosztáy: Acari – atkák&#039;&#039;&#039;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;<br /> &lt;p align=&quot;justify&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: small;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: medium;&quot;&gt;Általában apró, néhány mm nagyságú állatok. Testük szelvényezetlen. Elő- és utótestük csak igen kevés fajuknál különül el. A két testtáj a fejjel együtt egységes testté olvadt össze (&lt;/span&gt;&lt;span style=&quot;font-size: medium;&quot;&gt;&#039;&#039;symphytogastres&#039;&#039;&lt;/span&gt;&lt;span style=&quot;font-size: medium;&quot;&gt;: egységes testűek). A testből csak a fej eleje különül el, melyet &lt;/span&gt;&lt;span style=&quot;font-size: medium;&quot;&gt;&#039;&#039;capitulumnak&#039;&#039;&lt;/span&gt;&lt;span style=&quot;font-size: medium;&quot;&gt; nevezünk. A fejen a szájnyílás, a csáprágó és a tapogatóláb helyezkedik el. Csáprágójuk az életmódnak megfelelően lehet ollós, karmos, vagy szuronyszerű. Többségüknek négy pár járólába van (a gubacsatkáknak kettő, a lárváknak 3 pár). A lábak lábfején a karmok mellett sok esetben tapadókorongot is találunk. Ragadozók, növény-, hulladékevők, élősködők egyaránt előfordulnak a rendben. Sok betegségátvivő, emberen élősködő fajuk is ismert. Az atkák további részletesebb besorolásától eltekintünk (rendekre, alrendekre nem térünk ki) csak néhány, a hazai területeken is előforduló fontosabb családjuk-fajuk ismertetésére szorítkozunk. &lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;<br /> &lt;p align=&quot;justify&quot;&gt;&lt;br&gt;&lt;/p&gt;<br /> &lt;p align=&quot;justify&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: small;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: medium;&quot;&gt;&#039;&#039;&#039;Család: &#039;&#039;&#039;&lt;/span&gt;&lt;span style=&quot;font-size: medium;&quot;&gt;&lt;span&gt;&#039;&#039;&#039;Ixodidae&#039;&#039;&#039;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style=&quot;font-size: medium;&quot;&gt;&#039;&#039;&#039; – Kullancsfélék&#039;&#039;&#039;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;<br /> &lt;p align=&quot;justify&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: medium;&quot;&gt;Az atkák többségéhez viszonyítva nagy méretűek. Különféle szárazföldi gerincesek vérszívó parazitái. Egyedfejlődésük során, több lárvaállapoton mennek keresztül, amit a gazdaállatok száma (és a szívott vér mennyisége) is befolyásol. A gazdaállatok száma lehet egy, kettő vagy három. Az ivarérett állapotot egy nagyfokú átalakulás előzi meg, az utolsó gazdaszervezeten magát vérrel teleszívott nőstény a párzást és a peterakást követően elpusztul. Szájszerveikből fejszerű képződmény alakul ki. Csáprágóik ollósak, ízeik fogazottak. Tapogatólábuk visszafelé hajló, horgokkal ellátott szívóormányt alkot.&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;<br /> &lt;p align=&quot;justify&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: small;&quot;&gt;&#039;&#039;&#039;Megjegyzés.&#039;&#039;&#039;&lt;span style=&quot;font-size: medium;&quot;&gt; &lt;/span&gt;A kullancsok fertőző betegségek terjesztői, amelyek közül több az állatokat és az embert is megtámadja. Egyes esetekben a kullancsok nyálának méreganyaga fertőzi meg a gazdaszervezetet, kiütéseket és bénulásokat eredményezve. Más esetekben a kullancsok vérszívásukkor egysejtűeket, baktériumokat, vírusokat juttatnak a gazdaszervezetbe, és ezek okozzák annak megbetegedését. A kullancsok által terjesztett fertőző betegségek közül a legismertebbek: a &#039;&#039;lyme-kór,&#039;&#039; &#039;&#039;rickettsiosis, &#039;&#039;a&#039;&#039; tularaemia, encephalitis, brucellosis&#039;&#039;.