hu>Wikiuser, 2022. január 26., 11:42-n

2022-01-26T11:42:49Z

Új lap

'''Osztály: ''''''Chilopoda ''''''– Százlábúak '''
*Szárazföldiek, vagy másodlagosan vízi életmódra tértek át.[[file:scutigera.jpeg|300px|thumb]]
• Főleg ''kryptobiontok'', talajban, avarban, kövek alatt élnek.

• Légzésük elsősorban trachea csövekkel történik melyek nem homológok a rovarok légcsöveivel.

• Testük fejre és közel homonóm szelvényezettségű törzsre tagolódik.

• Szaporító szervrendszerük alapjaiban megegyezik az ízeltlábúakra általánosan jellemző formával.

• A megtermékenyítés:

<div class="thumbcaption"><div class="magnify"></div></div>

1. ősien a hím által lerakott sprtmatophor felvételével kezdődik (Symphyla, Pauropoda). 

2. Gyakoribb a párképzés utáni indirekt spermaátvitel (Chilopoda). 

3. Közvetlen spermaátvitel (megtermékenyítés) figyelhető meg a Diplopoda-k többségénél. Gyakran lép fel minden osztályban szűznemzés.

• A szárazföldi életmódra való áttérés több módosulással járt:

 - Csípők enditjén a (koxális hólyagok), melyek vékony epithellel borított kitüremkedések (víz és iontranszport).

 - Temporális szerv (minden osztálynál megvan), a csápok mögött egy porózus kutikula felület (kemo, termo, vagy higroreceptor).

• A test lapos kicsi fejre és hosszan megnyúlt törzsre tagolódik. 

Testszelvényeik száma 15-191. A háti oldal heteronóm vagy homonóm, a hasi oldal mindig homonóm szelvényezettségű.

• Ragadozók, állkapcsi lábaikhoz kapcsolódó méregmirigyükkel szerzik táplálékukat.

• Utolsó pár lábuk a járólábaktól eltérő (uszályláb) főleg érzékelő funkciót lát el, de fogókészülékké is alakulhat.

• - futó típus: (pl. Scolopendromorpha, Scutigeromorpha)'' ''test flexibilis, gyors mozgás

• - ásó típus (pl. Geophilomorpha) rövid lábak és vékony test

•Egyedfejlődés:

- Az anamorfózis (a vedlések során növelik a szelvény és lábszámukat) fejlődésű alakok, petéiket egyesével rakják gyakran több órás vagy napos időközökben. 
-Az epimorfok (a szelvények száma a vedlések alatt nem növekszik) (pl. Scolopedndromorpha, Geophilomorpha) nőstényei beássák magukat a talajba, és petéiket egyszerre rakják le. A nőstény a petéket a 3. vedlésig is őrizheti (5-12 hét) miközben ő maga éhezik.
 
'''Alosztáy: Notostigmophora – Háton-légzőnyílásosak '''
'''Rend: ''''''Scutigeromorpha'''''' – Pókszázlábú-alakúak'''
• A fajok száma kb. 130. A trópusok és szubtrópusok talajfelszínén vadászó százlábúi.
• Függelékeik feltűnően hosszúak.
• Temporális szervük megvan.
 
'''''1. Scutigera coleoptrata'' (Linnaeus, 1758) – légyölő pókszázlábú (25:9)'''

Éjszakai állat, napközben főként kövek között, avarban rejtőzik, de a lakásokba is gyakran behúzódik. Nagysága 20-50 mm. Hosszú lábaival a százlábúak körében szokatlan gyorsasággal halad. Járás közben teste nem kígyózik, törzse futás közben is szinte egyenes marad. Ügyesen fogdossa a legyeket. Ha egy légy a pókszázlábú csápjaihoz ér, az ostorszerű elülső lábaival villámgyorsan elkapja és állkapcsi lábaival megmérgezi. Ezután szájrészeivel fogva tartja az áldozatát. A belső részeket elfogyasztja, és csak a keményebb külső váz marad meg. A légyölő pókszázlábú hímjének spermatofórája citrom alakú. A többi százlábúval ellentétben a hím nem készít szövedéket. A pókszázlábúak általában egyesével, néhány napos időközökben rakják le petéiket. Marása az emberre nézve is veszélyes, kb.36 óra után múlik el.

