Rendsorozat: Neoaves

Rend: PODICIPEDIFORMES – vöcsökalakúak

Család: Podicipedidae – vöcsökfélék (fajok: 9.)

Édesvízi, víz alatti táplálékszerzéshez alkalmazkodott madarak. Az Antarktisz kivételével a világon mindenfelé találkozhatunk képviselőivel. Ujjaik között nincs úszóhártya, de széles és laposak. Vízen úszó fészket építenek. Halakra, vízi gerinctelenekre vadásznak. Mo-n minden nagyobb állóvízben előfordul a búbos vöcsök (Podiceps cristatus 95:2a-b). A nyílt víz felől a gyékényes nádas szegélyvegetációban költ. Vonuló.

Rend: COLUMBIFORMES – galambalakúak

Család: Columbidae – galambfélék (fajok: 10-12.)

Testükhöz képest kis fejű gömbölyded madarak. Jellemző rájuk az orrnyílást körülvevő viaszhártya. Magokat és gyümölcsöket esznek. Fészekaljuk két tojásból áll. Fiókáik fészeklakók. Mo-n gyakori ismert képviselője a balkáni gerle (Streptopelia decaocto 103:2a-b), mely az 1930-as években hódította az alkalmas élőhelyeket. Korábban Dél-Ázsiai elterjedésű volt. Főleg kultúrterületeken fészkel, ahol kiszorította a hozzá hasonló életmódú vadgerlét (Streptopelia turtur 103:3a-b). Egyszerű fészkét bármely alkalmasnak tűnő helyen felépítheti. Mindkét szülő kotlik és később mindkettő eteti a fiókákat. Gyom és kultúrmagvakat fogyaszt. Nem vonuló, nem védett. Szintén gyakori erdei, erdőszegélyi galambfajunk az örvös galamb (Columba palumbus 103:1a-b), mely mindenféle növényi táplálékot elfogyaszt. A párokra jellemző, hogy visszajárnak évről évre ugyanarra a helyre költeni. Az örvös galamb vonuló, a hazai állomány a földközi tenger vidékén telel. Nem védett.

Rend: OTIFORMES – túzokalakúak

Közös jellemzőjük, hogy nincsen begyük. Fajai többsége vízi-mocsári életmódot él, mások nyílt, kopár élőhelyeken. Fiókái fészekhagyók.

Család: Otididae – túzokfélék (fajok: 13.)

Füves pusztákon, félsivatagos élőhelyeken élnek. Lábuk és nyakuk hosszú – futómadár-szabásúakra emlékeztetnek. Egyetlen hazai faja a túzok (Otis tarda100:7) mely gyakran gabonatáblákban, vagy lucernásban fészkel. A fészkelő helyet az határozza meg, hogy a földön kotló tojó kilásson a környező növényzet közül. Növényi és állati eredetű táplálékot egyaránt fogyaszt. 1-3 tojást rak. Állományának nagy része a Kiskunságban és Hortobágyon fészkel. Világszerte veszélyeztetett faj, Mo-n fokozottan védett.

Rend: GRUIFORMES – darualakúak

Család: Gruidae – darufélék (fajok: 14.)

A család fajai mindenevők, csoportosan élnek. A daru (Grus grus 96:10) hosszú nyakú, nagy termetű madár. Jellegzetes krúgató hangját megnyúlt, feltekeredett légcsövének köszönhetően tudja kiadni. Nyílt területeken fészkel, mocsaras, lápos réteken, erdei tisztásokon. Európa déli és nyugati részein a XIX-századi nagy folyószabályozási időkig fészkelt. Mo-n ősszel október közepétől jelenik meg tömegesen főleg a Hortobágyon. Fontos számára a jó táplálkozó hely (pl. kukoricatáblák) és biztonságos éjszakázóhely (nagy halastavak) – ahol több tízezer példány is éjszakázhat egyszerre. Tavaszi vonulása gyorsabban zajlik.

Család: Rallidae – guvatfélék (fajok: 15., 16.)

Nedves rétek, mocsarak rejtőzködő kis vagy közepes termetű madarai. Jellemző rájuk, hogy hosszúak a lábujjaik, vagy karéjosan lapítottak – élőhelytípustól függően. Mindenevők. Gyakori hazai faj a guvat (Rallus aquaticus) mely kisebb-nagyobb tavak, mocsarak, halastavak nádasaiban telepszik meg. Fészkét sűrű vízi növényzet közé építi. Főleg állati eredetű táplálékot fogyaszt mely ízeltlábúakból, puhatestűekből, férgekből, kis testű gerincesekből áll. Nem veti a madárfiókákat, tojásokat sem. Télire az állomány egy része a Földközi-tenger vidékére vonul. A szárcsa (Fulica atra 102:11) a guvathoz hasonlóan szintén eurázsiai és észak-afrikai elterjedésű faj. Hazánkban mindenféle vizes élőhelyen közönséges, ahol nem túl sekély a víz és van költésre alkalmas gyékényes vagy nádas szegélyvegetáció. Fészkét a talajra rakja nád közé, vagy víz felett 20-30 cm magasságban. Fészekalja viszonylag nagy, 8-10 tojásból áll. A fiókák ugyan pihésen kelnek ki, fészekhagyók de néhány napig a fészekben maradnak és a tojó melengeti őket, míg a hím táplálékot hord a fészekhez. Vízinövények hajtásait, vízi rovarokat, magvat eszik. Vonuló.

Rend: CUCULIFORMES – kakukkalakúak

Család: Cuculidae – óvilági kakukkfélék (fajok: 17.)

A családba változatos életmódú és testalkatú fajok tartoznak, közös jellegzetességük pl. hogy minden fajuk költésparazita. Egyetlen magyarországi faj a kakukk (Cuculus canorus 103:8). Minden olyan élőhelyen előfordul, ahol gazdamadarai élnek. A kakukk tehát nem épít fészket, hanem fiókái felnevelését más madarakra (pl. nádirigó, vörösbegy) bízza. Tojásait a felfedezett gazdamadár fészkébe helyezi, ahol a kikelt kakukkfióka kilökdösi a fészekből a többi tojást vagy fiókát és egyedül nő fel. A fiókák tápláléka így a gazdamadártól függ, de mindenképpen rovartápláléknak kell lennie. Az öreg madarak leginkább hernyókkal táplálkoznak. A gazdamadár költési sikere ha kakukk parazitálja adott költésben zéró. Ezért erős evolúciós versenyfutás figyelhető meg kakukk és gazdafaj között aminek az eredménye pl. a kakukktojások nagyon kifinomult mimikrije. Vonuló madár, a telet Afrikában tölti.