&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;<br /> &lt;p align=&quot;justify&quot;&gt;&lt;br&gt;&lt;/p&gt;<br /> &lt;p align=&quot;justify&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: small;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: medium;&quot;&gt;&lt;span&gt;&#039;&#039;&#039;46. &#039;&#039;&#039;&lt;/span&gt;&#039;&#039;&#039;&#039;&#039;Ixodes ricinus &#039;&#039;&#039;&#039;&#039; &#039;&#039;&#039;(Linnaeus, 1758)&#039;&#039;&#039; – &#039;&#039;&#039; közönséges kullancs (94:13a-b)&#039;&#039;&#039;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;<br /> &lt;p align=&quot;justify&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: medium;&quot;&gt;2–4 mm nagyságú teste kerekded, lapos, tora és potroha egybeolvadt. Szájszerve előre irányul, felülről jól megfigyelhető. Testének mintázata a ricinus magjára emlékeztet. Magas páratartalmú helyeket kedveli. Kifejlett állapotban számos vadonélő és háziállat vérét szívja, gyakran azonban madarakra és az emberre is rátelepszik. A hímek (hátukat egységes kitinpajzs fedi) nem táplálkoznak. A gazdát csak azért keresik fel, hogy annak testén párosodásra alkalmas nőstényt találjanak. A nőstények (csak az előtestüket fedi kitinpajzs) táplálkozásuk során testsúlyukat többszörösen meghaladó mennyiségű vért képesek felszívni. Fejlődésük során egy lárva és egy nimfa állapotuk van. A petékből kifejlődő lárva néhány napon keresztül kis testű gerincesek, többnyire gyík vérét szívja, majd a talajon szerves törmelék közt alakul át nimfává. A nimfa 4–8 napig szintén valamilyen kis testű emlős vérével táplálkozik, majd ugyancsak a talajon alakul át kullanccsá. A hímek ezután már nem szívnak vért, de a nőstényeknek legalább még egyszer, a peterakás előtt jól kell laknia vérrel. Táplálkozásuk során több, az emberre is súlyos betegséget terjeszthetnek. Ezért ha testünkre kerül, minél előbb távolítsuk el. Amennyiben nem fúrta be magát a bőrbe, a testére kent krémtől, olajtól rövid idő múlva magától is ledobódik. Ha mélyebbre fúrta magát, és csak csipesszel távolíthatjuk el, ügyeljünk arra, hogy szájszerve (nyálmirigye) ne maradjon a bőrünkben. Ugyanis ez, ha maga az állat nem is fertőz, akkor is gyulladást, gennyes tályogot okozhat testünkön.&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;<br /> &lt;p align=&quot;justify&quot;&gt;&lt;br&gt;&lt;/p&gt;<br /> &lt;p align=&quot;justify&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: small;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: medium;&quot;&gt;&#039;&#039;&#039;Alrend: &#039;&#039;&#039;&lt;/span&gt;&lt;span&gt;&lt;span style=&quot;font-size: medium;&quot;&gt;&#039;&#039;&#039;Trombidiformes&#039;&#039;&#039;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style=&quot;font-size: medium;&quot;&gt;&#039;&#039;&#039; – Bársonyatkafélék&#039;&#039;&#039;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;<br /> &lt;p align=&quot;justify&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: medium;&quot;&gt;Járólábaik csípőízei besüllyedtek a törzsbe, nem mozgathatók. Mindhárom típusú csáprágó megtalálható náluk.&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;<br /> &lt;p align=&quot;justify&quot;&gt;&lt;br&gt;&lt;/p&gt;<br /> &lt;p align=&quot;justify&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: small;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: medium;&quot;&gt;&lt;span&gt;&#039;&#039;&#039;47. &#039;&#039;&#039;&lt;/span&gt;&#039;&#039;&#039;&#039;&#039;Trombidium holosericeum &#039;&#039;&#039;&#039;&#039; &#039;&#039;&#039;(Linnaeus, 1758)&#039;&#039;&#039; – &#039;&#039;&#039;bíboratka (94:10)&#039;&#039;&#039;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;<br /> &lt;p align=&quot;justify&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: medium;&quot;&gt;Testhossza 2,5–4 mm. Testét vörös színű, bársonyos szőrzet borítja. Tavasztól őszig növényeken, fűben stb. található. A legtöbb atkafajjal szemben nem fénykerülő, többnyire szabadon mászkál. Ragadozó életmódot folytat, más kisebb méretű atkafajokkal, rovarokkal és ezek lárváival táplálkozik.