https://zoology.unideb.hu/allatrendszertan-wiki-uj/index.php?action=history&feed=atom&title=T%C3%B6rzs%3A_Cnidaria_%E2%80%93_Csal%C3%A1noz%C3%B3k 2026-04-15T06:49:20Z Az oldal laptörténete a wikiben MediaWiki 1.39.1 https://zoology.unideb.hu/allatrendszertan-wiki-uj/index.php?title=T%C3%B6rzs:_Cnidaria_%E2%80%93_Csal%C3%A1noz%C3%B3k&diff=15&oldid=prev 2023-02-16T14:08:24Z

<p>1 változat importálva</p> <table style="background-color: #fff; color: #202122;" data-mw="interface"> <tr class="diff-title" lang="hu"> <td colspan="1" style="background-color: #fff; color: #202122; text-align: center;">← Régebbi változat</td> <td colspan="1" style="background-color: #fff; color: #202122; text-align: center;">A lap 2023. február 16., 16:08-kori változata</td> </tr><tr><td colspan="2" class="diff-notice" lang="hu"><div class="mw-diff-empty">(Nincs különbség)</div> </td></tr></table>

Adminisztrátor https://zoology.unideb.hu/allatrendszertan-wiki-uj/index.php?title=T%C3%B6rzs:_Cnidaria_%E2%80%93_Csal%C3%A1noz%C3%B3k&diff=14&oldid=prev 2022-01-03T16:45:38Z

<p></p> <p><b>Új lap</b></p><div>&lt;p class=&quot;western&quot; style=&quot;text-align: left;&quot; align=&quot;center&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: large;&quot;&gt;&#039;&#039;&#039;Törzs: CNIDARIA – &#039;&#039;&#039;&lt;/span&gt;&lt;span style=&quot;font-family: Times new Roman, serif;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: large;&quot;&gt;&#039;&#039;&#039;Csalánozók&#039;&#039;&#039;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;<br /> &lt;p class=&quot;western&quot; align=&quot;center&quot;&gt;&lt;br&gt;&lt;/p&gt;<br /> **&lt;span style=&quot;font-size: 14.4px;&quot;&gt;A legkisebbek néhány mm-esek a legnagyobbak meghaladják a 2 m-ert.&lt;/span&gt;&lt;br&gt;<br /> **&lt;span style=&quot;font-size: 14.4px;&quot;&gt;Testük két sejtrétegű. Az &lt;/span&gt;&lt;strong style=&quot;font-size: 14.4px;&quot;&gt;ektoderma&lt;/strong&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 14.4px;&quot;&gt; (külső sejtréteg), és epitheliális jellegű &lt;/span&gt;&lt;strong style=&quot;font-size: 14.4px;&quot;&gt;entoderma &lt;/strong&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 14.4px;&quot;&gt;(belső sejtréteg). A &lt;/span&gt;&lt;strong style=&quot;font-size: 14.4px;&quot;&gt;mezogloea&lt;/strong&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 14.4px;&quot;&gt;ban található sejtek zömmel ektodermalis eredetűek. A sejtközötti állomány gyakran kocsonyás. Gasztrális üregük egyszerű vagy válaszfalakkal tagolt. A benne lévő folyadék, emésztő, kiválasztó, és hidrosztatikus funkciójú.&lt;/span&gt;&lt;br&gt;<br /> **&lt;span style=&quot;font-size: 14.4px;&quot;&gt;Az &lt;/span&gt;&lt;strong style=&quot;font-size: 14.4px;&quot;&gt;epithel sejtek&lt;/strong&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 14.4px;&quot;&gt;nek számos módosulása figyelhető meg:&lt;/span&gt;&lt;br&gt;<br /> ***&lt;span style=&quot;font-size: 14.4px;&quot;&gt;laza hálózatú epithel-izomsejtek,&lt;/span&gt;&lt;br&gt;<br /> ***&lt;span style=&quot;font-size: 14.4px;&quot;&gt;harántcsíkolatot mutató gyűrűszerű izomzat,&lt;/span&gt;&lt;br&gt;<br /> ***&lt;span style=&quot;font-size: 14.4px;&quot;&gt;csalánsejt: a &lt;/span&gt;&lt;em style=&quot;font-size: 14.4px;&quot;&gt;Cnidariák&lt;/em&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 14.4px;&quot;&gt; legsajátosabb sejttípusa. A sejtben csalántömlő van, végén szuronyszerű tövisekkel. A cnidocil érintésére a tömlő kicsapódik, és megsebzi, vagy körülfonja az áldozatot. Bénító mérget, vagy ragacsos anyagot termelnek, igen változatos alakúak, és működésűek. A táplálkozásban és a védekezésben van szerepük&lt;/span&gt;&lt;br&gt;<br /> **&lt;span style=&quot;font-size: 14.4px;&quot;&gt;Táplálkozás: A tapogatókon (tentaculum) csalánsejtek találhatóak. Ezek segítségével bénítják meg, vagy pusztítják el áldozataikat. Kisebb vízi rovarokkal vagy azok lárváival, rákokkal (pl. &lt;/span&gt;&lt;em style=&quot;font-size: 14.4px;&quot;&gt;Daphnia&lt;/em&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 14.4px;&quot;&gt;), vízben élő férgekkel, esetleg apró halivadékokkal, és más apró vízi állatokkal táplálkoznak. Az ilyen módon harcképtelenné tett zsákmányt a tapogatók segítségével a szájnyíláshoz juttatják, majd onnan a gasztrális üregbe. Az emészthetetlen anyagokat a szájnyíláson keresztül ürítik ki.