Aiolopus thalassinus - Laptörténet

Stefan, 2022. május 19., 17:11-n

2022-05-19T17:11:21Z

Stefan, 2019. március 27., 15:20-n

2019-03-27T15:20:55Z

Stefan, 2019. március 27., 15:18-n

2019-03-27T15:18:33Z

Stefan, 2019. március 27., 15:16-n

2019-03-27T15:16:47Z

Stefan, 2019. február 13., 11:41-n

2019-02-13T11:41:29Z

Stefan, 2019. február 11., 17:45-n

2019-02-11T17:45:51Z

Stefan, 2019. február 11., 17:40-n

2019-02-11T17:40:19Z

Stefan, 2019. február 11., 17:21-n

2019-02-11T17:21:02Z

Stefan, 2019. február 7., 15:10-n

2019-02-07T15:10:42Z

Stefan, 2018. május 10., 12:34-n

2018-05-10T12:34:04Z

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
 ''<nowiki>#0420</nowiki>''
-Magyar név: tenger-zöld sáska''
+Magyar név: Tenger-zöld sáska
 Tudományos név: ''Aiolopus thalassinus'' (Fabricius, 1781)

@@ 33. sor: / 33. sor: @@
 '''Elterjedés:''' Az elterjedési területe Portugália Dél-Európában, egészen Dél-Ázsiáig, majd délre Ausztráliában. Ugyanígy Dél-Afrikában, északra Németországba, a Mainz régióig. Svájcban lokálisan, körülbelül 1200 m magasságig.
-'''Élőhely, életmód:''' Leggyakrabban a szikesek jellegzetes növénytársulásaiban találkozhatunk vele, de folyók, tavak nedves parti régióiban is előfordul. Inkább a nyíltabb területeket kedveli, kerüli a dúsabb növényzetet. A lárva fejlődéséhez nedves talaj szükséges, többnyire álló vagy áramló vizek partján. A nedves élőhelyeken kívül az imágók szárazakon is élnek, például ruderáliák, kőbányák, homokos vagy kavicsos területek. Mind a nedves, mind a száraz élőhelyekre jellemző, hogy rendkívül kedvelik. Az élőhelyekre jellemző másik szempont az alacsony vagy foltos növényzet. Erős vizes élőhelyeken csak alacsony növényzetű területeket vannak.
+'''Élőhely, életmód:''' Higrofil, higro-mezofil. Leggyakrabban a szikesek jellegzetes növénytársulásaiban találkozhatunk vele, de folyók, tavak nedves parti régióiban is előfordul. Inkább a nyíltabb területeket kedveli, kerüli a dúsabb növényzetet. A lárva fejlődéséhez nedves talaj szükséges, többnyire álló vagy áramló vizek partján. A nedves élőhelyeken kívül az imágók szárazakon is élnek, például ruderáliák, kőbányák, homokos vagy kavicsos területek. Mind a nedves, mind a száraz élőhelyekre jellemző, hogy rendkívül kedvelik. Az élőhelyekre jellemző másik szempont az alacsony vagy foltos növényzet. Erős vizes élőhelyeken csak alacsony növényzetű területeken vannak.
 '''Fenológia:''' A júniusi kelés után az imágók az északi mérsékelt éghajlaton július végétől október elejéig figyelhetők meg. Dél-Európában hibernálhat, ezért már kora tavasszal megfigyelhető. A petéket a nedves talajba helyezik.

