Családsorozat: Noctuoidea

Rendsorozat: Amphiesmenoptera

Rend: LEPIDOPTERA – Lepkealkakúak vagy pikkelyesszárnyú-alakúak
Alrend: Glossata – valódi lepkék

Családsorozat: Noctuoidea

Család: Notodontidae – púposszövők

Közepes és nagytermetű fajok tartoznak ide. Világszerte 2500 fajuk ismert, hazánkban 34 faj fordul elő. Elülső szárnyuk alsó szegélyén kis kiöblösödés van, ami – ha az állat teste fölött összecsukja szárnyait – kis púpként jelentkezik. A hernyók gyakran igen bizarr külsejűek.

77. Phalera bucephala (Linnaeus, 1758) – sárgafoltos púposszövő (77:6)

Jegyei: szárnyfesztávolsága 50-70 mm. Elülső szárnya szürkés alapszínű, csúcsában nagy sárga folt van. Hátulsó szárnya világos. Elterjedés: Eurázsia mérsékeltövi lomberdőzónájában elterjedt faj, hazánkban is mindenütt előfordul. Élőhely: hegy- és dombvidéki elegyes lomberdők, ligeterdők, ültetett nyarasok. Repülési idő: egy- vagy kétnemzedékes, májustól augusztusig. Éjjel repül. Tápnövény: fűz (Salix), nyár (Populus), hárs (Tilia), tölgy (Quercus), szil (Ulmus) fajok.

78. Cerura vinula (Linnaeus, 1758) – nagy púposszövő (77:1a-b)

Jegyei: szárnyfesztávolsága 60-80 mm. Elülső szárnya szürkésfehér alapszínű, fekete, zegzugos lefutású hullámvonalakkal. Hátulsó szárnya szürke. Elterjedés: a Palearktikumban széles körben elterjedt faj, Magyarországon sokfelé előfordul, de nem gyakori. Élőhely: nedves erdőkben, lápokban, folyók árterein fordul elő. Repülési idő: április elejétől július elejéig. Éjjel repül. Tápnövény: fűz (Salix), nyár (Populus) fajok.

79. Stauropus fagi (Linnaeus, 1758) – bükkfa-púposszövő (77:2)

Jegyei: szárnyfesztávolsága 45-70 mm, a nőstény nagyobb, mint a hím. Szárnyai barnák, az elülsőn egy világos hullámvonal, illetve a szegélytérben egy elmosódott sötét foltsor van. Elterjedés: a Palearktikum lomberdő-zónájában elterjedt, Magyarországon sokfelé gyakori. Élőhely: elsősorban hűvösebb, üde erdőkben, ártéri ligeterdőkben fordul elő. Repülési idő: kétnemzedékes, április közepétől május végéig, majd június közepétől július végéig. Éjjel repül. Tápnövény: főleg tölgy (Quercus), bükk (Fagus), mogyoró (Corylus), nyír (Betula) fajok.

80. Thaumetopoea processionea (Linnaeus, 1758) – tölgy-búcsújárólepke (77:11a-b)

Jegyei: szárnyfesztávolsága 25-40 mm, a nőstény nagyobb, mint a hím. Elülső szárnya szürke, két sötétebb harántvonallal. Hátulsó szárnya piszkosfehér.

Elterjedés: Nyugat-Európától Kisázsiáig elterjedt faj, hazánk erdős vidékein mindenütt előfordul. Élőhely: erdők, elsősorban melegebb tölgyesek. Repülési idő: július-augusztus. Éjjel repül. Tápnövény: elsősorban tölgy (Quercus) fajok. Megjegyzés: a búcsújárólepkék nevüket a hernyók jellegzetes viselkedéséről kapták. Napközben a fák törzsén közös hernyófészekben pihennek, éjszaka járnak fel táplálkozni a lombkoronába. Ezt úgy teszik, hogy egyik hernyó elindul és egy selyemfonalat húz maga után, amit a többiek kettes-hármas sorokba rendeződve egymás után követnek, így hosszú sorokban menetelnek fölfelé.