&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;<br /> &lt;p align=&quot;justify&quot;&gt;&lt;br&gt;&lt;/p&gt;<br /> &lt;p align=&quot;justify&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: small;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: medium;&quot;&gt;&#039;&#039;&#039;Család: &#039;&#039;&#039;&lt;/span&gt;&lt;span style=&quot;font-size: medium;&quot;&gt;&lt;span&gt;&#039;&#039;&#039;Sarcoptidae&#039;&#039;&#039;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style=&quot;font-size: medium;&quot;&gt;&#039;&#039;&#039; – Rühatkafélék&#039;&#039;&#039;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;<br /> &lt;p align=&quot;justify&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: medium;&quot;&gt;Kültakarójuk puha, csáprágójuk ollós, lábfejükön tapadókészülék van. Készletkártevők és élősködő életmódot folytató atkafajok tartoznak ide. Élősködő fajaik gerincesek főként emlősök bőrélősködői.&lt;br&gt;&lt;br&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;<br /> &lt;p align=&quot;justify&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: small;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: medium;&quot;&gt;&lt;span&gt;&#039;&#039;&#039;48. &#039;&#039;&#039;&lt;/span&gt;&#039;&#039;&#039;&#039;&#039;Sarcoptes scabiei&#039;&#039;&#039;&#039;&#039; &#039;&#039;&#039;(Linnaeus, 1758)&#039;&#039;&#039; – &#039;&#039;&#039;rühatka (94:11)&#039;&#039;&#039;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;<br /> &lt;p align=&quot;justify&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: medium;&quot;&gt;0,2–0,4 mm. Előrenyúló rövid fején csökevényes rágószerv van. Négy pár rövid lába közül kettőn tapadókorong található. Emberben megtelepedve a bőr vékonyabb helyein (ujjak közt, testhajlatokban) a hámrétegben a felszínnel párhuzamosan fúr járatokat. A járatai a bőr alatt vékony sötét vonalaknak látszanak, a nőstény ezekbe petézik. Fehérneművel, tisztátalan ágyneművel terjed. Kellemetlen viszketést okoz, a lárvája a bőr felhólyagosodását eredményezi.&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;<br /> &lt;p align=&quot;justify&quot;&gt;&lt;br&gt;&lt;/p&gt;<br /> &lt;p align=&quot;justify&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: small;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: medium;&quot;&gt;&#039;&#039;&#039;Család: &#039;&#039;&#039;&lt;/span&gt;&lt;span style=&quot;font-size: medium;&quot;&gt;&lt;span&gt;&#039;&#039;&#039;Oribatidae&#039;&#039;&#039;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style=&quot;font-size: medium;&quot;&gt;&#039;&#039;&#039; – Páncélosatkafélék&#039;&#039;&#039;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;<br /> &lt;p align=&quot;justify&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: medium;&quot;&gt;Hátoldaluk erősen páncélozott, vastag kitinnel fedett. Testük domború, sötét színű. Jelentős szerepet játszanak a humuszképződésben, mivel főleg bomlásnak indult növényi anyagokkal táplálkoznak. Többnyire talajban, mohapárnákban, korhadó farönkökben találhatók.&lt;br&gt;&lt;br&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;<br /> &lt;p align=&quot;justify&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: small;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: medium;&quot;&gt;&lt;span&gt;&#039;&#039;&#039;49. &#039;&#039;&#039;&lt;/span&gt;&#039;&#039;&#039;&#039;&#039;Oribotritia decumana&#039;&#039;&#039;&#039;&#039; &#039;&#039;&#039;(Koch, 1836)&#039;&#039;&#039; – &#039;&#039;&#039;bicsakló páncélosatka&#039;&#039;&#039;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;<br /> &lt;p align=&quot;justify&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: medium;&quot;&gt;Elő- és utóteste között izület van, aminek segítségével össze tud gömbölyödni. Mohapárnákban közönséges.&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;</div> hu>Wikiuser