Rendsorozat: Galloanserae – Ludak és tyúkok
Rendsorozat: Galloanserae – Ludak és tyúkok
Rend: GALLIFORMES – tyúkalakúak
Család: Phasianidae – fácánfélék (fajok: 1 – 3.)
Talajon táplálkozó, erős lábú, erős kúpos csőrű madarak. Fiókáik fészekhagyók. Hazánkban gyakori betelepített faj az ázsiai eredetű fácán (Phasianus colchicus 100:6). A fogoly (Perdix perdix 100:4a-b) eredetileg erdőszélek, rétek madara. Manapság inkább kulturkövető. A fácánfélékre jellemző módon, talajon fészkel. A fogoly családok a tél derekáig együtt maradnak. Elsősorban növényi részeket fogyaszt. Állandó madár. A fürj (Coturnix coturnix 100:5) Eurázsia nagy részén fészkel. Tipikusan mezőgazdasági területeken telepszik meg. A monogám fogollyal szemben poligám és télire elvonul Európa déli részeire vagy Észak-Afrikába. Évenként rendszerint két költése van. Magevő madár ugyan, de fiókái rovarokkal táplálkoznak. A fogoly és a fürj is Európa-szerte csökkenő állományú.
Rend: ANSERIFORMES – lúdalakúak
Család: Anatidae – récefélék (fajok: 4 – 8.)
Az előző családhoz hasonlóan fiókái szintén fészekhagyók. Az idetartozó fajok többsége vízhez kötött életmódot él (költés, táplálkozás). Jellemző rájuk, hogy evezőtollaikat egyszerre vedlik ki ami miatt egy ideig röpképtelenek. A réceformák kisebb testűek a ludaknál és hattyúknál, nyakuk is rövidebb. A fajok egy része nem tud a víz alá bukni (úszórécék) – ezek többsége növényi táplálékot fogyaszt.
Subfamilia: Anatinae – récefélék
A tőkésréce (Anas platyrhynchos 97:19a-b) Eurázsiában és Észak-Amerikában sokfelé előfordul. Fészkét vízparti növényzet közé, parti fák lombjába, vagy tágas oduba is rakhatja. Tápláléka változatos, főleg növényi eredetű, rovarokat, férgeket, csigákat is eszik. A hazai állomány nagyobb része vonuló.
A bukórécék víz alá bukva kutatnak állati és növényi eredetű táplálékuk után. Jellegzetes gyakori faj hazánkban az Európában és Ázsia nyugati felében elterjedt barátréce (Aythya ferina 97:13). Magas parti vegetációjú tavakon mindenfelé költ. Fészkét általában a sűrű nád vagy gyékény közé rejti. Étrendjében csigák, rákok, kagylók, rovarok, növényi részek szerepelnek.
Subfamilia: Anserinae – lúdformák
A lúdformák többnyire a szárazföldön keresik növényi táplálékukat csapatosan. A nyári lúd (Anser anser 97:7a-b) Magyarországon zavartalan nádas tavakon, mocsárréteken fészkel. Kedveli a zsenge nádhajtásokat. A vetési lúd (Anser fabalis 97:5) ősszel és tavasszal tömegesen vonul át Magyarországon más lúdfajokkal vegyes csapatokban. Ilyenkor mezőgazdasági területeken, réteken legelésznek napközben, éjszakára nagy tavak partoktól távoli védett részein gyülekeznek.
Subfamilia: Cygninae – hattyúformák
A hattyúformák nagy testű megnyúlt nyakú madarak, többnyire hínárnövényzetet legelik. A ma sokfelé megfigyelhető bütykös hattyú (Cygnus olor 97:2) az elmúlt 30 évben hódította meg a hazai vizeket. Nem domesztikálódott vad változata az 1800-as évek végén pusztult ki Magyarországról. Nem túl igényes, zavarástűrő faj. Ha nyári lúddal azonos élőhelyen költ, agresszíven lép fel ellene, ami nemkívánatossá teszi természetvédelmi szempontból fontos vizes élőhelyeken.