Euchorthippus declivus - Laptörténet

Stefan, 2020. január 30., 12:14-n

2020-01-30T12:14:15Z

Stefan, 2020. január 30., 11:55-n

2020-01-30T11:55:48Z

Stefan, 2020. január 30., 11:55-n

2020-01-30T11:55:24Z

Stefan, 2020. január 30., 11:51-n

2020-01-30T11:51:21Z

Stefan, 2020. január 30., 11:44-n

2020-01-30T11:44:35Z

Stefan, 2019. április 4., 15:40-n

2019-04-04T15:40:23Z

Stefan, 2019. április 4., 15:40-n

2019-04-04T15:40:03Z

Stefan, 2017. június 15., 10:19-n

2017-06-15T10:19:58Z

Stefan, 2015. október 1., 13:15-n

2015-10-01T13:15:11Z

Stefan: Új oldal, tartalma: „''#0580 0581'' Magyar név: rövidszárnyú rétisáska'' Tudományos név: ''Euchorthippus declivus'' (Brisout, 1848) Elterjedés: dél-európai F…”

2015-02-26T14:58:15Z

Új oldal, tartalma: „''<nowiki>#0580 </nowiki>0581'' Magyar név: rövidszárnyú rétisáska'' Tudományos név: ''Euchorthippus declivus'' (Brisout, 1848) Elterjedés: dél-európai F…”

Új lap

''<nowiki>#0580 </nowiki>0581''

Magyar név: rövidszárnyú rétisáska''

Tudományos név: ''Euchorthippus declivus'' (Brisout, 1848)

Elterjedés: dél-európai

Faunatípus: észak-mediterrán-policentrikus

Életforma: geo-chortobiont

Természetvédelmi értékszám: IV

A hím 13 - 15,5 mm, a nőstény 18,5 - 21 mm. Alapszíne a szalmasárgától a szürkéssárgáig változik. A szemek mögött barna csík van, amely az előtorhát oldallemezén folytatódik. Általában rövidszárnyú, a fedőszárnyon fehér hosszanti sával. A hímek potrohcsúcsa erősen kihegyezett, a nőstények potroha felfelé ível. Szárazságkedvelő, száraz réteken, erdei tisztásokon, köves, növényzetben szegény területekn, lejtőkön gyakori.

← Régebbi változat		A lap 2020. január 30., 12:14-kori változata
22. sor:		22. sor:


−	'''Leírás:''' Alapszíne a szalmasárgától a szürkéssárgáig változik. A szemek mögött barna csík van, amely az előtorhát oldallemezén folytatódik. Az oldalélek csaknem párhuzamosak. Általában rövidszárnyú, a fedőszárnyon fehér hosszanti ~~sávval~~. A hímek potrohcsúcsa erősen kihegyezett, a nőstények potroha felfelé ível. A sárgás hátsó lábak gyakran a narancssárgától a vörösesig terjednek a térd területén. A hátsó lábszár sárgás vagy okker színű. A hímek hosszú, kúposan kúpos szubgenitális lemeze az Euchorthippus nemzetségre jellemző.	+	'''Leírás:''' Alapszíne a szalmasárgától a szürkéssárgáig változik. A szemek mögött barna csík van, amely az előtorhát oldallemezén folytatódik. Az oldalélek csaknem párhuzamosak. Általában rövidszárnyú, a hátsó szárnyak rövidebbek, mint a fedőszárnyak. A fedőszárnyon fehér hosszanti sáv van. A hímek potrohcsúcsa erősen kihegyezett, a nőstények potroha felfelé ível. A sárgás hátsó lábak gyakran a narancssárgától a vörösesig terjednek a térd területén. A hátsó lábszár sárgás vagy okker színű. A hímek hosszú, kúposan kúpos szubgenitális lemeze az Euchorthippus nemzetségre jellemző.