← Régebbi változat		A lap 2019. március 27., 15:18-kori változata
35. sor:		35. sor:
	'''Élőhely, életmód:''' Leggyakrabban a szikesek jellegzetes növénytársulásaiban találkozhatunk vele, de folyók, tavak nedves parti régióiban is előfordul. Inkább a nyíltabb területeket kedveli, kerüli a dúsabb növényzetet. A lárva fejlődéséhez nedves talaj szükséges, többnyire álló vagy áramló vizek partján. A nedves élőhelyeken kívül az imágók szárazakon is élnek, például ruderáliák, kőbányák, homokos vagy kavicsos területek. Mind a nedves, mind a száraz élőhelyekre jellemző, hogy rendkívül kedvelik. Az élőhelyekre jellemző másik szempont az alacsony vagy foltos növényzet. Erős vizes élőhelyeken csak alacsony növényzetű területeket vannak.		'''Élőhely, életmód:''' Leggyakrabban a szikesek jellegzetes növénytársulásaiban találkozhatunk vele, de folyók, tavak nedves parti régióiban is előfordul. Inkább a nyíltabb területeket kedveli, kerüli a dúsabb növényzetet. A lárva fejlődéséhez nedves talaj szükséges, többnyire álló vagy áramló vizek partján. A nedves élőhelyeken kívül az imágók szárazakon is élnek, például ruderáliák, kőbányák, homokos vagy kavicsos területek. Mind a nedves, mind a száraz élőhelyekre jellemző, hogy rendkívül kedvelik. Az élőhelyekre jellemző másik szempont az alacsony vagy foltos növényzet. Erős vizes élőhelyeken csak alacsony növényzetű területeket vannak.

−	'''Fenológia:''' Az imágók az északi mérsékelt éghajlaton július végétől október elejéig figyelhetők meg. Dél-Európában hibernálhat, ezért már kora tavasszal megfigyelhető. A petéket a nedves talajba helyezik.	+	'''Fenológia:''' A júniusi kelés után az imágók az északi mérsékelt éghajlaton július végétől október elejéig figyelhetők meg. Dél-Európában hibernálhat, ezért már kora tavasszal megfigyelhető. A petéket a nedves talajba helyezik.