Család: Lymantriidae – gyapjaslepkék

Közepes vagy kistermetű lepkék tartoznak ide. Világszerte 2500 fajuk van, ebből hazánkban 16 fordul elő. Nevüket a nőstények potrohán lévő gyapjúszerű szőrzetről kapták, amit petecsomóik álcázására használnak. A hernyók általában dúsan szőrözöttek. A bábon találhatók szőrcsomók. Több faj gradációra hajlamos, több erdészeti kártevő van köztük.

81. Lymantria dispar (Linnaeus, 1758) – gyapjaslepke (78:6a-c)

Jegyei: szárnyfesztávolsága 35-60 mm, a nőstény jóval nagyobb, mint a hím. A hím elülső szárnya barna, szakadozott sötétebb hullámvonalakkal. Hátulsó szárnya is barna, szinte rajzolatmentes. A nőstény szárnyainak alapszíne fehér vagy sárgásfehér, elülső szárnyán változó kiterjedésű fekete mintázattal. Elterjedés: palearktikus faj, de Észak-Amerikába is behurcolták. Hazánkban mindenfelé megtalálható, gyakori. Élőhely: erdők, elsősorban tölgyesek, de szinte mindenhol előfordul, ahol fák vannak. Repülési idő: július-augusztus. A hím nappal és éjjel is repül, a nőstény röpképtelen. Tápnövény: elsősorban tölgy (Quercus) fajok és gyümölcsfák, de szinte minden fás szárú növényt elfogyaszt a hernyó, nagyon poifág. Hazánk legjelentősebb erdészeti kártevője.

82. Lymantria monacha (Linnaeus, 1758) – apácalepke

Jegyei: szárnyfesztávolsága 35-65 mm, a nőstény jóval nagyobb, mint a hím. Az elülső szárny alapszíne fehér, ezen fekete, zegzugos hullámvonalak vannak. A hátulsó szárny szürkés színű. Elterjedés: palearktikus faj, hazánkban szórványos előforulású, de helyenként nem ritka. Az Alföld nagy részéről hiányzik. Élőhely: középhegységi fenyvesek és bükkösök. Repülési idő: június végétől augusztus közepéig. A hím és a nőstény is éjjel repül. Tápnövény: elsősorban erdei fenyő (Pinus sylvestris), de bükk (Fagus sylvatica) is.

83. Euproctis chrysorrhoea (Linnaeus, 1758) – aranyfarú szövő (78:9)

Jegyei: szárnyfesztávolsága 25-45 mm, a nőstény nagyobb, mint a hím. A szárnyak tiszta fehérek, csak az elülsőn van egy-két apró fekete folt. A potroh vége barnássárga szőrpamacsot visel. Elterjedés: palearktikus faj, hazánkban elterjedt és gyakori. Élőhely: erdők, kertek, gyümölcsösök. Repülési idő: június-augusztus. Éjjel repül. Tápnövény: elsősorban tölgy (Quercus) és különböző gyümölcsfák.

Család: Arctiidae – medvelepkék

Kis, közepes és nagytermetű, lepkék tartoznak ide. Viszonylag nagy fajszámú család, világszerte kb. 11000 fajuk él, hazánkban 51 faj fordul elő. Hernyóik dúsan szőrözöttek, innen ered a család neve. Három morfológiailag különböző alcsaládot sorolunk ide.

Subfamilia: Lithosiinae – zuzmószövők

Kis vagy közepes termetű lepkék. Elülső szárnyuk jellegzetesen megnyúlt, keskeny. Hernyóik általában zuzmókon élnek.

84. Lithosia quadra (Linnaeus, 1758) – négypettyes zuzmószövő

Jegyei: szárnyfesztávolsága 35-50 mm, ezzel a legnagyobb termetű hazai zuzmószövő. A hím elülső szárnya szürke, csak a tőtere sárga. A nőstény szárnyai sárgák, az elülsőn két feltűnő kékesfekete pettyel. Elterjedés: palearktikus faj, hazánkban elterjedt, de az Alföld egyes részeiről hiányzik. Hegyvidéki öreg erdőkben gyakori. Élőhely: lombhullató erdők, az öreg, üdébb állományokat kedveli. Repülési idő: júniustól szeptemberig (a Dél-Dunántúlon kétnemzedékes). Éjjel repül. Tápnövény: főleg tölgy (Quercus) és nyíren (Betula) tenyésző zuzmókon él.