	Testhossz: ♂ 14-18 mm \| ♀ 19-27 mm		Testhossz: ♂ 14-18 mm \| ♀ 19-27 mm

@@ 14. sor: / 14. sor: @@
 <gallery>
-_Euchorthippus_declivus.jpg|Euchorthippus declivus nőstény
+_Euchorthippus_declivus.jpg|''Euchorthippus declivus'' nőstény
-_Euchorthippus_declivus.jpg|Euchorthippus declivus hím
+_Euchorthippus_declivus.jpg|''Euchorthippus declivus'' hím
 </gallery>

@@ 20. sor: / 20. sor: @@
 http://www.orthoptera.ch/arten/item/euchorthippus-declivus
@@ 33. sor: / 28. sor: @@
 Cirpelés: A csendes, spontán éneklése 1 másodperces versekből áll, általában egy percig tartó sorozatokban mondnak ki. Ritmusa, intenzitása függ attól, hogy rivalizáló vagy udvarló ének. Ez nagyon hasonlít az Euchorthippus pulvinatus fajhoz. A nap folyamán cirpel.
-'''Elterjdés:''' déli európai elem. Hazánkban gyakori faj; Moldovában széles körben elterjedt.
+'''Elterjdés:''' Dél-európai elem. Nyugaton a spanyol Pireneusoktól egészen Észak-Franciaországig terjed. A faj hiányzik Németországból. Délkeletben az egész Balkánon át Törökországig terjed. A Dél-Alpokban és Dél-Európában, jóval 1000 méternél is magasabbra jut. Hazánkban gyakori faj.
-'''Élőhely és életmód:''' különböző élőhelyeken él: mezofil, xero-mezofil és xerofil. Száraz réteken, erdei tisztásokon, köves, növényzetben szegény területekn, lejtőkön gyakori.
+'''Élőhely és életmód:''' különböző élőhelyeken él: mezofil, xero-mezofil és xerofil. Száraz réteken, erdei tisztásokon, köves, növényzetben szegény területeken, lejtőkön gyakori.
 '''Fenológia:''' Az imágók június-július és október között találhatók. Petealakban telel át. A lárvák április-májusban kelnek.

@@ 31. sor: / 31. sor: @@
 Testhossz: ♂ 14-18 mm | ♀ 19-27 mm
-Cirpelés: az echémák egy nagyon változó számú echémák sorrendjében vannak csoportosítva, melyek mindegyike 1-2-ig tart. Ez nagyon hasonlít az Euchorthippus pulvinatus fajhoz. A nap folyamán hevül.
+Cirpelés: A csendes, spontán éneklése 1 másodperces versekből áll, általában egy percig tartó sorozatokban mondnak ki. Ritmusa, intenzitása függ attól, hogy rivalizáló vagy udvarló ének. Ez nagyon hasonlít az Euchorthippus pulvinatus fajhoz. A nap folyamán cirpel.
 '''Elterjdés:''' déli európai elem. Hazánkban gyakori faj; Moldovában széles körben elterjedt.