&lt;/span&gt;&lt;br&gt;<br /> **&lt;span style=&quot;font-size: 14.4px;&quot;&gt;Szaporodás:&lt;/span&gt;&lt;br&gt;<br /> ***&lt;span style=&quot;font-size: 14.4px;&quot;&gt;Bár valódi ivarmirigyeik nincsenek, az ektodermális eredetű ivarsejtképző sejtcsoportokat mégis &lt;/span&gt;&lt;strong style=&quot;font-size: 14.4px;&quot;&gt;gonad&lt;/strong&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 14.4px;&quot;&gt;nak nevezzük. Zömmel váltivarúak&lt;/span&gt;&lt;br&gt;<br /> ***&lt;span style=&quot;font-size: 14.4px;&quot;&gt;A csalánozók szaporodására jellemző a polip és medúza alak váltakozása. A &lt;/span&gt;&lt;strong style=&quot;font-size: 14.4px;&quot;&gt;polip&lt;/strong&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 14.4px;&quot;&gt; ivartalan sarjadzással hozza létre a &lt;/span&gt;&lt;strong style=&quot;font-size: 14.4px;&quot;&gt;medúza&lt;/strong&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 14.4px;&quot;&gt;-alakot, amely ivaros szaporodással &lt;/span&gt;&lt;strong style=&quot;font-size: 14.4px;&quot;&gt;planula&lt;/strong&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 14.4px;&quot;&gt; majd &lt;/span&gt;&lt;strong style=&quot;font-size: 14.4px;&quot;&gt;aktinula&lt;/strong&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 14.4px;&quot;&gt; lárvát képez. A lárva szesszilizációjával jön létre a polip-alak. A hazánkban előforduló fajok közül csak a &lt;/span&gt;&lt;em style=&quot;font-size: 14.4px;&quot;&gt;Craspedacusta sowerbyi&lt;/em&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 14.4px;&quot;&gt;-nál figyelhető meg a polip-, és a medúza-forma váltakozása. A többi fajnak csak polip-alakja van. Ezeknél a polip-forma szaporodik ivarosan.&lt;/span&gt;&lt;br&gt;<br /> **&lt;span style=&quot;font-size: 14.4px;&quot;&gt;Kb. 8000 fajuk ismert, hazánkban 8 faj él.&lt;/span&gt;&lt;br&gt;<br /> &lt;p class=&quot;western&quot; align=&quot;justify&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: large;&quot;&gt;&#039;&#039;&#039;&#039;&#039;&#039;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;<br /> &lt;p class=&quot;western&quot; align=&quot;justify&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: large;&quot;&gt;&#039;&#039;&#039;Osztály: &#039;&#039;&#039;&lt;/span&gt;&lt;span style=&quot;font-size: large;&quot;&gt;&lt;u&gt;&#039;&#039;&#039;Hydrozoa&#039;&#039;&#039;&lt;/u&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;<br /> <br /> &lt;br&gt;&#039;&#039;&#039;&#039;&#039;5. Craspedacusta sowerbyi&#039;&#039;&#039;&#039;&#039; &#039;&#039;&#039; Lankester, 1880 – édesvízi medúza (11:5)&#039;&#039;&#039;<br /> <br /> Az összes kontinensen elterjedt faj bár Afrikában meglehetősen ritka. Angliából 1880-ban írták le először. Az Egyesült Államokban 1908 előtt nem volt ismert, viszont 2000-ben már 50 államból 48-ban megtalálható volt. Ezekből látható, hogy a faj elterjedési területe folyamatosan növekszik. Az egyetlen hazai faj, amelynek polip- és medúzaalakja is ismert (polip alak: Mycrohydra ryderi). Feltehetőleg behurcolt (adventív) faj, amelynek előfordulását csak néhány helyről jelezték: a Dráva egyes szakaszaiból, nyéki-és ohati tavak környékéről, a Duna egyes szakaszairól, és a Duna menti tiszta vizű kavicsos medrű holtágakból, bányatavakból. Mivel a faj jelenleg is terjedőben van valószínűleg egyre több helyről fog előkerülni. Táplálkozására az általánosságban leírtak mellett jellemző, hogy elsősorban 0,2-2 mm-es mérettartományba eső zooplanktont fogyaszt.