Subfamilia: Arctiinae – valódi medvelepkék

Közepes vagy nagytermetű fajok tartoznak ide, általában feltűnő színezetűek. Hernyóik dúsan szőrözöttek. Az imágók éjszaka aktívak, egyes fajaik csak a késő éjjeli, vagy kifejezetten a hajnali órákban repülnek.

85. Spilosoma lubricipeda (Linnaeus, 1758) – tejszínű medvelepke (71:15)

Jegyei: szárnyfesztávolsága 34-42 mm. A szárnyak fehérek, az elülsőn több, a hátulsón kevés apró fekete ponttal. A potroh sárga, szelvényenként három fekete pontot visel. Elterjedés: a Palearktikumban széles körben elterjedt faj, hazánkban is mindenhol előfordul és gyakori. Élőhely: rétek, erdőszélek, kertek. Repülési idő: kétnemzedékes, május-júniusban, illetve július végétől szeptember végéig. Éjjel repül. Tápnövény: apró lágyszárúak.

86. Arctia caja (Linnaeus, 1758) – közönséges medvelepke

Jegyei: szárnyfesztávolsága 56-78 mm. Elülső szárnya barna, ezen szabálytalan fehér vonalak vannak. Hátulsó szárnya narancssárga vagy piros, több kék pupillájú fekete folttal. Elterjedés: holarktikus faj, hazánkban is elterjedt, főleg nedvesebb helyeken gyakori. Élőhely: üdébb rétek és erdők. Repülési idő: július végétől szeptember elejéig. A késő éjjeli órákban repül. Tápnövény: apró lágyszárúak.

Subfamilia: Ctenuchinae – álcsüngőlepkék

Kis, esetleg közepes méretű lepkék tartoznak ide. Az imágók küllemben és viselkedésben hasonlítanak a csüngőlepkékre (Zygaenidae), de a két csoport nem áll rokoni kapcsolatban egymással. A trópusi fajok egy része méheket, darazsakat utánoz. Nappali aktivitásúak. Hernyóik dúsan szőrözöttek.

87. Amata phegea (Linnaeus, 1758) – fehérpettyes álcsüngőlepke

Jegyei: szárnyfesztávolsága 34-40 mm. Szárnyai és teste fényes fekete. Az elülső szárnyon legtöbbször hat fehér folt van, a hátulsón általában kettő. A potrohon széles sárga gyűrű látható. Elterjedés: palearktikus faj, hazánk erdős vidékein elterjedt és gyakori. Élőhely: erdők, erdőszélek. Repülési idő: június elejétől július végéig. Nappal repül. Tápnövény: apró lágyszárúak.

Család: Noctuidae – bagolylepkék

A lepkék legfajgazdagabb családja, világszerte mintegy 35000 fajt ismerünk, hazánkban is kb. 500 honos. Nagyon változatos méretű és testalkatú lepkék tartoznak ide, éppen ezért nehéz általános jellemzést adni rájuk. Egy-két alcsaládot kivéve testük erőteljes, elülső szárnyuk nyújtott háromszög alakú, hátulsó kisebb, kerekded. Hernyóik általában csupaszok vagy gyengén szőrözöttek. Az imágók néhány kivételtől eltekintve éjszakai aktivitásúak.

Subfamilia: Hypeninae – karcsúbaglyok

Általában kistermetű, széles szárnyú, karcsú testű fajok. Küllemükben az araszolókra emlékeztetnek. Ajaktapogatójuk gyakran megnyúlt, csőrszerűen előre álló.