@@ 14. sor: / 14. sor: @@
 <gallery>
-_Aiolopus_thalassinus.jpg|Aiolopus_thalassinus nőstény
+_Aiolopus_thalassinus.jpg|''Aiolopus_thalassinus'' nőstény
-_Aiolopus_thalassinus_m.jpg|Aiolopus_thalassinus hím
+_Aiolopus_thalassinus_m.jpg|''Aiolopus_thalassinus'' hím
 </gallery>
@@ 25. sor: / 25. sor: @@
-Leírás: Kecses, nyúlánk faj, gyakran zöldes színű. Különösen a hímeknél nagyon gyakori a szürke vagy barna szín.Testén jelentősen túlnyúló szárnya keskeny, amely jó röpképességére utal. Különösen a hímek rendkívül mozgékonyak. Két könnyű keresztszalag fut át az fedőszárnyakon, nagyon változóak, kis és nagy sötét foltokkal borítva. A nőstényekben a szárnyak első felében gyakran a mediális mező alatt egy homályos, zöld csík van. A hátsó szárnyak az alapnál sárgás-zöld színűek. Átlátszóak, kivéve a felső szegélyen lévő kis barnulást. Ugrólábának combja hosszú, karcsú, enyhén ívelt. A hátsó lábszárak a térd alatt közvetlenül fehéres-sárgásak, világoskékesek, lejjebb lábszár narancsvörös.
+'''Leírás:''' Kecses, nyúlánk faj, gyakran zöldes színű. Különösen a hímeknél nagyon gyakori a szürke vagy barna szín.Testén jelentősen túlnyúló szárnya keskeny, amely jó röpképességére utal. Különösen a hímek rendkívül mozgékonyak. Két könnyű keresztszalag fut át az fedőszárnyakon, nagyon változóak, kis és nagy sötét foltokkal borítva. A nőstényekben a szárnyak első felében gyakran a mediális mező alatt egy homályos, zöld csík van. A hátsó szárnyak az alapnál sárgás-zöld színűek. Átlátszóak, kivéve a felső szegélyen lévő kis barnulást. Ugrólábának combja hosszú, karcsú, enyhén ívelt. A hátsó lábszárak a térd alatt közvetlenül fehéres-sárgásak, világoskékesek, lejjebb lábszár narancsvörös.
 Testméret: ♂ 15-21 mm | ♀ 19-29 mm
-Cirpelés: Nem mutat tipikus spontán éneket. Más himekkel rivalizálás esetén puha whirrs hangzik. Amikor a hímek egy nőstényt vesznek észre, rövid ugrásokkal mozognak a nőstény felé, és mindegyik ugrás után egy zümmögő hang hallatszik.
+'''Cirpelés:''' Nem mutat tipikus spontán éneket. Más himekkel rivalizálás esetén puha whirrs hangzik. Amikor a hímek egy nőstényt vesznek észre, rövid ugrásokkal mozognak a nőstény felé, és mindegyik ugrás után egy zümmögő hang hallatszik.
-Elterjedés: Az elterjedési területe Portugália Dél-Európában, egészen Dél-Ázsiáig, majd délre Ausztráliában. Ugyanígy Dél-Afrikában, északra Németországba, a Mainz régióig. Svájcban lokálisan, körülbelül 1200 m magasságig.
+'''Elterjedés:''' Az elterjedési területe Portugália Dél-Európában, egészen Dél-Ázsiáig, majd délre Ausztráliában. Ugyanígy Dél-Afrikában, északra Németországba, a Mainz régióig. Svájcban lokálisan, körülbelül 1200 m magasságig.
-Élőhely, életmód:  Leggyakrabban a szikesek jellegzetes növénytársulásaiban találkozhatunk vele, de folyók, tavak nedves parti régióiban is előfordul. Inkább a nyíltabb területeket kedveli, kerüli a dúsabb növényzetet. A lárva fejlődéséhez nedves talaj szükséges, többnyire álló vagy áramló vizek partján. A nedves élőhelyeken kívül az imágók szárazakon is élnek, például ruderáliák, kőbányák, homokos vagy kavicsos területek. Mind a nedves, mind a száraz élőhelyekre jellemző, hogy rendkívül kedvelik. Az élőhelyekre jellemző másik szempont az alacsony vagy foltos növényzet. Erős vizes élőhelyeken csak alacsony növényzetű területeket vannak.
+'''Élőhely, életmód:''' Leggyakrabban a szikesek jellegzetes növénytársulásaiban találkozhatunk vele, de folyók, tavak nedves parti régióiban is előfordul. Inkább a nyíltabb területeket kedveli, kerüli a dúsabb növényzetet. A lárva fejlődéséhez nedves talaj szükséges, többnyire álló vagy áramló vizek partján. A nedves élőhelyeken kívül az imágók szárazakon is élnek, például ruderáliák, kőbányák, homokos vagy kavicsos területek. Mind a nedves, mind a száraz élőhelyekre jellemző, hogy rendkívül kedvelik. Az élőhelyekre jellemző másik szempont az alacsony vagy foltos növényzet. Erős vizes élőhelyeken csak alacsony növényzetű területeket vannak.
-Fenológia: Az imágók az északi mérsékelt éghajlaton július végétől október elejéig figyelhetők meg. Dél-Európában hibernálhat, ezért már kora tavasszal megfigyelhető. A petéket a nedves talajba helyezik.
+'''Fenológia:''' Az imágók az északi mérsékelt éghajlaton július végétől október elejéig figyelhetők meg. Dél-Európában hibernálhat, ezért már kora tavasszal megfigyelhető. A petéket a nedves talajba helyezik.

@@ 19. sor: / 19. sor: @@
 </gallery>
 http://www.orthoptera.ch/arten/item/aiolopus-thalassinus-thalassinus
 Leírás: Kecses, nyúlánk faj, gyakran zöldes színű. Különösen a hímeknél nagyon gyakori a szürke vagy barna szín.Testén jelentősen túlnyúló szárnya keskeny, amely jó röpképességére utal. Különösen a hímek rendkívül mozgékonyak. Két könnyű keresztszalag fut át az fedőszárnyakon, nagyon változóak, kis és nagy sötét foltokkal borítva. A nőstényekben a szárnyak első felében gyakran a mediális mező alatt egy homályos, zöld csík van. A hátsó szárnyak az alapnál sárgás-zöld színűek. Átlátszóak, kivéve a felső szegélyen lévő kis barnulást. Ugrólábának combja hosszú, karcsú, enyhén ívelt. A hátsó lábszárak a térd alatt közvetlenül fehéres-sárgásak, világoskékesek, lejjebb lábszár narancsvörös.

