Adminisztrátor: 1 változat importálva

2023-02-16T14:08:24Z

1 változat importálva

← Régebbi változat	A lap 2023. február 16., 16:08-kori változata
(Nincs különbség)

hu>Wikiuser, 2022. január 9., 13:43-n

2022-01-09T13:43:18Z

Új lap

'''Törzs: NEMATODA – ''''''Hengeresférgek'''
**Testméretük 0,3 mm és 8 m között változik. 
**Életmódjuk alapján két csoportjuk van: élősködők és szabadon élők. 
**A fonálférgek kültakarója: 
***A legkülső réteg a kutikula: több rétegű, lipidekből glykoproteinekből, és a kollagénhez hasonló fehérjékből áll. Feladata a hidrosztatikai nyomás fenntartása, a féreg test védelme, a parazita fajoknál a gazdaszervezet emésztőnedveitől. 
***Az epidermis: a kutikula alatti rész, amelynek feladata, hogy létrehozza a kutikulát. Sejtes szerkezetű vagy sejthatárok nélküli syncytium. 
**Az epidermis alatti izomréteg minden rostja egyetlen sejtből áll. 
**A szájnyílás a kutikulával bélelt szájüregbe vezet. Az izmos nyelőcső lehet egyszerű és tagolt. A bélcső fala egyrétegű hengerhámsejtekből áll. A végbélnyílás a farki vég közelében mindig a hasi oldalon van. 
**A gázcsere a kültakarón keresztül történik. 
**Kiválasztó szervük kétféle: renett sejtek (elsősorban tengeri fajoknál), illetve az ezekbből kifejlődött csőrendszerrel működő kiválasztószerv. 
**Az idegrendszer központja a garatalatti ideggyűrű, ebből vastagabb ventrális, és dorsalis, ill. vékonyabb subventralis és subdorsalis idegtörzsek alakulnak ki. Az idegtörzseket harántágak kötik össze. 
**A legtöbb faj váltivarú. A hímek rendszerint kisebbek, mint a nőstények. 
**Lehetnek peterakók (ovipar) barázdált petét vagy 1. lárvát ürítők (ovoviviparok), szabadon mozgó lárvát ürítők (vivipar). 
**Valószínűleg a sekély tengervízben alakultak ki, és innen hódították meg a szárazföldet és az édesvizeket. 
 
'''Osztály: ''''''Adenophorea'''
'''Rend: ''''''Trichocephalida'''
'''''23. Trichinella spiralis''''' Owen, 1835 '''– trichina (14:9a-b)'''
A kifejlett férgek a legkülönbözőbb melegvérű állatok belében élősködnek, főként patkányokban, sertésekben és egy sor húsevő állatban. A kifejlett férgek (bél trichinák) a bélben tartózkodásuk másnapján már párosodnak. A hímek (1,5 mm) ezután elpusztulnak. A nőstények (3-4 mm) behatolnak a bél nyálkahártyájába és kb. 1500 kis lárvát, hoznak létre. A trichináknál nagyon fontos megjegyezni, hogy a lárvák nem hagyják el a gazda szervezetét! Befúrják magukat a bélfal véredényeibe, és a vérárammal elszállítatják magukat a harántcsíkolt izmokba. Főként az erősen igénybevett izmokat kedvelik, mint pl.: a rágóizom vagy a rekeszizom ezeknek ugyanis magasabb az O2 ellátottsága, ami kedvező a lárvák számára. Táplálkozásuk során elpusztítják az izmokat, és erős fájdalmat okoznak. Az izomtrichinák bizonyos méret elérése után betokozódnak. A citrom alakú tokokra kb. fél év múlva a gazdaszervezetből mész rakódik ki ez azonban nem károsítja az izomtrichinákat. A fiatal trichinák mindaddig nem tudnak továbbfejlődni, amíg be nem kerülnek egy húsevő tápcsatornájába. Az emésztőnedvek feloldják a tok falát. A kiszabadult férgek behatolnak a bél nyálkahártyájába, és 2-4 nap alatt ivaréretté válnak. Ezután visszatérnek a bélbe, ahol megtörténik a párzás.
Az ember csak akkor fertőződhet, ha izomtrichinát tartalmazó húst fogyaszt, elsősorban sertéshúst. A sertésről köztudomású, hogy mindenevő leggyakrabban trichinás patkányok elfogyasztásával fertőződik. Másik gyakori eset a vadállatok húsának fogyasztásával történő fertőződés. A trichinellával való fertőződés akár halálos kimenetelű is lehet. Az izomtrichinák alapos főzéssel ill. sütéssel elpusztíthatók, de a pácolás vagy fagyasztás önmagában nem elegendő. Még a -18 C° is több mint 10 napig képesek elviselni.
Világszerte elterjedt, de Ázsiában, Afrikában, Ausztráliában, Dél-Amerikában csak szórványosan fordul elő emberekben.
 
