Rovarok – Insecta:Osztály: Entognatha (Parainsecta) – Előrovarok, Ectognatha, Pterigota, Polyneoptera

Osztáy: Entognatha (Parainsecta) – elő-rovarok

Entognath szájszervű (a szájszervek zárt fejtokban helyezkednek el), elsődlegesen szárnyatlan állatok. A labium alapi része a fejtok laterális kettőzeteivel összeforrva tokot képez a szájszervek (1-1 pár mandibula és maxilla) számára. Pleziomorf jellegük, hogy minden csápízüknek önálló izomzata van, és potrohszelvényeiken végtagok vagy végtagcsökevények lehetnek. Monofiletikus eredetük kétséges.

Rend: Collembola – Ugróvillás-alakúak

Világszerte mindenhol elterjedt – az Antarktiszt is beleértve – apró termetű (0,2-9 mm) szárnyatlan elő-rovarok tartoznak ide.. Testük jól elkülönülő fejre, torra és potrohra tagolódik. A potroh 6 szelvényből áll. Az első szelvény ventrális oldalán egy ún. hasi tömlőt (tubus), a harmadikon retinakulumot, a negyediken pedig egy villásan elágazó ugrószervet – furkát – találunk (innen ered az ugróvillás elnevezés). Toruk 3 szelvényből áll, mindegyiken 1-1 pár járólábbal. A lábfejük karmos. Csápjukat 4 íz alkotja. A csáp tövében vannak az összetett szemek, melyek maximum 8 ommatidiumból állnak. A csáp tövénél egy speciális érzékszervet, postantennalis organellumot találunk. Általában szaprofágok, nagyon fontos szerepet játszanak az avarlebontás folyamataiban.

Testalkatukat tekintve három csoportot lehet elkülöníteni:

Poduromorpha – víziugróvillás-alakúak: testük hosszúkás, előtoruk fejlett. Több fajuk vizes élőhelyeken tömeges, egyesek szélsőséges mértékben hidegtűrők (pl. Isotoma saltans – gleccserbolha).

1. Podura aquatica Linnaeus, 1758 – vízi ugróvillás (27:2)

Kb. 2 mm hosszú, kék színű állat. Álló vagy nagyon lassan áramló vizek partján, pocsolyák környékén fordul elő. A nedves parti régióban, vagy a vízfelszínen tartózkodik. Korán, már hóolvadáskor lehet látni a vizek partján. A vízfelszínre hullott, és a parton lévő szerves törmelékkel táplálkozik.

2. Isotoma saltans (Nicolet 1841) – gleccserbolha

Entomobryomorpha – hosszúcsápú-ugróvillások: testük hosszúkás, előtoruk redukált, csápjaik meglehetősen hosszúak.

3. Tomocerus flavescens Tullberg, 1871 – sárga ugróvillás

4. Pogonognathellus longicornis (Müller, 1776) – hosszúcsápú ugróka (27:6)

5-6 mm hosszú, ólomszürke vagy barnásszürke színű ugróvillás. Csápja nagyon hosszú, a testhossz kb. másfélszerese. Veszély esetén csápjait órarugó szerűen bepöndöríti. Európában elterjedt, a déli részeken nem fordul elő. Avarban, gombákban él. Zsenge növényi részek megrágásával kisebb károkat okozhat.

Symphypleona – villásgömböc-alakúak: szelvényezettségük elmosódott, potrohuk gömbölyű, általában növényzetlakók.

Életmódjukat tekintve epedafikusak vagy euedafikusak. Az epedafikus fajok a talaj felszínén élnek, többnyire avarlakók. Testük gazdagon pigmentált, a szemek, a csápok és az ugróvilla jól fejlett. Az euedafikus fajok talajlakók (a talajszemcsék közti apró üregekben élnek). Testük gyengén pigmentált, szemeik redukálódtak, vagy teljesen vakok. Hosszúkás, férgszerű testük ritkán hosszabb 2 milliméternél. Lábaik rövidek, az ugróvilla is gyakran csökevényes, vagy teljesen hiányzik.

5. Sminthurus variegatus Börner, C. 1901 – tarka villásgömböc

Nagysága 1–2 mm. Potroha gömbded, szelvényhatárai elmosódottak. Testének színe szürke és sárga. Nedves helyeken él, növényevő.

Rend: Protura – félrovarok

A rendbe tartozó fajok száma meghaladja a 200-at. Apró termetű, maximum néhány milliméteres állatok, megnyúlt testűek, egyenletesen szelvényezettek, gyengén szklerotizáltak. Szemük és csápjuk teljesen hiányzik. A fejtokon egy pár speciális érzékszerv, pszeudoocellum található, amely a Myriapoda-knál leírt Tömösváry-szervhez hasonó. Elülső pár lábukon sok érzéksertét találunk, amelyek így a csápok funkcióját látják el. Ezért csak a második és harmadik lábpárjukat használják járásra. 11 potrohszelvényük van, ez első hármon csökevényes potrohlábak találhatók. Egyedfejlődésük sajátos anamorfózis (szelvényszerző fejlődés). Ragadozó életmódot folytatnak, de gombamicéliumokat és baktériumokat is fogyasztanak. Nedves talajokban, a talaj jól átszellőzött felső 10 cm-es rétegében élnek (optimális esetben 1 m² talajban akár 10.000 egyed is előfordulhat). Baktériumfogyasztásukkal és a talaj bakteriális szennyezettségének csökkentésével jelentős hatásuk van a talaj életére.

6. Eosentomon transitorium Berlese, 1908 – hajnalrovar (27:1)

Alig 1 mm testhosszúságú, világos sárgás-barnás színű félrovar. Kövek, korhadó fák kérge alatt, avarban és a talaj felső rétegében él. Gombafonalakat szívogat. Az elülső lábak sarló alakú karmával a táplálékot ragadja meg. A potroh nyolcadik hátlemezén oldalt nyíló mirigy ragacsos váladékát a támadójára fecskendezi.

Rend: Diplura – lábaspotrohúak

Mintegy 700 faj tartozikb ide világszerte, ebből hazánkban 10 fordul elő. Többségük 2-10 mm hosszú. Testük hosszúkás, féregszerű. Csápjuk hosszú, gyöngysorszerűen ízelt. Nincsenek szemeik. A potroh 1. vagy 2-7. szelvényén csökevényes potruhlábak, lábcsuták (stylus) vannak. A test végén található a két cerkusz. Ez lehet hosszú fonálszerű, vagy rövid, kampós. Ez utóbbi a zsákmány megragadására szolgál. Fénykerülők, talajban, mohapárnákban élnek, általában szaprofiták, de ragadozó (Japygidae: Japyx sp.) fajaik is vannak. Több évig élnek, a kifejlett állatok is vedlenek (mintegy 30 alkalommal).

7. Campodea staphylinus Westwood, 1842 – fonálfarkú ősrovar (27:10)

4-15 mm hosszú, fehér színű. Csápja és fartoldaléka hosszú, honálszerű. Párás, nedves helyeken, kövek alatt, avarban él. Európa nagy részén előfordul.