@@ 24. sor: / 24. sor: @@
-A hím 15 - 19, a nőstény 26 - 30 mm. Kecses, nyúlánk faj. Testén jelentősen túlnyúló szárnya keskeny, amely jó röpképességére utal. Különösen a hímek rendkívül mozgékonyak. A hátsó szárny átlátszó, zöldessárgán árnyalt, a csúcsán enyhén barna. Ugrólábának combja hosszú, karcsú, enyhén ívelt. Leggyakrabban a szikesek jellegzetes növénytársulásaiban találkozhatunk vele, de folyók, tavak nedves parti régióiban is előfordul. Inkább a nyíltabb területeket kedveli, kerüli a dúsabb növényzetet.
+A hím 15 - 19, a nőstény 26 - 30 mm. .  A hátsó szárny átlátszó, zöldessárgán árnyalt, a csúcsán enyhén barna.
-Leírás: Az Aiolopus thalassinus karcsú és gyakran zöldes színű. Különösen a férfiaknál nagyon gyakori a szürke vagy barna szín. A szárnyak hosszúak és a térd felét a comb hosszúságának felén túlnyúlik. Két könnyű keresztszalag fut át az előlapokon, különben ezek nagyon változóak, kis és nagy sötét foltokkal borítva. A nőstényekben a szárnyak első felében gyakran a mediális mező alatt egy homályos, határolt zöld csík van. A hátsó szárnyak sárgás-zöld színűek az alapnál. Ezek üvegesek, kivéve a tetején lévő kis barnulást. A combok keskenyek, általában keskenyebbek, mint a szárnyak, és 4-4,5x-es hosszúak. A hátsó sínek világos vagy sárga, ritkábban kék térd alatt, és a lába sárga-piros.
+Leírás: Kecses, nyúlánk faj, gyakran zöldes színű. Különösen a hímeknél nagyon gyakori a szürke vagy barna szín.Testén jelentősen túlnyúló szárnya keskeny, amely jó röpképességére utal. Különösen a hímek rendkívül mozgékonyak. Két könnyű keresztszalag fut át az fedőszárnyakon, nagyon változóak, kis és nagy sötét foltokkal borítva. A nőstényekben a szárnyak első felében gyakran a mediális mező alatt egy homályos, zöld csík van. A hátsó szárnyak az alapnál sárgás-zöld színűek. Átlátszóak, kivéve a felső szegélyen lévő kis barnulást. Ugrólábának combja hosszú, karcsú, enyhén ívelt. A hátsó lábszárak a térd alatt közvetlenül fehéres-sárgásak, világoskékesek, lejjebb lábszár narancsvörös.
 Testméret: ♂ 15-21 mm | ♀ 19-29 mm
-Cirpelés: Mindkét Aiolopus faj nem mutat tipikus spontán. Konspektusokkal való érintkezés esetén puha whirrs hangzik. Amikor két férfi találkozik, felváltva termelnek ilyen hangokat. Úgy tűnik, egyfajta showdown. Amikor a férfiak egy nőt helyeztek el (ez például akkor fordul elő, amikor egy nő feláll, és a földek), rövid ugrásokkal mozognak a nőstényre, és mindegyik után egy zümmögő hang leszáll. Ezt követően általában párosítási kísérletet hajtanak végre. Mindkét nem a legyek legyengülését okozza.
+Cirpelés: Nem mutat tipikus spontán éneket. Más himekkel rivalizálás esetén puha whirrs hangzik. Amikor a hímek egy nőstényt vesznek észre, rövid ugrásokkal mozognak a nőstény felé, és mindegyik ugrás után egy zümmögő hang hallatszik.
-Elterjedés: Az elterjedési területén Aiolopus thalassinus terjed Portugália Dél-Európában, hogy Dél-Ázsiában és Ausztráliában. Dél-Afrikába, a Mainz régióba, Németországba északra. A németországi betétek a Felső-Rajna síkságon találhatók. Svájcban a jelenlegi események csak a Ticino déli részén, a genfi régióban és 2014 óta a bázeli térségben is korlátozódnak. Néhány betét a Genfi-tavon és a Valaisban kiesett. A megfigyelések körülbelül 1200 m magasak voltak.
+Elterjedés: Az elterjedési területe Portugália Dél-Európában, egészen Dél-Ázsiáig, majd délre Ausztráliában. Ugyanígy Dél-Afrikában, északra Németországba, a Mainz régióig. Svájcban lokálisan, körülbelül 1200 m magasságig.
-Élőhely, életmód: A lárva fejlődéséhez az Aiolopus thalassinus nedves talajokra támaszkodik, többnyire stagnáló vagy áramló vizek partján. A nedves élőhelyeken kívül a felnőttek is szárazon élnek, például ruderális traktusokat, kőbányákat, homokos vagy kavicsos területeket. Mind a nedves, mind a száraz élőhelyekre jellemző, hogy rendkívül kedvezőek. Az élőhelyekre jellemző másik szempont az alacsony vagy foltos növényzet. Erős vizes élőhelyeken csak alacsony növényzetű területeket feltételeznek. A Ticino-ban Aiolopus thalassinus zsíros réteken és tarló mezőkben él.
+Élőhely, életmód:  Leggyakrabban a szikesek jellegzetes növénytársulásaiban találkozhatunk vele, de folyók, tavak nedves parti régióiban is előfordul. Inkább a nyíltabb területeket kedveli, kerüli a dúsabb növényzetet. A lárva fejlődéséhez az Aiolopus thalassinus nedves talajokra támaszkodik, többnyire stagnáló vagy áramló vizek partján. A nedves élőhelyeken kívül a felnőttek is szárazon élnek, például ruderális traktusokat, kőbányákat, homokos vagy kavicsos területeket. Mind a nedves, mind a száraz élőhelyekre jellemző, hogy rendkívül kedvezőek. Az élőhelyekre jellemző másik szempont az alacsony vagy foltos növényzet. Erős vizes élőhelyeken csak alacsony növényzetű területeket feltételeznek. A Ticino-ban Aiolopus thalassinus zsíros réteken és tarló mezőkben él.
 Fenológia: A felnőtt állatok július végétől október elejéig megfigyelhetők.
 Dél-Európában az Aiolopus thalassinus hibernálhat, ezért a tavasz elején megfigyelhető. Svájc nem ismer fel korai megfigyeléseket. A tojásokat a nedves talajba helyezik.

