Pholidoptera transsylvanica
#0200 #0201
Magyar név: Erdélyi kurtaszárnyú/avar szöcske
Tudományos név: Pholidoptera transsylvanica Fischer, 1853
Elterjedés: északkeleti-keleti-kárpáti
Faunatípus: balkáni, dácikus
Életforma: chortobiont
Természetvédelmi értékszám: I
Erdélyi kurtaszárnyú/avar szöcske
Erdélyi kurtaszárnyú/avar szöcske
Erdélyi kurtaszárnyú/avar szöcske
Erdélyi kurtaszárnyú/avar szöcske
1Nagy Antal & 2Rácz István András
(1 Debreceni Egyetem AGTC Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar, Növényvédelmi Intézet, 2 Debreceni Egyetem TEK Evolúciós Állattani és Humánbiológiai Tanszék)
Erdélyi avarszöcske – Pholidoptera transsylvanica (Fischer, 1853)
Védelmi kategória. IUCN: nem értékelt. Magyarországon védett.
Pholidoptera transsylvanica (Fischer) 1853
Elterjedése Magyarországon
Leírás, bemutatás. Közepes termetű, erőteljes testalkatú szöcskefajunk. A hímek testhossza 19-26 mm, sötétebbek alapszínük feketésbarna a hasoldal világos sárgászöld, vagy sárga. Rövid pikkelyszerű első szárnya egyszínű, világos vörösesbarna erezete hálózatos. A nőstények 21-26 mm nagyságúak, alapszínük világos barna a hasoldaluk a hímekéhez hasonló színezetű, fedőszárnyaik a pronotum alól alig nyúlnak ki. A tojócső egyenes 21-26 mm hosszú. A hímek pronotumának vége a szárnyak mögött gyakran világosabb barna, oldalsó hatsó peremén mindkét nemnél az állat alapszínénél jóval világosabb, általában fehér sáv látható, amely a fejig is elérhet. A fej világosabb színezetű a homlokon a szemek közt, és a szemek mögött sötét szalaggal. Lárváik a többi avarszöcske fajtól (Pholidoptera sp.) legfeljebb az utolsó lárvastádiumban különíthetők el. Életmódjuk az imágóékkal megeggyező. Röpképtelen faj, hátsó szárnyai hiányoznak. Az élőhelyéül szolgáló gyepben ugrálva gyorsan menekül az aljfűben jól rejtőzködik. A hímek mesziről is hallható hangjukat a gyepből, vagy alacsonyabb cserjékre mászva hallatják.
Pholidoptera transsylvanica hím
Pholidoptera transsylvanica hím
Pholidoptera transsylvanica nőstény
A faj ökológiája. Mezofil, döntően gyeplakó (chortobiont) szöcske. Hegyi réteken, erdei tisztásokon, erdőszegélyekben fordul elő. Kedveli a nagyobb tisztások napsütötte cserjés szegélyeit, ahol a gyepben, illetve az alacsony cserjéken, sőt fásszárúak fiatal sarjain is előszeretettel tartózkodik. Utóbbi leginkább a hímekre jellemző, melyek gyakran cirpelnek az alacsony cserjékre felmászva. A Natura 2000 jelölő élőhelyek közül az alábbiakon fordulhat elő: szálkaperjés-rozsnokos xero-mezofil gyepek (Festuco-Brometalia) (6210), kékperjés láprétek (Molinion caeruleae) (6410), hegyi kaszálórétek (6520). Az Á-Nér-ben meghatározottak közül a következő élőhelyeken tenyészhet: domb- és hegyvidéki gyepek (E), nedves gyepek és magaskórósok (D2), vágásterületek (P8).
Hazai hegyvidéki élőhelyein (Aggteleki-karszt, Zemplén) rendszerint a hozzá első látásra igen hasonló Pholidoptera aptera-val együtt fordul elő, ám a két faj egyedei a legritkább esetben tartózkodnak egy adott élőhely-folton. A Pholidoptera transsylvanica jelenlétében a Pholidoptera aptera rendszerin a gyepfoltok szegélyébe, illetve a kisebb gyepfoltokra, utak menti bozótosokba szorul vissza. A faj számos bizonytalannak minősült adata a közel rokon faj félrehatározásának eredményeként kerülhetett közlésre.
Egynemzedékes. A hazai avarszöcskék (Pholidoptera sp.) közül fenológiáját tekintve a legkorábbi faj. Az áttelelt petékből kikelő lárvák már nyár első felére imágóvá vedlenek, de kései példányai egészen nyár végéig, kora őszig kitarthatnak. Döntően ragadozó életmódú, de kisebb mennyiségben növényi részeket, leginkább kétszikűek levelét is fogyasztja. Nappal aktív, a hímek a harmat felszáradását követően egész alkonyatig cirpelhetnek. Borús hidegebb időben aktivitásuk jelentősen csökken. A felzavart egyedek nagy gyors ugrásokkal menekülnek a növényzet belsejébe.
