Osztály: Bivalvia – Kagylók
Osztály: Bivalvia - kagylók
Alosztáy: Eulamellibranchiata – fésűskopoltyúsok
- a búb a héj élvonalának a közepén
- ovoviviparok
- teknőik egyenlőek vagy majdnem egyenlőek
- a zárszerkezetük heterodonta típusú
- kopoltyújuk lemezes
- mindkét záróizmuk megvan
- tengeriek vagy édesvíziek
Superordo: Paleoheterodonta
Család: Unionidae – folyamkagylók
33. Unio pictorum (Linnaeus, 1758) – festőkagyló (21:6b)
Zárszerkezete jól fejlett, heterodont típusú (főfog és fogmeder + mellékfogak és mellék-fogmedrek). Teknője megnyúlt, nyelv alakú, több mint kétszer olyan hosszú, mint amilyen széles. Alsó szegélye középen kissé homorú. Búbját apró dudorok fedik. Színe sárgás olajzöld vagy olajbarna. Álló- és folyóvizekben egyaránt előfordul. Különösen gyakori az Alföld vizeiben és a Balatonban. Nevét onnan kapta, hogy régebben a festők kagylóteknőket használtak a festék kikeveréséhez. A festőkagylók és a folyamkagylók teknőjének gyöngyházrétegét a gombgyártásnál is felhasználták. Nyáron szaporodó faj.
Család: Anodontidae – tavikagylók
34. Anodonta cygnea (Linnaeus, 1758) – tavikagyló (21:8)
Teknője tojásdad körvonalú, búbja alig emelkedik ki, búbrésze előtt a teknő szárnyszerűen megnyúlt. Fogai nincsenek. Színe barnászöld, sárgászöld vagy sárga. Héja vékony, izombenyomatai gyengék. Alakja és nagysága igen változó. Iszapos fenekű állóvizekben él. Síkságon és dombvidéken gyakori, a Balatonban is elterjedt. Télen petézik.
Superordo: Heterodonta
Család: Dreissenidae – vándorkagylók
35. Dreissena polymorpha (Pallas, 1771) – vándorkagyló (21:1)
Teknőjének legtöbbször megtört háromszögletű körvonala van. Búbja hegyes, egészen elől helyezkedik el. Zárpárkányzatán fogak nincsenek. A teknő alapszíne sárgásszürke vagy zöldessárga, sötétbarna hullámos vagy zegzugos csíkokkal díszített. Lábának mirigyei finom fonalakat termelnek (bisszusz), ezzel a víz alatti szilárd tárgyakra (cölöpökre, kövekre, hajók fenekére stb.) vagy éppenséggel élő kagylók teknőjére erősíti magát. Többnyire csomókban, tömegesen telepszik meg. Előfordul, hogy a vízművek vezetékeit, vízszűrő berendezéseit olyan tömegben lepi el, hogy vízszolgáltatási zavarokat okoz. Vándorkagylónak azért nevezik, mert a múlt század elejétől hazájából, a Kaszpi-tó és Fekete-tenger környékéről a víziutakon a hajókra tapadva szinte egész Európába eljutott, és ott elterjedt. Nálunk a Dunában és mellékfolyóiban él, a harmincas évek elején a Balatonba is bekerült, és ott is elszaporodott.