 
'''Alosztáy: Pleurostigmophora – Oldalt-légzőnyílásosak '''
'''Rend: Lithobiomorpha – Százlábú-alakúak'''
• A százlábúak fajokban leggazdagabb rendje. Mintegy 1100 fajuk és 132 nemük van. Szűkebb értelemben őket nevezik „százlábúaknak”.
• A kifejlett állatok járólábakat viselő szelvényeinek száma mindig 15, nem számítva ide az állkapcsi láb szelvényét, valamint a két ivarszelvényt. 
• Kimondottan nedvességkedvelők. A páratartalmat lábízeikkel, csápjukkal, valamint egész testfelületükön érzékelik. 
•Főként rovarokra, pókokra, ászkákra, ikerszelvényesekre és alkalomadtán kisebb földigilisztákra vadásznak, de többször megfigyelték a kannibalizmus jelenségét is. Rejtekhelyükön lesnek zsákmányukra, tapintással vagy vegyi érzékszerveikkel szereznek róluk tudomást. Temporális szervük van.


''' '''

'''''2. Lithobius forficatus''''' ''' (Linnaeus, 1758) – barna százlábú (25:6)'''
 Fényes, gesztenyebarna színű, 2-3 cm hosszú állat. Csápja a test félhosszánál rövidebb. Számos, csoportosan álló pontszeme és 15 pár lába van. Állkapcsának tőízén apró fogak (5-5) helyezkednek el. Kövek alatt országszerte közönséges elterjedésű. A 90 százalékos relatív nedvességtartalmú talajban érzi legjobban magát. Lábai rövidek. Éjjel jár táplálék után, mely ászkákból, rovarlárvákból, gilisztákból áll. Mérgének hatására egy légy azonnal elpusztul, emberre azonban veszélytelen (csupán zsibbadást okoz). Nemcsak állkapcsi lábaival, hanem hosszú hátulsó lábpárjával (uszályláb) is védekezik ellenségei ellen. A nőstény többnyire májusban, júniusban és júliusban egyesével, két-négy napos időközökben rakja le petéit. Először váladékkal burkolja be azokat, majd finom talajszemcsékkel is bevonja. Egy ideig még hátulsó lábai között cipeli azokat, majd valamilyen rögöcske alá csúsztatja és sorsára hagyja őket. A petékből hét pár lábat viselő lárvák kelnek ki. Egyedfejlődésük anamorfózis. Egy-három hónap alatt éri el a teljes szelvényszámot, de csak élete harmadik évében válik ivaréretté.

'''Rend: Scolopendromorpha – Szkolopendra-alakúak'''
• Igen különböző testméretű állatok. Legnagyobb fajuk a Brazíliában élő óriás szkolopendra - Scolopendra gigantea mely 265 mm hosszú is lehet. 
• Színük, (legalábbis a többi százlábúéhoz képest) igen változatos. Többségük sárga vagy barna, de zöld és kék fajok is akadnak közöttük. 
• Főként a trópusok és a szubtrópusok lakói. A többségük nagy, lapos kövek alatt kimélyített kis üregekben tartózkodik, rejtekhelyeikről éjszaka indulnak vadászatra.
• Temporális szervük megvan.
• Törzsük általában 35 szelvényből áll, járólábaik száma pedig 21 pár. Egy fajon belül a szelvényszám mindig állandó. Kezd kialakulni a test heteronóm szelvényezettsége.
• Járásuk kígyózó. Ez azzal van összefüggésben, hogy a szkolopendráknak (akárcsak a rinyáknak) még megvan a gyűrűsféregszerű ősökre emlékeztető, viszonylag zárt bőrizomtömlőjük.
• A szkolopendrák járólábai lényegesen nagyobbak és erősebbek, mint a rinyáké, ezért mozgásuk is gyorsabb. Utolsó lábaik elsősorban nem járásra szolgálnak. Ezek a többinél gyakran vastagabbak, hosszú tüskék borítják, s fegyverként, fogószervként használatosak.
• Fejlődésük epimorfózis, ivadékgondozásuk a rinyákéra hasonlít. 