'''Osztály: ''''''Secernentea'''
'''Rend: ''''''Rhabditida'''
'''''24. Turbatrix aceti''''' (Müller, 1783) '''- ecetféreg'''
Az első szabadon élő Nematoda, amit valaha megfigyeltek. 1656-ban fedezték fel ecetben. 2,5 mm hosszú. Erjesztő baktériumokkal táplálkozik. Synantropikus faj a szabad természetben még soha nem figyelték meg. Lárváit ''Drosophila''-fajok terjesztik. Az Antarktiszt leszámítva minden kontinensen megtalálták. Az akvaristák kiegészítő tápláléknak szokták tenyészteni halivadékok számára.
 
'''Rend: ''''''Strongylida'''
'''''25. Ancylostoma duodenale''''' (Dubini, 1843) '''– közönséges bányaféreg'''
A ''Nercator americanus''-al (amerikai bányaféreg) kézen fogva okozzák azt a tünet együttest, amit horgasféreg-megbetegedésnek vagy bányakórnak neveznek. 8-13 mm hosszú, élő állapotban vörösesfehér színű. Szájüregébe 4 horog formájú fogat találunk. Ezek segítségével hasítják fel a vékonybél nyálkahártyáját. Ha véredényt találnak, szétroncsolják annak falát, és az abból kifolyó vérrel táplálkoznak. A fejükön lévő fogak tövénél nagy mirigyek találhatóak, amelyek véralvadásgátló anyagot termelnek. Így a seb még akkor is vérzik, amikor a féreg már nincs ott. Egyetlen féreg naponta kb. 0,4 cm3 vérveszteséget okoz. Egyetlen emberben gyakran 500-1000 féreg található így a napi vérveszteség elérheti a 200-400 cm3-t, ami már jelentős mennyiség. A betegség súlyosabb vérszegénységgel és legyengüléssel jár.
A nőstény a bélben rakja le petéit. A bélsárral együtt ürülnek. A továbbfejlődéshez nedves közegre van szükség, ha ez rendelkezésre áll, akkor a petékből előbb rhabditiform majd ezekből filariform lárvák fejlődnek. A lárvák igen mozgékonyak különböző tárgyakra kapaszkodnak fel, például füvek csúcsán olykor tömegesen láthatók. Ha érintkeznek az ember bőrével, azonnal befúrják magukat, majd a vérárammal a tüdőbe szállítatják magukat. A kapillárisokon kibújva befurakodnak a légutakba innen, pedig a szájba vándorolnak. A fertőzött egyén lenyeli őket Így eljutnak a vékonybélbe ahol ivarérett féreggé válnak.
Európában, Ázsiában és Afrikában honos. Fejlődéséhez kiegyenlített hőmérséklet, és magas páratartalom szükséges.
 
