Rend: NEUROPTERA – Igazi recésszárnyúak

Rend: NEUROPTERA – Igazi recésszárnyúak

(A név a dús szárnyerezetre utal: neuron – ideg; pteron – szárny. Linné alkalmazta először ezt a nevet 1758-ban.)

• Rágó típusú szájszerv.
  
• Általában két pár szárnyuk van, de egyes csoportoknál a hátulsó szárny csökevényesedhet vagy feltűnően módosulhat. A szárnyszegélyen marginális megvastagodások, ún. trichosorok vannak. Az erek sertézettek, a serték részben pikkelyekké is módosulhatnak. A szárnyakon halló- és hangadó szerv is kialakulhat.
  
• Általában három lárvastádiumuk van. Lárváik rendszerint campodeoid típusúak, fejlődésük két család kivételével szárazföldi élőhelyeken történik. Évente több nemzedékük is lehet, kifejlődésük több évet is igénybe vehet.
  
• Túlnyomó többségük ragadozó életmódot folytat lárva és imágó korban egyaránt. Többnyire szürkületkor vagy éjjel vadásznak.
  
• A fitofág kártevők elleni biológiai védekezésben nagy jelentőségűek.
  
• Kb. 5000 fajuk közül Magyarországon 95 faj él.
  

  
  

Alrend: Hemerobiiformia

Család: Osmylidae – partifátyolkák

7. Osmylus fulvicephalus (Scopoli, 1763) – felhősszárnyú partifátyolka

Hegyvidékeken, erdei patakoknál, sekély, tápanyagban gazdag tócsákban és tavakban élnek, ahol az imágók és a lárvák rovarokra vadásznak. Az imágók is mindig vízközelben tartózkodnak. Európa mérsékelt övi és meleg részében Dél-Skandináviáig terjedtek el. Sekély zónában vízinövények leveleire petézik. A lárvák hegyvidéki vizekben az aljzat vagy a part közelében élnek. Ragadozók, főleg apró rákokkal és rovarlárvákkal (elsősorban árvaszúnyoglárvákkal) táplálkoznak.

Család: Sisyridae – szivacsfátyolkák

8. Sisyra fuscata – füstös szivacsfátyolka

Sekély tavakban, lassú folyású csatornákban, mellékágakban él. Európa nagy részén megtalálható. Lárvái víziek, nádszálak tövére települt szivacs- és mohaállat-telepeken/ben tartózkodnak. Rágóikból és állkapcsaikból kialakult szívócsöveik révén kiszívják azok nedveit. Tavasszal a bebábozódáshoz kimásznak a vízből. Vízinövényeken, vízből kiálló fák kéregrepedéseiben kettős falú gubót készítenek, ebben telelnek át. A bábból 10-14 nap elteltével alakul ki az imágó. Gubacsatkákkal, levéltetvekkel táplálkoznak. Gyengén repülnek, elsősorban alkonyattájt.

Család: Mantispidae – fogólábú-fátyolkák

9. Mantispa styriaca (Poda, 1761) – fogólábú fátyolka (41:5)

Napos erdei tisztások, erdőszegélyek lakója, de a sűrűbb erdőket is felkeresi. Tölgyesekben gyakori. Közép-európai elterjedésű. A nőstény föld feletti növényi részekre petézik. Petéi nyelesek. Lárva alakban telelnek át. Áprilisban elhagyják téli szálláshelyüket, farkaspók vagy kalitpók petekokont keresnek maguknak, melyeken szájszervük segítségével hasítékot nyitnak, majd belebújnak és megvedlenek. Az így kialakult 2. lárvaalak a kokonban levő pókpetékkel táplálkozik. Júniusban a pók petezsákján belüli külön gubóban bebábozódnak, júliusban pedig megjelennek a kifejlett egyedek. Elülső lábpárjuk fogólábbá módosult, a zsákmányállat megragadására és fogvatartására szolgál.

Család: Hemerobiidae – barnafátyolkák

10. Hemerobius humulinus Linnaeus, 1758 – ligeti barnafátyolka

Erdőkben, kertekben, mezőgazdasági területeken is megél. Eurázsiában és Észak-Amerikában elterjedt. A lárvák és az imágók is ragadozók, apró fitofág rovarokra vadásznak.

11. Drepanopteryx phalaenoides (Linnaeus, 1758) – sarlósszárnyú barnafátyolka

Lombos erdőkben, kertekben él. Európában főleg az északi, hűvösebb tájakon fordul elő. Vékony nyélen ülő petéiket talaj közelben helyezik el. A lárvák kokont csinálnak. Lárvaalakban telelnek át, tavasszal kelnek ki. Levéltetvekkel táplálkoznak. Fényre igen nagy számban repülnek.

