Alosztály: Scorpiones - Skorpiók

Alosztáy: Scorpiones – Skorpiók

Csáprágójuk rövid, tapogatólábuk nagy méretű, ollóban végződik. Előtestük tagolatlan, szelvényes utótestük két részre tagolódik. Az elülső hét szelvény a széles középtestet (mesosoma), a hátulsó 5 keskeny végtestet (metasoma) alkotja. Az utótestüket fel- és előregörbítve, testük felett tartják. Az utótest vége méregmiriggyel összefüggő duzzadt, hegyes, kampós tövisben végződik. A 9. testszelvényen az ivarnyílások előtt, módosult potrohlábat, „fésűt” viselnek, amely mechanoreceptorként működik. Éjjeli aktivitású ragadozók. Megtermékenyítésük belső, általában elevenszülők. Nagy méretű trópusi fajaik (pl. Pandinus imperator) ivadékgondozása fejlett. Trópusi, szubtrópusi elterjedésűek, Európában csak a Földközi-tenger vidékén fordulnak elő. Egyes fajaik (pl. észak-afrikai Buthus-fajok) mérge veszélyes.

1. Buthus occitanus (Amoreux 1789) – mezei skorpió

6-–7 cm nagyságú. Színe világosbarna, ollói hosszúkásak, erőteljesek. A Földközi-tenger menti országokban él. A nőstény testében az embriók annyira kifejlődnek, hogy peterakáskor áttörik a pete burkát, és elevenen jönnek a világra. Megszületésük után azonnal az anya hátára telepednek. Fehér színűek, többszöri vedlés után érik el végleges testszínüket. Az utolsó vedlés után hagyják el anyjukat. Ragadozó. Méregmirigyük váladéka az emberre is veszélyes. Ismertebb dél-európai fajaik még: a sárgafarkú skorpió (Euscorpius flavidus), valamint a kárpáti skorpió (Euscorpius carpathicus) amely hazánkhoz legközelebb, a Keleti-, Délkeleti-Kárpátokban fordul elő.

Alosztáy: Pseudoscorpiones – Álskorpiók

Néhány mm nagyságúak. Előtestük egységes, az utótestük szelvényezett. Méregtövisben végződő végtestük nincs. Csáprágójuk ollóban végződik, mozgatható ízein szövőmirigy vezetéke nyílik. Tapogatólábuk is ollós szerkezetű, belső oldala fogazott. Oldalt és hátra éppolyan jól futnak, mint előre. Avarban, mohapárnákban, fakéreg alatt, madárfészkekben stb. élnek, de lakásokban is előfordulnak. Ragadozó életmódot folytatnak. Hazánkban 25 fajuk ismert.

2. Chelipher cancroides (Linnaeus 1758) – könyvskorpió (94:2)

2,5–4,5 mm nagyságú. Színe világosbarna. Kozmopolita faj. Szinte csaknem mindig lakásokban, könyvek lapjai között, repedésekben, résekben meghúzódva fordul elő. Csak igen ritkán található meg szabadban, ahol fakéreg alatt él. Ragadozó. Apró ízeltlábúakra, portetvekre vadászik. Párosodáskor a hím a skorpiókhoz hasonlóan nyeles spermatophort helyez a talajra, amelyet a nőstény ivarnyílásával vesz fel. A nőstény a petéket az ivarnyílásából kipréselt tasakba helyezi el. A peték fejlődésének ideje alatt fonalakból álló fészekbe vonul vissza.

Alosztáy: Opiliones – Kaszáspókok

Rövid, zömök testű állatok. Elő- és utótestük széles alappal kapcsolódik egymáshoz. Az utótest szelvényezett (szelvényezettsége kissé elmosódott). Két szemük a fejtor kiemelkedésén az ún. szemdombon ül. Csáprágójuk háromízű ollós, a hímeké erőteljesebb. Bűzmiriggyel rendelkeznek, amelyek kivezető járata mozgatható fedővel zárható, kivezető nyílása az előtesten nyílik. Tapogatólábuk lábszerű. Lábaik feltűnően hosszúak, a testhossz három-ötszörösét is elérhetik. A lábak legtöbbször könnyen letörnek (leválnak). A leszakadt láb még hosszú ideig rángatódzik. Ragadozók, de akadnak közöttük dög- és korhadékevők is.

Rend: Palpatores – Palpatoresek

Többnyire puha testűek, állkapcsi lábaik karomban végződnek tapogató formájúak. A rend legfajgazdagabb családja a valódi kaszáspókfélék (Phalangiidae), ahová az alábbiakban ismertetett házi kaszáspók is tartozik.

3. Phalangium opilio Linnaeus 1761 – házi kaszáspók (94:3)

3,5--9 mm nagyságú. Színe világossárga, vagy szürke, hátán néha világos és sötétebb foltokkal, halvány rajzolattal mintázott. Testének alsó fele piszkosfehér. Erdőn, mezőn, házak táján egyaránt gyakori.