88. Hypena rostralis (Linnaeus, 1758) – közönséges karcsúbagoly

Jegyei: szárnyfesztávolsága 22-25 mm. Elülső szárnya szürkésbarna alapszínű, szabálytalan, zegzugos okkerbarna rajzolattal. Hátulsó szárnya egyszínű szürkésbarna. Elterjedés: eurázsiai faj, hazánkban is mindenütt előfordul, főként nedves területeken. Élőhely: rétek, erdők, kertek. Repülési idő: kétnemzedékes, júniustól augusztusig, és szeptembertől májusig. Ez utóbbi nemzedék imágói telelnek át barlangokban, faodvakban, épületekben, pincékben. Éjjel repül. Tápnövény: csalán (Urtica) fajok és komló (Humulus lupulus).

Subfamilia: Catocalinae – övesbaglyok

Közepes és nagytermetű fajok, hátulsó szárnyuk élénk színezetű.

89. Catocala fraxini (Linnaeus, 1758) – kék övesbagoly (80:12)

Jegyei: szárnyfesztávolsága 82-86 mm, ezzel a hazai legnagyobb bagolylepke. Elülső szárnya szürkés rejtőszínű, a hátulsón fekete alapon egy kék szalag húzódik végig. Elterjedés: palearktikus faj, hazánkban inkább sík- és dombvidéken található. Élőhely: puhafaligeterdők, nyarasok. Repülési idő: júliustól szeptemberig. Éjjel repül. Tápnövény: nyár (Populus) fajok, főleg fehér nyár (P. alba). Megjegyzés: védett faj.

90. Catocala nupta (Linnaeus, 1767) – piros övesbagoly

Jegyei: szárnyfesztávolsága 70-75 mm. Elülső szárnya szürkés rejtőszínű, hátulsó szárnya piros alapszínű két fekete szalaggal. Elterjedés: palearktikus faj, hazánkban mindenütt előfordul. Élőhely: elsősorban puhafaligeterdők, de egyéb erdők, kertek is. Repülési idő: júniustól szeptemberig. Éjjel repül. Tápnövény: fűz (Salix) és nyár (Populus) fajok.

Subfamilia: Plusinae – aranybaglyok

Általában közepes termetű fajok, elülső szárnyukon csillogó aranyos vagy ezüstös színű foltokkal.

91. Autographa gamma (Linnaeus, 1758) – gammabagoly (80:10)

Jegyei: szárnyfesztávolsága 34-42 mm. Elülső szárnya szürkés vagy barnás alapszínű, középen egy ezüstös színű „Y” alakú (gammafolt) folttal. Hátulsó szárnya szürkésbarna, a szegélytér sötétebb. Elterjedés: a holarktikus régióban elterjedt faj hazánkban is mindenütt előfordul és általában gyakori. Élőhely: nyílt élőhelyek, mezőgazdasági területek is. Repülési idő: az imágók délről való bevándorlása április-májusban indul meg és nyár derekáig tart. Az itthon fejlődött nemzedék június második felétől repül egészen októberig. Hazánkban csak kivételes esetekben tud áttelelni. Nappal és éjjel is repül. Tápnövény: polifág, leginkább lágyszárúak.

Subfamilia: Cuculliinae – csuklyásbaglyok

Általában közepes termetű, szürkés-barnás színezetű fajok, elülső szárnyuk keskeny, nyújtott. Torukon csuklyaszerűen felálló szőrpamacs található.

92. Cucullia umbratica (Linnaeus, 1758) – közönséges csuklyásbagoly (79:15a-b)

Jegyei: szárnyfesztávolsága 45-60 mm. Elülső szárnya nyújtott szürkés színű, a hátulsó fehéres vagy barnás. A toron az alcsaládra jellemző felálló csuklyaszerű szőrzet található. Elterjedés: palearktikus faj, hazánkban mindenütt előfordul.

Élőhely: mindenféle gyepes, füves élőhely, kultúrterületek is. Repülési idő: májustól szeptemberig. Éjjel repül. Tápnövény: különböző fészkesvirágzatúak (Asteraceae).