<br /> <br /> &lt;span style=&quot;font-size: small;&quot;&gt;Az észak-amerikai populációknál figyelték meg, hogy a meleg vízhőmérséklet és a bőséges táplálék ellátottság a faj tömegszaporodását idézheti elő. Ilyenkor képesek lecsökkenteni a víz O&lt;/span&gt;&lt;sub&gt;&lt;span style=&quot;font-size: small;&quot;&gt;2&lt;/span&gt;&lt;/sub&gt;&lt;span style=&quot;font-size: small;&quot;&gt; tartalmát, ami kedvezőtlenül hathat a halakra és az erre érzékeny más vízi szervezetekre. Egyes országokban fogyasztják.&lt;/span&gt;<br /> <br /> <br /> &#039;&#039;&#039;&#039;&#039;6. Hydra viridissima&#039;&#039;&#039;&#039;&#039; &#039;&#039;&#039; Pallas,&#039;&#039;&#039; &#039;&#039;&#039;1766 – zöld hidra (11:6)&#039;&#039;&#039;<br /> <br /> Törzse 10-15 mm. Színét a vele szimbiózisban élő szimbionta algák okozzák (&#039;&#039;Zoochlorella&#039;&#039;), tiszta vizű, jól átvilágított állóvizekben, árkokban vízinövények fonákán, illetve hínár felületen fordulnak elő. Vastag fogókarjai rövidebbek, mint a test hossza. A tentaculumokon csalánsejtek találhatóak, amelyekkel megbénítják áldozatukat. A testében található zöldalgák (&#039;&#039;Chlorella&#039;&#039;) is a szájnyíláson keresztül jut be hidra szervezetébe. Ezeket azonban nem emészti meg. A &#039;&#039;Clorella&#039;&#039;-k továbbélnek a hidra gastrodermisében. A szimbiotikus kapcsolat során az algák CO&lt;sub&gt;2&lt;/sub&gt;-ot foszfát és nitrogén vegyületeket kapnak a hidrától, amelyek anyagcseréjének végtermékei. Az alga fotoszintetizál a hidra szervezetében. A hidra számára hasznosak a fotoszintézis során létrejött szerves vegyületek és a melléktermékeként keletkező O&lt;sub&gt;2&lt;/sub&gt;. A kapcsolat szorosságát jól mutatja az a tény, hogy amennyiben a &#039;&#039;Hydra&#039;&#039;-t sötétben tartjuk, az elpusztul, még akkor is, ha egyébként megfelelő mennyiségű táplálék áll a rendelkezésre.<br /> <br /> &lt;span style=&quot;font-size: small;&quot;&gt;1740 és 1744 között a svájci származású Abraham Trembley Hága környékén dolgozott házi tanítóként. Munkája mellett az általa édesvízi polipoknak nevezett állatokat tanulmányozta. Kedvenc kísérleti állata a zöld hidra volt. Trembley többek között az állat regenerációs képességeit vizsgálta. Az állat tapogatókoszorús részét hosszanti irányban bevágta, mindkét fél egy-egy egésszé regenerálta magát. Így vált „kétfejűvé” az állat. A kísérletet megismételve végül egy sok fejjel rendelkező lényt állított elő. Ez vezetett el oda, hogy eszébe jusson a görög mitológia szörnye a hidra. 1758-ban Linneaus Trembley ötlete alapján adta a Hydra genusnevet, amelynek képviselői hazánkban is előfordulnak.&lt;/span&gt;<br /> <br /> <br /> &#039;&#039;&#039;&#039;&#039;7. Hydra oligactis&#039;&#039;&#039;&#039;&#039; &#039;&#039;&#039; Pallas, 1766 – nyeles hidra (11:8)&#039;&#039;&#039;<br /> <br /> Elterjedése a Nearktiszra és Ausztráliára korlátozódik. Barnás színű teste 2-3 cm-es kifejlett kinyújtott állapotban, fogókarjai vékonyak és igen hosszúak akár 25 cm-esek is lehetnek. A tapogatók egészen rövidre 3-4 mm-esre össze tudnak húzódni. Nagyobb kiterjedésű tiszta állóvizekben (gyakran a litorális zónában), folyóvizekben, vízinövényeken, tárgyakon megtapadva él. 1,5 m-nél mélyebben ritkán fordul elő. Táplálkozása nem tér el a bevezetőben leírtaktól. Kevéssé ismert, hogy mennyi ideig él a természetben. Laboratóriumi körülmények között 3-12 hónapig élnek.<br /> <br /> <br /> &#039;&#039;&#039;&#039;&#039;8. Hydra circumcincta&#039;&#039;&#039;&#039;&#039; &#039;&#039;&#039; Schulze, 1914 – törpe hidra&#039;&#039;&#039;<br /> <br /> 3-8 mm-es. Állóvizek fenékrégióiban található meg, kövek, vízbe hullott levelek alatt, illetve az iszapban, fénykerülő, rövid fogókarjai a test hosszának kb. harmadáig érnek.</div>

hu>Wikiuser