'''3. Scolopendra cingulata''' Latreille, 1789 – öves szkolopendra (25:8)

Az egyetlen hazai szkolopendra faj. Csak a Vértesben Csákvár mellett, és a Villányi hegységben fordul elő. Hossza 10-14 cm, árnyas helyeken heverő lapos kövek alatt találhatók. A kövek alatt gyakran 2,5 cm mély és 7-10 cm átmérőjű üreget ásnak. A lakókamrának nevezhető üregből elágazó aknákat mélyítenek. Aknarendszerüket sohasem ássák vízszintes irányban. Feltehetően hosszabb ideig nem változtatnak lakóhelyükön, de idővel mindig újabb üregeket ásnak, mert a régiek gyakran beomlanak. Elsősorban földigilisztákkal, rovarlárvákkal táplálkoznak. Vegyileg érzékelik zsákmányukat, csak akkor szereznek róluk tudomást, ha csápjukkal megérintik azt. Méregmirigyeket viselő állkapcsi lábaikkal nemcsak zsákmányt szereznek, hanem ezekkel védekeznek is ellenségeikkel szemben. Hátulsó testvégükön levő, harapófogószerűen működő lábpárjukkal (uszályláb) főként a szűk járatukban hátulról jövő támadó ellen védekeznek. Védett.

 

'''Rend: ''''''Geophilomorpha'''''' – Rinya-alakúak'''
• A százlábúak között a legmegnyúltabbak. Féregszerűek, egyesek fonálszerűen vékonyak.
• A testszelvények egyformák, valamennyi szárazföldi ízeltlábú közül a rinyák hasonlítanak legjobban az ízeltlábúak nyilvánvalóan homonom szelvényezettségű ősére.
• A járólábak száma 31 és 173 között váltakozhat. Járólábaik a testük hosszához viszonyítva rövidek és gyengék, ezért mozgásuk aránylag lassú.

'''4. Geophilus longicornis''' Leach, 1815 – ártéri rinya

Nagysága 20-40 mm, 49-57 pár lábbal rendelkező faj. Méregmirigyekkel ellátott szájszervei vannak, de ezek a szájszervek felülről alig láthatók. Szemei hiányoznak. Európában sokfelé megtalálható, kedveli a humuszban gazdag talajt, ilyen helyeken akár 40 cm-re is beássa magát, de kövek alatt is szívesen megbújik, kedvenc helyei az árterek. A rinyák számára a 85 százalékos légnedvesség a legkedvezőbb. A nedvességet csápjaikkal érzékelik. Ragadozó, kisebb rovarokat, pókokat, ászkákat zsákmányol. Petéit a talaj üregeibe rakja, a nőstény őrzi őket. Fejlődésük epimorfózis.
 
'''Csoport: Progoneata – Elöl-ivarnyílásosak'''
• Az ivarnyílás a törzs elülső részén, a 2. lábpár mögött nyílik.
''' Osztály: ''''''Symphyla ''''''– Szövőcsévések'''
• Hosszan megnyúlt, vékony, lágybőrű, fehéres színű vak állatok. Érzékszőreik az egész testen találhatók.
•Testük fejre és 14 törzsszelvényre tagolódik. Láb párjaik száma 12, amelyik közül az 1. pár megrövidült, olykor egészen redukálódott. 
• Csápjuk fonál alakú, temporális szervük van.
• Fejlődésük anamorfózis. 

'''5. Scutigerella immaculata''' (Newport, 1845) – csupasz szövőcsévés

Mintegy 8 mm-es fehéres állatka, hátlemezei beöblösödők. Hazánkban általánosan elterjedt, hűvös helyeken, pl. kövek alatt él. Előfordulás: Európa, É-Afrika, É-Amerika. Az utolsó szelvényükön 2 kúp alakú nyúlvány (adenopodit) végén szövőmirigy nyílik. Megtermékenyítésük: indirekt, párzás nélküli. A hím 150-450 nyeles spermatophorát rak le, majd vezérfonalat húz, hogy a nőstény odataláljon. Miután a nőstény a spermatophorákat leharapta, a szájában lévő páros spermatasakokban tárolja. A petéket szájszerveivel helyezi talajrepedésekbe, mohákra, miközben megtermékenyíti a korábban felvett spermával. Mozgásuk igen flexibilis. Algákkal, gombákkal, növényi korhadékkal, valamint állati hulladékkal táplálkoznak. Kultúrnövényeink hajszálgyökereit is károsíthatják.
 
'''Csoport: Dignatha'''
• a következő két osztály szünapomorfiája, hogy 2 pár szájszervük van: a mandibula és a két maxillapár összeolvadásából (a 2.        pár redukciójával) kialakult gnathochelarium.
 