Subfamilia: Hadeninae – szegfűbaglyok

Nagy fajszámú és nagyon változatos alcsalád.

93. Staurophora celsia (Linnaeus, 1758) – buckabagoly (80:2)

Jegyei: szárnyfesztávolsága 38-42 mm. Elülső szárnya alapszíne barna, ezen két nagy csillogó zöld folt van. Hátulsó szárnya egyszínű barna. Elterjedés: a Palearktikum nyugati felében elterjedt faj, hazánkban szórványos elterjedésű. Élőhely: kötődik a homokterületekhez, zárt homokpusztagyapekben, homoki tölgyesek tisztásain fordul elő. Repülési idő: augusztus végétől október közepéig. Éjjel repül. Tápnövény: különböző pázsitfűfélék (Poaceae), elsősorban nádtippan (Calamagrostis), sédbúza (Deschampsia), szőrfű (Nardus) fajok. Megjegyzés: Vörös Könyves, védett faj.

94. Mythimna albipuncta ([Denis & Schiffermüller], 1775) – fehérpontos rétibagoly

Jegyei: szárnyfesztávolsága 30-38 mm. Elülső szárnya alapszíne barna, közepén egy apró fehér ponttal. Hátulsó szárnya szürkésbarna. Elterjedés: a Palearktikum nyugati felében elterjedt faj, hazánkban mindenütt előfordul. Élőhely: mindenféle gyepes élőhely, kultúrterületek is. Repülési idő: kétnemzedékes, májustól szeptemberig. Éjjel repül. Tápnövény: különböző pázsitfűfélék (Poaceae).

95. Eupsilia transversa (Hufnagel, 1766) – holdacskás télibagoly

Jegyei: szárnyfesztávolsága 40-48 mm. Elülső szárnya barnás alapszínű (néha lilás árnyalattal), a középtérben egy kis félhold alakú fehér vagy sárga folttal. Hátulsó szárnya szürkésbarna. Elterjedés: palearktikus faj, hazánkban mindenütt előfordul. Élőhely: erdők, bokros területek, kertek. Repülési idő: szeptembertől májusig, imágóként telel fakéreg alatt, faodvakban, barlangokban. Enyhe téli estéken is repül. Éjjel aktív. Tápnövény: különböző fák és cserjék.

Subfamilia: Noctuinae – földibaglyok

Barnás-szürkés színezetű, nagyrészt közepes termetű fajok tartoznak ide. Hernyóik a talaj közelében élnek, lágyszárúakkal táplálkoznak. A hazai fauna több állatföldrajzi érdekessége ebbe az alcsaládba tartozik.

96. Noctua pronuba Linnaeus, 1758 – nagy sárgafűbagoly

Jegyei: szárnyfesztávolsága 42-60 mm. Elülső szárnya alapszíne a világos szürkésbarnától a sötét vörösesbarnáig változhat, jól kivehető kör- és vesefolttal. Hátulsó szárnya élénksárga, a szegélytérben egy fekete szalaggal. Elterjedés: holarktokus faj, hazánkban mindenütt előfordul. Élőhely: nyílt, gyepes területek, kultúrterületek is. Repülési idő: májustól szeptemberig. Éjjel repül. Tápnövény: különböző lágyszárúak, polifág.

97. Agrotis segetum ([Denis & Schiffermüller], 1775) – vetési bagolylepke (79:2)

Jegyei: szárnyfesztávolsága 38-43 mm. Elülső szárnya világos- vagy sötétszürke alapszínű, jól kivehető vese-, kör- és csapfolttal. Hátulsó szárnya fehér, sötét erekkel. Elterjedés: eurázsiai és afrikai elterjedésű faj, hazánkban is mindenütt megtalálható, az egyik legközönségesebb bagolylepke faj. Élőhely: nyílt, füves területek, kultúrtájak is. Vándorlásra hajlamos faj. Repülési idő: kétnemzedékes, májustól októberig. Éjjel repül. Tápnövény: különböző lágyszárúak. Gyakran szántóföldi kártevőként lép fel.