'''Rend: ''''''Ascaridida'''
'''''26. Ascaris lumbricoides''''' Linnaeus 1758 '''– orsógiliszta (14:7a-b)'''
Ez a faj az ember vékonybelében élősködik. Testvérfajától, az ''Ascaris suum''tól morfológiailag nem lehet elkülöníteni. Ez utóbbi sertésben élősködik. A nőstény féreg 40 cm hosszú, a hím 20 cm-es. Élő állapotban vörösessárga színű. A nőstények naponta akár 200000 petét is rakhatnak. Ezek a bélsárral ürülnek. A szabadban, a környezeti viszonyoktól függően, 18 nap és néhány hét között válnak fertőzőképessé. A fertőzőképes lárvák mindaddig nem hagyják el a peteburkot, amíg be nem kerülnek a gazda szervezetébe. A patkóbélben bújnak ki a lárvák, behatolnak a bél falába, és a vérárammal a tüdőbe jutnak. Itt 5-6-szorusokra növekednek, majd a szájnyíláson keresztül visszakerülnek a bélbe, ahol ivaréretté válnak és szaporodnak.
Súlyosabb fertőzés esetén a férgek nemcsak a bélben élősködnek, hanem behatolnak az epeutakba, a hasnyálmirigybe, a vakbél féregnyúlványába, a száj, illetve az orrüregbe, sőt a légcsőbe is. Általában hastáji fájdalmat, hányást, hasmenést, a bélben összetekeredett férgek pedig székrekedést okoznak. Az orsógiliszták anyagcseretermékei mérgező hatással vannak a gazdaszervezetre, görcsös rohamokat, szemkáprázást, szédülést, izomfájdalmat okozhatnak. Így nem csoda, hogy a fertőzött egyén rosszkedvű, lehangolt. A nem ivarérett példányok tüdőben való tartózkodásuk ideje alatt tüdőgyulladást okozhatnak.
Az ember a peték elfogyasztásával fertőződhet, ezért ajánlott mindennemű növényi táplálék alapos mosása. A főzeléknövények ill. gyümölcsök legbiztosabban úgy tehetőek ''Ascaris''-mentessé, ha rövid ideig forró vízbe tartjuk.
 