''' Osztály: ''''''Pauropoda'''''' – Villáscsápúak'''
• Vékony, karcsú, fehéres állatkák – Mo-n 5 fajuk él.
• Nevüket villásan elágazó csápjukról kapták. A csáp nyelén 2 csápostor van, melyek közül az egyik csápostornak ugyancsak két      ága van.
• A törzs 11 szelvényből áll.
• Fejük kicsi, kúp alakú. A szemeik hiányoznak, helyettük ún. álszemet (pseudoocellus) találhatunk, amely a Tömösváry-féle              szervre emlékeztet.
• Egyedfejlődés: anamorfózis.

'''6. Pa''''''uroporus huxleyi''' '''Lubbock, 1867'''''' '''– kis villáscsápú

Mintegy 1,5 mm nagyságú, hófehér állat 9 lábpárral. Nedves helyeken, kövek alatt, korhadó fák hasadékaiban, barlangokban él. Európában és Új-Zélandon elterjedt faj. Kutikulájuk csak kevéssé gátolja testnedvük párolgását, szobai levegőn néhány perc alatt elpusztulnak. Az állatkák vakok és rejtekhelyüket önként sohasem hagyják el. Gombafonalakat szívogatnak (penész). Tapintó szerveik a fejen, törzsön és végtagokon található érzőszőrök. A nőstények szikben gazdag petéiket egyenként korhadó fák kérgére rakják.
 
''' Osztály: ''''''Diplopoda ''''''– Ikerszelvényesek'''
• Mintegy 10.000 fajuk van. Méretük néhány mm-től 30 cm-ig változik.
• Testük 3 fő részre osztható, fejre (caput), törzsre (truncus) és testvégre (telson). A 6 szelvényből álló fejet egységes meszes, kitin    tok borítja. Ez teszi lehetővé az állatok számára a talaj részecskéi, vagy az avartörmelék közötti előrehaladást.
• A törzs általában hosszú és hengeres, szelvényszáma csoportonként változik, akár a 180-t is elérheti. Ezek az első 4-5 szelvény    kivételével (tor) két pár lábat viselnek, és két szelvény összeolvadásából keletkezett ikerszelvények (diplosomitok).
• A lábak 8 részből álló jellegzetes járólábak. 7. szelvényen lévő lábak ivari lábakká (gonopoda) módosultak. 
• Korhadékevők, elhalt növényi anyagokkal, avarral, fatörmelékkel táplálkoznak. Fontos szerepük van a humifikációs                          folyamatokban.
• Szaporodásuk kétivaros.
•Továbbfejlődésük anamorfózis'''.''' Néhány csoportban vedlések az ivarérettség elérése után is megfigyelhetők. 
• Temporális szervük (Tömösváry-szerv) megvan.
 
'''Alosztáy: Penicillata'''
• Egyik fajuk sem hosszabb 4mm-nél. 
• Kültakarójuk mész nélküli, hajlékony (kutikulájuk lágy). 
• Oldallemezeiket a 2. testszelvénytől az utolsó előttiig hosszú, serték borítják. Ezek az ellenségektől és a kiszáradástól védenek.
 
'''Rend: ''''''Polyxenida ''''''– Szőrösikerszelvényes-alakúak'''

'''7. Polyxenus lagurus''' (Linnaeus, 1758) – pamatos soklábú

Kozmopolita elterjedésű. Apró, mintegy 3 mm nagyságú állatka. Avarban, kövek-, korhadó fák kérge alatt mindenhol gyakori. A teste 11 szelvényű. Az alosztály egyetlen hazai faja. Testének felületén és a testvégén változatos alakú szőrök (trichoma) figyelhetők meg. Ezek szabályosan helyezkednek el a fejen, a hátlemezeken és az oldallemezeken (belül üregesek). Elsősorban a fakérgen megtelepedő zöldmoszatokkal és korhadó faanyagokkal táplálkoznak. Két szemük van, ezek mindegyike 8-8 ocellumból tevődik össze (a fény körvonalát érzékelik). Kerülik a napsütést, de nem kimondottan éjszakai állatok. Ha a levegő relatív páratartalma 60% alá esik, rövidesen elpusztulnak. Télen téli álmot alszanak, ilyenkor akár 50 egyed is összesimulhat a fák kérge alatt. Európa jelentős részén szűznemzéssel szaporodik (egész évben), míg a kétivaros alak tavasszal és ősszel rakja le petéit. Két alfajnak tekintik őket.
 
'''Alosztáy: Chilognatha'''
• Nagyobb állatok, elérhetik a 30 cm-es nagyságot is. 
• Törzsszelvényeik száma akár 180 is lehet. 
• Kutikulájukba mészsók rakódnak be (CaCO3, MgCO3). 
• Testfelületükön nincsenek serték vagy szőrök.
 