Család: Chrysopidae – zöldfátyolkák

12. Chrysopa perla (Linnaeus, 1758) – aranyszemű fátyolka (41:3a-b)

A szárnyak erezete a hosszanti erek kivételével fekete. Az erezet szőröcskéi igen sűrűn állnak. Erdőkben, kertekben, parkokban, településeken, télen padlásokon és egyéb áttelelő helyeken, tavasszal és nyáron kertekben fordulnak elő. Meleg nyári estéken nagy rajokban repülnek a fényre. Nappal nyugodtan ülnek a zöld levelek felső oldalán, tökéletesen álcázva magukat. Télen épületekbe húzódnak, és színük zöldről vörösre változik, majd a meleg beköszöntével ismét zölddé válnak. Egész Európában elterjedtek. Bonyolult udvarlási szertartásuk van. Nyeles petéiket levelekre rakják, gyakran egy levéltetű-kolónia közelébe. A kikelő lárvák kicsik, szőrösek és sörtések. Egyesek ezeket álcázásra használják, mások kéregdarabokkal vagy levéltetvek üres bőrét hátukra véve mimikrizálnak. Nagyon erős szájszervekkel rendelkeznek. A bebábozódáshoz két ág közé szövik be magukat. Katicabogarakkal, zengőlegyekkel, levéltetvekkel táplálkoznak. Áldozatuk megöléséhez váladékot fecskendeznek az állatba, amely gyorsan feloldja annak belsejét, ezután kiszívják azt, így csak az üres kitinbőr marad vissza. Bűzlégynek is hívják az előtorán levő bűzmirigyek miatt. Ezek váladékát a ragadozók elleni védekezésben használják. Egyeseknél az elülső szárny alapjánál tympanális szerv található, amellyel az ultrahangot is hallja. Ez valószínűleg védőberendezésként szolgál a denevérekkel szemben.

13. Chrysoperla carnea (Stephens, 1836) – közönséges fátyolka

Hazánkban mindenütt közönséges. Európában, Észak-Afrikában, Ázsiában és Észak-Amerikában is megtalálható. Imágóként telel át. Röviddel a nász után elpusztul. 6-30-asával levelekre, ágakra rakja petéit, többnyire levéltetű-kolóniák közelébe. Petéi hosszú, vékony nyélen ülnek. A lárva fűrészes tojásnyitó foga segítségével a szabad végén felnyitja a petét. Az embrionális lárvabőr és a tojásnyitó fog a petében marad. A lárva egy ideig lefelé csüng, majd lemászik a nyélen. Levéltetvekkel, atkákkal, rovarpetékkel táplálkoznak, de kannibalizmus is előfordul náluk. Szabálytalan kétgenerációs ciklusban él a mérsékelt égövben. Az őszi nemzedékcsoport szeptember és október hónapok folyamán kel ki, majd ősz végéig lárvaalakban él, és fakérgek, barlangok, lakások zugaiban lárvaalakban telel át, vagy átalakul és mint imágó húzódik meg. Így tél derekán is találkozhatunk fakó példányaival. Az áttelelt nemzedék tavasszal, többé-kevésbé gyorsan visszaszerzi színét, aztán párosodik, majd petét rak és aztán elpusztul. A különböző párok peterakása tavasztól őszig tart, így a nemzedékek egymás után kelnek ki és összefolynak. A tavaszi nemzedékcsoport azokból a példányokból áll, amelyek lárvaalakban telelnek át és tavasszal kelnek ki, rendesen április és május hónapokban. Lárváik és imágóik egész évben gyűjthetők.

Alrend: Myrmeleontiformia

Család: Myrmeleontidae – hangyalesők

14. Myrmeleon formicarius Linnaeus, 1767 – közönséges hangyaleső (41:4a-b)

Meleg vidékek homokos területein, pusztákon, erdőszéleken fordul elő. Egész Európában elterjedt. A lárva kb. 1 cm-es, száraz, homokos területeken épít kis, 1.5 cm átmérőjű tölcséreket, és vár, amíg valamilyen apró állat beleesik. A legördülő homokszemekre azonnal „ugranak”. Ha a zsákmány (hangyák, kisebb rovarok) menekülni próbál, homokszemcséket szór rá. A lárva áldozatát elkapva bénító mérget és emésztő enzimet tartalmazó anyagot fecskendez bele, majd előemésztett tartalmát kiszívja. Jellegzetes ásómozgást végez (hátrafelé, lökésszerű ásómozdulatokkal ás). A talajba beásva magát testét a hasoldal felé behajlítja, majd „kilövi” magát és a homokszemcséket szétrepíti. Tölcséreit széltől, esőtől védett helyeken, erdőszegélyeken, bokrok alatt készíti, amit a napsugarak átjárnak. Kétszeri áttelelés után beszünteti a táplálkozást. A bábgubóból 2 hét elteltével egy kerek lyukon át távozik. Az imágók levéltetvekkel, kisebb rovarokkal, hernyókkal táplálkoznak. Alkonyatkor aktív, védett faj.

Család: Ascalaphidae – rablópillék

15. Libelloides macaronius (Scopoli, 1763) – közönséges rablópille (41:6)

Az elülső szárny tövén apró, sötét folt van. Az első harmada sárga vagy sárgásfehér színű, a középső részén egy kisebb méretű és a csúcsi harmadban egy további, rendesen a szárnyjegyig érő folt látható. A hátulsó szárny tövi szakaszán egy igen széles, a szárnylemez legszélesebb részét csaknem elérő, valamint a szárny csúcsában egy újabb színeződés van, amelynek közepén sárga folt látható. 2-5 cm-esek. Jó repülők, de hosszabb távolságra ritkán repülnek. Nagyon meleg élőhelyeken, mindig nyílt területeken élnek. Magyarországon domb- és hegyvidéki erdők tisztásain fordulnak elő. Az imágók és a lárvák is ragadozók. Kifejletten repülő rovarokra vadásznak. Védett faj.