'''Rend: ''''''Spirurida'''
'''''27. Dracunculus medinensis''''' Linneaus, 1758 '''– medinai féreg '''
A nőstény 50-80 cm, a hím mindössze 40 mm-es. Gazdája főként az ember de számos más állatban is előfordulhat: kutya, macska, róka, szarvasmarha, mosómedve, majmok.
Párosodás után a nőstény a bőr alatti kötőszövetekbe húzódik, ahol fájdalmas kelevényeket, fekélyeket okoz ezekbe, ágyazódik be a féreg elülső vége. A kelvény vízzel érintkezve felpattan, és a nőstény a vízbe bocsátja a lárváit, majd visszahúzódik. Ez addig ismétlődik, amíg minden lárvát ki nem bocsát a vízbe, ezután elpusztul. A lárvák akkor tudnak továbbfejlődni, ha elfogyasztja őket a köztigazda: valamilyen evezőlábú rák (''Copepoda''), pl. ''Cyclops ''spp. Bevándorolnak a rákocska testüregébe, és kétszeri vedlés után fertőzésre alkalmas állapotba kerülnek. Mivel ezek a rákok igen aprók (0,5-2 mm), ezért a vízzel együtt könnyen lenyelheti őket az ember. A bélben kiszabadulnak a rákból, és átfúrják magukat a bél falán majd kb. egy évig vándorolnak a kötőszövetben, amíg végül párosodás után megjelenik a nőstény a bőr alatt. Többnyire olyan testrészeken jelenik meg, amelyek gyakran érintkeznek vízzel.
A fekélyek nem csak kellemetlenek könnyen el is fertőződhetnek, vérmérgezés jöhet létre. Az ókorban egyik végén behasított pálcikára tekerve húzták ki a férget. Mivel gyógyszeresen nem lehet kezelni, a mai napig ezt a módszert használják a féreg eltávolítására. Az eljárás igen hosszadalmas, mert naponta csak kis darabot lehet kihúzni a sebből, különben elszakad a féreg teste. Egyesek szerint a gyógyszertárak jelképe valójában a pálcikára tekeredett medinai féreg, nem pedig kígyó, ahogyan gyakran ábrázolják.
Elő- és Közép-Ázsia, Afrika és Dél-Amerika trópusi vidékein fordul elő. A megelőző intézkedéseknek köszönhetően 1996-ra Szudánból sikerült teljesen eliminálni a férget. Indiában 1984-1995 között 99%-kal sikerült csökkenteni a fertőzések számát. Világszerte a fertőzöttség 3,5 millióról 122 ezerre csökkent az 1985-től 1995-ig terjedő időszakban. '''''28. Loa loa''''' (GuYoT, 1778) '''– szemféreg '''
A nőstény 40-70 mm hosszú a hím 30-40 mm. A kifejlett férgek a bőr kötőszövetében élősködnek. Gyakran fészkeli be magát a szem kötőhártyájába vagy szaruhártyába és ilyenkor összetekeredve fehér fonálként látható. Hatására a bőr alatt fájdalmas daganatok keletkezhetnek. Ezeket Calabar- vagy Kamerum daganatoknak nevezik.
Köztesgazdái ''Chrysops'' ''silacea,'' ''C. dimidiata'' (''Diptera'') (A nálunk élő ''Chrysops''-okat pőcsikeknek hívjuk, amelyek közismertek fájdalmas csípésükről. Bár a ''Loa loa'' nálunk nem fordul elő, mégis érdemes vigyázni velük, mert kellemetlen tünetekkel járó bakteriális fertőzést idézhetnek elő). A nőstények igen apró, úgynevezett microfiliare lárvákat ürítenek. A lárváknak napszakos aktivitása van: nappal a bőr alatti hajszálerekben tartózkodnak, míg éjszaka a tüdőben, igazodva a köztigazda aktivitásához. A ''Chrysops ''a vérrel együtt veszi fel a férgeket, itt a tor izomzatába vándorolnak és fejlődnek tovább 1 stádiumú lárvává majd 2. és 3. stádiumú lárvává. Ekkor már fertőzőképes és elvándorol a ''Chrysops'' szúró-szívó szájszervéhez, és majd a vérszívás során kerülnek a végleges gazdába.
Szerencsére csak Afrika egyenlítői területein elterjedt.
'''''29. Wuchereria bancrofti''''' (Cobbold, 1877) ''' – nyirokféreg '''
Kifejlett állapotban a végtagok, a medence nyirokcsomóiban és nyirokereiben élősködnek
A nőstény 80-100 mm hosszú, míg a hím 1-40 mm-es. Többedmagukkal eltömítik a nyirokereket ezáltal a nyirok pangását okozzák, és kialakítják az elefántiázis jellegzetes tüneteit.
A nőstény által ürített lárvák a véráramba kerülnek. Továbbfejlődésükhöz az szükséges, hogy bekerüljenek a köztigazdába különböző szúnyogfajokat jelent. Eddig az alábbi fajok kerültek elő köztigazdaként: ''Culex (C. annulirostris, C. bitaeniorhynchus, C. quinquefasciatus, és C. pipiens); Anopheles (A. arabinensis, A. bancroftii, A. farauti, A. funestus, A. gambiae, A. koliensis, A. melas, A. merus, A. punctulatus és A. wellcomei); Aedes (A. aegypti, A. aquasalis, A. bellator, A. cooki, A. darlingi, A. kochi, A. polynesiensis, A. pseudoscutellaris, A. rotumae, A. scapularis, és A. vigilax); Mansonia (M. pseudotitillans, M. uniformis); Coquillettidia (C. juxtamansonia).'' A szúnyogba vérszívás közben kerülnek be a lárvák (microfiliare). Amelyeknek napszakos aktivitása figyelhető meg. Két forma ismeretes: az egyik típusa éjszaka tartózkodik a bőr alatti erek közelében, nappal a tüdőben vagy a verőerekben fordul elő. Ennek a formának pl.: Culex- és Anopheles-fajok a köztigazdái, amelyek nőstényei elsősorban éjszaka szívnak vért. A másik tartozó lárvák, amelyek Óceánia déli részéről és Délkelet-Ázsia egyes területeiről ismertek, nappal tartózkodnak a bőr alatti erekben. Ezek köztigazdái ugyanis olyan fajok, amelyek nőstényei elsősorban nappal aktívak (pl. Aedes spp.). A szúnyogban a lárvák a tor izomzatában fejlődnek fertőzőképes lárvává, majd a szívóka közelében gyülekeznek, és vérszívás alkalmával kerülnek a végleges gazdába a nyirokerekben kb. 9 hónap alatt válnak ivaréretté.
Szubtrópusi és trópusi területeken honos. 1996-ban 107 millióra becsülték a fertőzöttek számát Kínában, Indiában, Délkelet-Ázsiában, Óceánia déli részein, Afrika trópusi területein, Közép- és Dél-Amerikában.

Törzs: Nematoda – fonálférgek - Laptörténet

Adminisztrátor: 1 változat importálva

hu>Wikiuser, 2022. január 9., 13:43-n