'''Rend: ''''''Glomerida'''''' – Gömbsoklábú-alakúak'''
• Legjellemzőbb sajátosságuk, hogy ha veszélyt éreznek összegömbölyödnek. A fejük, hátulsó végtagjaik az így keletkezett gömb belsejébe kerülnek.
 

'''8. Glomeris hexasticha '''Brandt, 1833 – gömb-soklábú (25:1)

A test keresztmetszeti képe félhold alakú, testfelülete sima. Alapszíne barna, rajzolata sárga és fekete foltokból áll. Hossza 5-16 mm, testszelvényeinek a száma 13. Avarban, fatönkökben igen gyakori. Veszély esetén teljesen összegömbölyödik, csápjait és lábait is elrejti a támadói elől. Az inger erősségétől függően perc-óra-egy napra is gömbformát öltenek. Korhadó és friss növényeket, főleg korhadó lombot fogyaszt. A háta közepe táján védekezésre szolgáló mirigyek vannak. 20 hónap alatt éri el a teljes szelvényezettséget. 3 éves korában lesz ivarérett és 7 évig is élhet.
 
'''Rend: ''''''Polydesmida'''''' – Karimásikerszelvényes-alakúak'''
•Legfajgazdagabb rendje a Diplopodáknak (3000). 
•Szemük nincs. 
•Többnyire 20 szelvényük van, a fajokon belül a szelvényszám állandó.
 

'''9. Polydesmus complanatus '''(Linnaeus, 1761)''' '''– karimás ikerszelvényes (25:2) Az egyes szelvények hátlemezei szárnyszerűen kiszélesednek. Színe világos lilásbarna, a karéjok olykor sárgás árnyalatúak. Hossza 15-30 mm. Hazánkban általánosan elterjedt, erdei avarban, kidőlt fák kérge alatt fordul elő. Faanyagokkal táplálkozik. A nőstény kövekre, lehullott levelekre rakja petecsomóit, melyeket szellőzőnyílással ellátott földkupaccal fed le.

 

'''10. Strongylosoma stigmatosum''' (Eichwald, 1830) – sárgalábú ikerszelvényes

Hossza 23 mm. Főleg nyirkos lomberdőkben, folyó partokon és mezőkön él. A meszes talajt kedveli. Korhadt avarral, főleg juharlevéllel táplálkozik. November végén a talajban kicsi kamrát készít, benne gömbölyödik össze. Áprilisban hagyja el, majd szaporodik. Párzáskor a hím a nőstény hátára mászik és cipelteti magát (a párosodás csak napok múlva következik be). Egy hím több nősténnyel párzik. A nőstény máj-jún-ban 40-60 petét rak, a maga építette kamrába. Élettartama 12-15 hónap, a szaporodási időszak végén elpusztul.
 
'''Rend: ''''''Julida – V''''''aspondró-alakúak'''
• Hengerded alakúak, az ikerszelvényeiken nincsenek szárnyszerű oldalnyúlványok. 
• Változatos a testhosszuk: 4 mm - akár 30 cm (trópusiak). 
• Minden fajnak vannak védekező mirigyei, ezek az 5-6. szelvényen kezdődnek és a test végéig valamennyi ikerszelvényen megtalálhatók. 

'''11. Megaphyllum unilineatum''' (C.L. Koch, 1838) – vonalas vaspondró (25:3)

20-30 mm nagyságú állat. Alapszíne fekete, a háta közepén egy sárga vagy vöröses keskeny sáv húzódik. Az Alföld homokvidékein a leggyakoribb, de domb és hegyvidékeken a déli lejtőkön is előfordul (száraz gyepek). Kisebb mezőgazdasági károkat okozhat, olykor gradációra hajlamos (cukorrépavetés). 

'''12. Megaphyllum projectum''' Verhoeff, 1894 – erdei vaspondró (25:4)

Nagysága 25-35 mm. Teste hengeres, a szelvényei keresztmetszete kör alakú. A hím egyszínű sötétbarna, a hátán vékony fekete középvonallal. A nőstény barna alapszínű, két világos hosszanti sávval. Erdők avarjában mindenhol gyakori (főleg tölgyesekben).

Altörzs: Myriapoda – Soklábúak - Laptörténet

Adminisztrátor: 1 változat importálva

hu>Wikiuser, 2022. január 26., 11:42-n