← Régebbi változat		A lap 2019. február 7., 15:10-kori változata
25. sor:		25. sor:

	A hím 15 - 19, a nőstény 26 - 30 mm. Kecses, nyúlánk faj. Testén jelentősen túlnyúló szárnya keskeny, amely jó röpképességére utal. Különösen a hímek rendkívül mozgékonyak. A hátsó szárny átlátszó, zöldessárgán árnyalt, a csúcsán enyhén barna. Ugrólábának combja hosszú, karcsú, enyhén ívelt. Leggyakrabban a szikesek jellegzetes növénytársulásaiban találkozhatunk vele, de folyók, tavak nedves parti régióiban is előfordul. Inkább a nyíltabb területeket kedveli, kerüli a dúsabb növényzetet.		A hím 15 - 19, a nőstény 26 - 30 mm. Kecses, nyúlánk faj. Testén jelentősen túlnyúló szárnya keskeny, amely jó röpképességére utal. Különösen a hímek rendkívül mozgékonyak. A hátsó szárny átlátszó, zöldessárgán árnyalt, a csúcsán enyhén barna. Ugrólábának combja hosszú, karcsú, enyhén ívelt. Leggyakrabban a szikesek jellegzetes növénytársulásaiban találkozhatunk vele, de folyók, tavak nedves parti régióiban is előfordul. Inkább a nyíltabb területeket kedveli, kerüli a dúsabb növényzetet.
		+
		+	Leírás:
		+
		+	Testméret:
		+
		+	Cirpelés:
		+
		+	Elterjedés:
		+
		+	Élőhely, életmód:
		+
		+	Fenológia: