https://zoology.unideb.hu/allatrendszertan-wiki-uj/index.php?action=history&feed=atom&title=T%C3%B6rzs%3A_Porifera_%E2%80%93_SzivacsokTörzs: Porifera – Szivacsok - Laptörténet2026-04-12T20:00:21ZAz oldal laptörténete a wikibenMediaWiki 1.39.1https://zoology.unideb.hu/allatrendszertan-wiki-uj/index.php?title=T%C3%B6rzs:_Porifera_%E2%80%93_Szivacsok&diff=13&oldid=prevAdminisztrátor: 1 változat importálva2023-02-16T14:08:23Z<p>1 változat importálva</p>
<table style="background-color: #fff; color: #202122;" data-mw="interface">
<col class="diff-marker" />
<col class="diff-content" />
<col class="diff-marker" />
<col class="diff-content" />
<tr class="diff-title" lang="hu">
<td colspan="2" style="background-color: #fff; color: #202122; text-align: center;">← Régebbi változat</td>
<td colspan="2" style="background-color: #fff; color: #202122; text-align: center;">A lap 2023. február 16., 16:08-kori változata</td>
</tr>
<!-- diff cache key wikidbuj-wkuj_:diff::1.12:old-12:rev-13 -->
</table>Adminisztrátorhttps://zoology.unideb.hu/allatrendszertan-wiki-uj/index.php?title=T%C3%B6rzs:_Porifera_%E2%80%93_Szivacsok&diff=12&oldid=prevhu>Wikiuser, 2022. január 3., 16:28-n2022-01-03T16:28:12Z<p></p>
<p><b>Új lap</b></p><div><p class="western" style="text-align: left;" align="center"><span style="font-size: large;">'''Törzs: PORIFERA – '''</span><span style="font-family: Times new Roman, serif;"><span style="font-size: large;">'''Szivacsok'''</span></span></p><br />
<br />
<p class="western" style="text-align: left;" align="center">'''<span style="font-family: Times new Roman, serif;"><span style="font-size: large;"></span></span>'''</p><br />
<p class="western" style="text-align: left;" align="center">'''<span style="font-family: Times new Roman, serif;"><span style="font-size: large;"></span></span>'''</p><br />
**<span style="font-size: 14.4px;">Méretük néhány mm-től 1-2 m-ig terjed.</span><br><br />
**<span style="font-size: 14.4px;">Álszövetesek, a sejtek még elvileg totipotensek (nincsenek véglegesen differenciálódott sejttípusok).</span><br><br />
**<span style="font-size: 14.4px;">A test 2 sejtrétegű: külső </span><strong style="font-size: 14.4px;">pinacoderma</strong><span style="font-size: 14.4px;">, belső </span><strong style="font-size: 14.4px;">choanoderma</strong><span style="font-size: 14.4px;">. A két sejtréteg között </span><strong style="font-size: 14.4px;">mezohyl-</strong><span style="font-size: 14.4px;">réteg található.</span><br><br />
**<span style="font-size: 14.4px;">Sejttípusok:</span><br><br />
***<strong style="font-size: 14.4px;">Choanocyta</strong><span style="font-size: 14.4px;">: elsődleges ostorral rendelkező sejttípus, ez alkotja a choanodermát.</span><br><br />
***<strong style="font-size: 14.4px;">Archeocyta</strong><span style="font-size: 14.4px;">: totipotens, tartaléktápanyagot tartalmazó sejt.</span><br><br />
***<strong style="font-size: 14.4px;">Skleroblast</strong><span style="font-size: 14.4px;">: vázelemeket kiválasztó amőboid sejtek két típusúak: pinacocyták, és porocyták.</span><br><br />
**<span style="font-size: 14.4px;">A váz felépítése:</span><br><br />
***<span style="font-size: 14.4px;">Mészváz: nagyrészt CaCO</span><sub>3</sub><span style="font-size: 14.4px;">, de kisebb arányban MgCO</span><sub>3,</sub><span style="font-size: 14.4px;"> és MgSO</span><sub>4</sub><span style="font-size: 14.4px;"> is jelen van. Az ősibb szivacsokra jellemző.</span><br><br />
***<span style="font-size: 14.4px;">Kova és spongin: fejlettebb szivacsokra jellemző. Kova, és szaruszerű spongin vázelemeik vannak.</span><br><br />
**<span style="font-size: 14.4px;">A choanoderma tagolódása alapján három alapvető típust különítünk el:</span><br><br />
***<strong style="font-size: 14.4px;">Ascon</strong><span style="font-size: 14.4px;">: az egységes choanodermát csak a pórusok szakítják meg</span><br><br />
***<strong style="font-size: 14.4px;">Sycon</strong><span style="font-size: 14.4px;">: a choanoderma a spongiocöl oldalsó tasakjaiba húzódik be</span><br><br />
***<strong style="font-size: 14.4px;">Leucon</strong><span style="font-size: 14.4px;">: a vízedényrendszer hálózatszerűen elágazó, benne csomópontszerűen, choanodermával bélelt ostorkamrák vannak</span><br><br />
**<span style="font-size: 14.4px;">Táplálkozás: A szivacsok a vízben lebegő szerves törmelékkel detritusszal parányi lebegő planktonikus lényekkel táplálkoznak, amelyeket a vízből szűrnek ki. Általában a megfelelő méretűeket válogatás nélkül kiszűrik. Az emészthetetlen anyagokat gyorsan kiválasztják, de a hasznosítható anyagok részecskéi két-három napig is megtalálhatóak a szivacs testében. A vízáramlást a galléros ostoros sejtek keltik.</span><br><br />
**<span style="font-size: 14.4px;">Szaporodás:</span><br><br />
***<strong style="font-size: 14.4px;">Szexuális:</strong><span style="font-size: 14.4px;"> Elsődlegesen hermafroditák, másodlagosan váltivarúak. Jellemző a proterandria jelensége, ami azt jelenti, hogy a hímivarsejtek előbb érnek a petesejteknél – ugyanazon egyeden belül - így elkerülhetővé válhat az önmegtermékenyítést. A megtermékenyült petékből csillós lárvák fejlődnek, amelyek az anyaállat csatornarendszerén keresztül a szabadba jutnak. Rövidesen megtelepednek az aljzaton, és új egyeddé alakulnak.</span><br><br />
***<strong style="font-size: 14.4px;">Aszexuális:</strong><span style="font-size: 14.4px;"> Az ivartalan szaporodásuk jellegzetes formája a bimbózás. Az újonnan létrejött egyed gyakran nem válik le az anyaegyedről. Ez különösen jellemző a telepképző szivacsokra.</span><br><br />
**<span style="font-size: 14.4px;">Gemmulatio (gyöngysarjképzés): A kedvezőtlen időszak átvészelésére szolgál. Litorális és édesvízi szivacsoknál figyelhető meg. A szivacs testének meghatározott részei betokozódnak, és az amoebocyták a sejtelemeket fagocitózissal bekebelezik. A gemmulákban végül csak a tartalék tápanyagot tartalmazó archeocyták maradnak. Megfelelő környezeti kondíciók között a totipotensé vált archeocyták képesek lesznek létrehozni a teljes szivacstestet.</span><br><br />
**<span style="font-size: 14.4px;">Elsődlegesen tengeriek, másodlagosan édesvíziek.</span><br><br />
**<span style="font-size: 14.4px;">Kb. 5000 szivacsfaj ismert, ebből csak alig több mint 100 édesvízi. Hazánkban 7 fajuk fordul elő.</span><br><br />
**<span style="font-size: 14.4px;">A litorális övezet lakói. 50m-nél mélyebben csak kivételes esetekben fordulnak elő.</span><br><br />
**<span style="font-size: 14.4px;">Fajaik általában nagy elterjedésűek, az édesvízi fajok nagy része szinte kozmopolita.</span><br><br />
**<span style="font-size: 14.4px;">A hazai fajokat legbiztosabban a gyöngysarj szerkezete alapján lehet meghatározni.</span><br><br />
**<span style="font-size: 14.4px;"></span><br />
<p class="western" align="justify">'''Altörzs: Silicospongia'''</p><br />
<p class="western" align="justify"><span style="font-size: large;">'''Osztály: '''</span><span style="font-size: large;"><u>'''Demospongia'''</u></span></p><br />
<br />
<em style="font-size: 14.4px;">'''1. Spongia officinalis'''</em><strong style="font-size: 14.4px;"> </strong><strong style="font-size: 14.4px;">Linnaeus, 1759</strong><strong style="font-size: 14.4px;"> – mosdószivacs</strong><br><br />
<p class="western" align="justify">A mosdószivacsnak viszonylag állandó vízhőmérsékletre van szüksége, ami 13 C° felett van de, nem haladja meg a 25 C°-ot ugyanis az efölötti hőmérséklet már károsítja a lárvákat. A mediterrán klímájú tengerekben általánosan elterjedt a Földözi- és a Karib-tengerben találhatóak nagy mennyiségben. 4 -200 m mélységben fordulnak elő, de a 100 m-nél lejjebb lévő szivacstelepek már nagyon ritkák. A telepek általában a sziklás aljzaton fordulnak elő, de megtalálhatóak fadarabokra, vasroncsokra vagy élő növényekre telepedve is. Mivel a sótartalom változására igen érzékenyek ezért folyótorkolatoknál nem fordulnak elő. A tengeráramlatok kedvezően befolyásolják a telep tápanyag és o<sub>2 </sub>ellátottságát, így ezeken a helyeken gyorsabban növekednek.<span style="font-size: small;"> </span></p><br />
<p class="western" align="justify"><span style="font-size: small;">A mosdószivacs komoly kultúrtörténeti jelentőséggel bír, spongin vázát az ember már nagyon régóta használja. Homérosz műveiben pl. Hephaistos szivaccsal tisztálkodik, Odüsszeusz házát szivacsokkal takarítják. Már a Homérosz előtti időkben is használtak szivacsot textíliák és vázák festésére. Később a gyógyászatban használták vérzés elállítására, ill. sebek tisztítására. A szivacs halászat a szintetikus műanyag, gumi szivacsok megjelenéséig komoly iparág volt. Az ötven méternél sekélyebb vízben található szivacsokat a nagyobb tengeri viharok által keltett hullámzások könnyen letéphetik. A szivacshalászat legegyszerűbb formája a leszakadt darabok összeszedése volt. A Karib- tenger szivacshalászatára a szigonyos halászat jellemző. Később búvárok hozták fel a szivacsokat. Tenyésztésével is foglalkoznak. Régen fára telepítették a szivacsokat, de a </span><span style="font-size: small;">''Teredo''</span><span style="font-size: small;"> nembe tartozó fúró kagylók szétroncsolták a fadarabokat, ezért a későbbiekben betontömbökre telepítették őket.</span></p><br />
<p class="western" align="justify"><br></p><br />
<br />
<em style="font-size: 14.4px;">'''2. Hippospongia communis'''</em><strong style="font-size: 14.4px;"> </strong><strong style="font-size: 14.4px;">(Lamarck, 1814)</strong><strong style="font-size: 14.4px;"> – lószivacs</strong><br><br />
<p class="western" align="justify">Más néven tábla szivacs. Csak abban különbözik az előző fajtól, hogy spongin vázába idegen anyagok (pl.: homok rakódnak be) amitől érdes tapintású. A mediterrán klímájú tengerekben általánosan elterjedt. Nagy kiterjedésű telepei az Adriai-tengerben fordulnak elő, sárga, vöröses vagy sárgásbarna színű. Felszínén nagyméretű, kerek, érdes szélű nyílások találhatóak.</p><br />
<p class="western" align="justify"><br></p><br />
<br />
<em style="font-size: 14.4px;">'''3. Spongilla lacustris'''</em><strong style="font-size: 14.4px;"> (Linnaeus, 1758) – tavi szivacs (11:1)</strong><br><br />
<p class="western" align="justify">Nagyobb kiterjedésű mesterséges és természetes állóvizeinkben közönséges. Bokorszerűen elágazó telepekkel rendelkezik, színe a környezeti viszonyoktól függően változó, zöldes vagy barna színű. Fokhagymára emlékeztető szagú telepeiben szimbionta algák vannak. A szivacs tápanyagellátását a szűrögetés mellett az algák fotoszintetikus termékei biztosíthatják. Szimbionta algákat nem tartalmazó egyedek sötétben élnek és csupán a vízből kiszűrt táplálékból fedezik az igényeiket, míg a zöld egyedek, amelyek zoochlorella-t tartalmaznak a fénnyel jól ellátott részeken élnek. Azok az egyedek, amelyek az algaszimbionta hiányában fejlődnek csupán 20-40%-át érik el a teljes méretnek. Ebből látszik, hogy a zoochlorella-nak jelentős szerepe van az egyedek növekedésében.</p><br />
<p class="western" align="justify"><br></p><br />
<br />
<em style="font-size: 14.4px;">'''4. Eunapius carteri'''</em><strong style="font-size: 14.4px;"> (Bowerbank, 1863) – balatoni szivacs (11:4)</strong><br><br />
<p class="western" align="justify">A Balatonra jellemző endemikus forma. Sekélyebb partszakaszokon víz alatti tárgyak felszínén fordul elő. Telepeinek felszínéről kb. 1 cm átmérőjű, ujj alakú nyúlványok indulnak ki, ezek tetején található az osculum.</p></div>hu>Wikiuser