Elterjedése Európában. Viszonylag szűk elterjedésű dácikus faunaelem. A Balkán északkeleti és a Kárpát-medence keleti részén terjedt el. Legnagyobb állománya Romániában (Erdély) található, de előfordul Ukrajna (Kárpátalja), Kelet-Szlovákia, Északkelet-Magyarország és Szerbia területén is.
Elterjedése Magyarországon. Hazánkban kisebb szigetszerű populációi élnek, élőhelyein a kárpáti faunahatás jelzőfajának tekinthető. Lelőhelyei az Aggteleki-karszt fennsíki területe, a Zemplén központi és északi része, valamint a Beregi-síkból kiemelkedő Kaszonyi-hegy (Barabás).
Állománynagyság. Nálunk elterjedésperemi izolált populációi élnek. Az állomány döntő része az Erdélyi-szigethegységben és a Keleti-Kárpátokban él. A hazai előfordulások közül az Aggteleki-karszton élő állomány a legjelentősebb. Az eddigi részletes felmérések alapján itt mintegy 33 egymástól többé-kevésbé izolált élőhely-szigeten fordul elő. A Zemplénben legalább négy elszigetelt állomány található, míg a Kaszonyi-hegyen egy állománya ismert.
A nagyobb egyedsűrűségű (10-50 egyed/hektár) kiterjedtebb populációk, illetve szubpopulációk egyedszáma a több-tízezer egyedet is elérheti (pl. Kaszonyi-hegy, Aggteleki-karszt: Gyertyánkúti-rétek és környéke, Haragistya, stb.). Az országos állomány így több százezer egyedre becsülhető.
Veszélyeztető tényezők. Állatföldrajzi szempontból jelentős kelet-kárpáti faunaelem, hazánkban a kárpáti hatás egyik jelző faja. A hegyi réteken, erdőszegély-társulásokban élő fajokra kedvezőtlenül ható változások – gyomosodás, a kaszálás elmaradása miatti beerdősülés, vadkárok okozta degradáció – ezt a fajt is veszélyeztetik. A szekunder szukcesszió egy bizonyos mértékig még kedvező is számára. A kis cserjék szélesedő erdőszegélyek kezdetben ideális élőhelyet biztosítanak neki, azonban a cserjések záródásával az adott területen élő (szub)populáció kipusztul. Esetében az egyik fő veszélyeztető tényező az irtásrétek fennmaradását biztosító extenzív tájhasználat elmaradása és az ezt követő élőhely szerkezet változás. Ezen túl a nagyobb mértékű, vadak által okozott, vagy antropogén eredetű taposás és az avartüzek is súlyosan káros hatással lehetnek a faj populációira.
Kezelés. Élőhelyin javasolt a beerdősülés akadályozása. A kezelés során ügyelni kell a gyepszerkezet és a gyep-szegély arány kedvező állapotban tartására. Az élőhelyi kezelésére a foltos, vagy sávos kézi, vagy kisgépes kaszálás. Az állat taposással szembeni érzékenysége miatt, a legeltetés, még kis intenzitású, kímélő módon sem javasolható. A kaszálást minden esetben július közepét követően kell végezni, mellyel más az adott élőhelytípusban előforduló értékes fajok (pl. Isophya stysi) védelmét is biztosíthatjuk. Élőhelyein fontos feladat az antropogén eredetű taposás csökkentése, megszüntetése és az avartüzek kivédése. Mindkét cél érdekében javasolt a turistaforgalom élőhelyeiről történő elterelése.
Ajánlott szakirodalom.
Benedek Z., Nagy A., Rácz I. A., Jordán F. & Varga Z. (2011): Landscape metrics as indicators: quantifying habitat network changes of a bush-cricket Pholidoptera transsylvanica in Hungary. Ecological Indicators 11: 930-933
Benedek, Z. Nagy A., Rácz I. A., Jordán F. & Varga Z. (2009): Az erdélyi kurtaszárnyú szöcske (Pholidoptera transsylvanica, Fischer Waldheim, 1853) élőhelyhálózatának változásai. Természetvédelmi Közlemények 15: 369-380.
Harz, K. (1957): Die Geradflüger Mittelauropas. Jena
Harz, K. (1969): Die Orthopteren Europas I. Hague
Jordán F., Báldi A., Orci K. M., Rácz I. & Varga Z. (2003): Characterizing the importance of habitat patches and corridors in maintaining the landscape connectivity of a Pholidoptera transsylvanica metapopulation. – Landscape Ecology 18: 83-92.
Nagy A. & Rácz I. A. (2007): Az Orthoptera fauna védelmének prioritásai az Aggteleki Nemzeti Parkban. Állattani Közlemények 92(1): 53-65.
Nagy B. (2002): Védett és fokozottan védett egyenesszárnyú rovarfajok (Orthoptera) szerepe, jelentőssége Magyarországon, fő tekintettel Nemzeti Parkjainkra és védett területeinkre, MTA-NKI Állattani Osztály, Budapest
Varga Z. (1989): Orthoptera, in: Rakonczay Z. (ed.): Red Data Book of Hungary (Vörös Könyv), Budapest, pp. 181-186.
