Tor (thorax)

'

Tor (thorax): 3 szelvényből áll (pro-, meso- és metathorax).

• jól repülő rovaroknál zygothoracica: a torszelvények összeforrtak (pl. kétszárnyúak –
  
• Diptera, hártyásszárnyúak – Hymenoptera, lepkék – Lepidoptera);
• nem jól repülő rovaroknál schistothoracica: a torszelvények szabadok (pl. egyenesszárnyúak – Orthopteroidea) vagy csak a 2. és 3. forr össze (pl. bogarak –Coleoptera, poloskák – Heteroptera).
  

Az előtor hátlemeze gyakran megnagyobbodik és hátpajzsot (pronotum) alkot.

Szárnyak: a 2-3. torszelvényen általában 2 pár (ala anterior, ala posterior) helyezkedik el.

Módosulások:

• az 1. pár szárnyfedővé (elythrum) alakulhat (pl. bogarak – Coleoptera, csótányok – Blattoptera, egyenesszárnyúak – Orthopteroidea);
  
• az 1. pár félfedővé (hemielythrum) alakulhat (pl. poloskák – Heteroptera);
  
• az 1. pár elcsökevényesedhet (pl. legyezőszárnyúak – Strepsiptera);
  
• a 2. pár elcsökevényesedhet (pl. kétszárnyúak – Diptera);
  
• mindkettő elcsökevényesedhet (pl. bolhák – Siphonaptera).
  

A szárnyak hossza (fejlettsége vagy redukciója) nemcsak a csoportok között, hanem egyes csoportokon belül, sőt fajon belül is mutat változatosságot. Egyes rövid szárnyú fajoknak megjelenhetnek hosszú szárnyú egyedei (pl. egyenesszárnyúak – Orthopteroidea), míg más esetekben a szárnyak megléte egy adott életszakaszra vagy formára korlátozódik (pl. levéltetvek – Aphidina, termeszek – Isoptera stb.). A szárnyak fejlettsége mellett fontos tényező a szárnymozgató izmok fejlettsége is.

Ízesülés a testhez:

1. „közvetlenül” – kevesebb számú és kevésbé differenciálisan mozgatható axilláris lemezen keresztül: a szárnyakat összehajtogatni és a potroh felé fektetni nem lehet → Palaeoptera;

2. axilláris lemezeken keresztül: a szárnyakat össze lehet hajtogatni és a potroh felé lehet őket helyezni → Neoptera (a hátsó szárnyak anális mezeje szárnyalap mezővé – neala, jugum – nagyobbodott).

Erezet (nervatura): a nagyobb erekben vérnyirok kering, a kisebbekben nincs üreg. Hosszanti és haránt erekből áll. Evolúciósan a sűrű, sok érből álló erezet tekinthető ősibbnek. A fiatalabb csoportokban a nervatura rendszerint egyszerűsödik. Egyes csoportoknál fontos határozóbélyeg.

Szárnyerek:

• szegélyér (costa): a szárny megvastagodott mellső szegélye, nem elágazó;
  
• szegély alatti ér (subcosta): közvetlenül a szegélyér alatt fut, általában két ágra osztott;
  
• sugárér (radius): általában két fő ágra oszlik (radius, sector radii);
  
• középér (media): a szárnytőnél fekvő mélyedésben ered, a fejletlenebb csoportoknál két fő ága van, míg a fejlettebbeknél (ld. Neoptera) az első eltűnik, a második viszont 4 részre tagolódik;
  
• könyékér vagy hónaljér (cubitus): rendszerint két főágra tagolódik;
  
• végső (analis) erek: a szárny hátsó szegélyénél legyezőszerűen álló hátsó erek, amelyek sok rovarcsoportnál lebenyt alkotnak, amely a jugális barázdák mentén összehajtogatható (pl. csótányok – Blattoptera, egyenesszárnyúak – Orthopteroidea, álkérészek – Plecoptera).
  
  

A fő erek által bezárt részek a szárnymezők (pl. media-mező, costa-mező, precosta-mező), amiket haránt erek szárnysejtekre (cellula) tagolnak.

A lábak:

Felépítés:

• csípő (coxa)
  
• tompor (trochanter)
  
• comb (femur)
  
• lábszár (tibia)
  
• lábfej (tarsus) (1-5 ízű)
  
• megnyúlt tarsalis íz (metatarsus) pl. kétszárnyúak – Diptera, hártyásszárnyúak – Hymenoptera
  
• apró scleritek a tarsus végén (praetarsus)
• karmok (ungvis)
  

Típusok:

1. járó (ősi típus) (pl. futóbogarak – Carabidae, csótányok – Blattoptera, termeszek – Isoptera, hangyák – Formicidae);
   
2. ugró (pl. egyenesszárnyúak – Orthopteroidea, bolhák – Siphonaptera, levélbolhák – Psyllina, kabócák – Cicadomorpha);
   
3. gyűjtő (pl. házi méh – Apis mellifera);
   
4. fogó (pl. imádkozó sáska – Mantis religiosa, fogólábú fátyolkák – Mantispidae);
   
5. ásó (pl. lótücsök – Gryllotalpa gryllotalpa);
   
6. úszó (pl. sárgaszegélyes csíkbogár – Dytiscus marginalis, nagy búvárpoloska – Corixa punctata);
   
7. tisztogató (pl. tarkalepkék – Nymphalidae – elülső lábai).
   
   
   
   

A lábakon (lábfej ízeken) gyakran találhatunk tapadókorongra emlékeztető képlet

eket és karmokat, amik a legkülönbözőbb felületeken is lehetővé teszik a mozgást és kapaszkodást.