@@ 26. sor: / 26. sor: @@
-Euchorthippus declivus (Brisout de Barneville, 1848)
-Leírás: A Szalma színű szöcske testének színe megegyezik az előző fajokéval, de megjelenhetnek a butiikuláris vagy szürke egyének is. A paranotum általában hosszanti barna csíkokkal rendelkezik. Az elülső szárny rövidebb, mint a hasa; a hátsó szárnyak rövidebbek, mint az első szárnyak.
+'''Leírás:''' Alapszíne a szalmasárgától a szürkéssárgáig változik. A szemek mögött barna csík van, amely az előtorhát oldallemezén folytatódik. Az oldalélek csaknem párhuzamosak. Általában rövidszárnyú, a fedőszárnyon fehér hosszanti sávval. A hímek potrohcsúcsa erősen kihegyezett, a nőstények potroha felfelé ível. A sárgás hátsó lábak gyakran a narancssárgától a vörösesig terjednek a térd területén. A hátsó lábszár sárgás vagy okker színű. A hímek hosszú, kúposan kúpos szubgenitális lemeze az Euchorthippus nemzetségre jellemző.
-Testhossz: S 14-17mm, $ 19-25mm.
-Striduláció: az echémák egy nagyon változó számú echémák sorrendjében vannak csoportosítva, melyek mindegyike 1-2-ig tart. Ez nagyon hasonlít az Euchorthippus pulvinatus fajhoz. A nap folyamán hevül.
+Testhossz: ♂ 14-18 mm | ♀ 19-27 mm
-Megoszlás: déli európai elem. Hazánkban gyakori faj; Moldovában széles körben elterjedt.
-Élőhely és életmód: különböző élőhelyeken él: mezofil, xero-mezofil és xerofil. A réteken, ürülékekben és réteken stb. Megtalálható. Különösen a nyár végén, a hívó éneke hallható Moldva keleti számos gyepén, Chorthippus biguttulus és Chorthippus brunneus sztrájkjaival együtt.
+Cirpelés: az echémák egy nagyon változó számú echémák sorrendjében vannak csoportosítva, melyek mindegyike 1-2-ig tart. Ez nagyon hasonlít az Euchorthippus pulvinatus fajhoz. A nap folyamán hevül.
-Fenológia: A felnőttek június-július és október között találhatók. A tojásfázisban hibernál. A nimfák április-májusban keltek.

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
 ''<nowiki>#0580 </nowiki>0581''
-Magyar név: rövidszárnyú rétisáska''
+Magyar név: Rövidszárnyú rétisáska
 Tudományos név: ''Euchorthippus declivus'' (Brisout, 1848)

← Régebbi változat		A lap 2019. április 4., 15:40-kori változata
23. sor:		23. sor:

	A hím 13 - 15,5 mm, a nőstény 18,5 - 21 mm. Alapszíne a szalmasárgától a szürkéssárgáig változik. A szemek mögött barna csík van, amely az előtorhát oldallemezén folytatódik. Általában rövidszárnyú, a fedőszárnyon fehér hosszanti sával. A hímek potrohcsúcsa erősen kihegyezett, a nőstények potroha felfelé ível. Szárazságkedvelő, száraz réteken, erdei tisztásokon, köves, növényzetben szegény területekn, lejtőkön gyakori.		A hím 13 - 15,5 mm, a nőstény 18,5 - 21 mm. Alapszíne a szalmasárgától a szürkéssárgáig változik. A szemek mögött barna csík van, amely az előtorhát oldallemezén folytatódik. Általában rövidszárnyú, a fedőszárnyon fehér hosszanti sával. A hímek potrohcsúcsa erősen kihegyezett, a nőstények potroha felfelé ível. Szárazságkedvelő, száraz réteken, erdei tisztásokon, köves, növényzetben szegény területekn, lejtőkön gyakori.
		+
		+
		+
		+	Euchorthippus declivus (Brisout de Barneville, 1848)
		+	Leírás: A Szalma színű szöcske testének színe megegyezik az előző fajokéval, de megjelenhetnek a butiikuláris vagy szürke egyének is. A paranotum általában hosszanti barna csíkokkal rendelkezik. Az elülső szárny rövidebb, mint a hasa; a hátsó szárnyak rövidebbek, mint az első szárnyak.
		+	Testhossz: S 14-17mm, $ 19-25mm.
		+	Striduláció: az echémák egy nagyon változó számú echémák sorrendjében vannak csoportosítva, melyek mindegyike 1-2-ig tart. Ez nagyon hasonlít az Euchorthippus pulvinatus fajhoz. A nap folyamán hevül.
		+	Megoszlás: déli európai elem. Hazánkban gyakori faj; Moldovában széles körben elterjedt.
		+	Élőhely és életmód: különböző élőhelyeken él: mezofil, xero-mezofil és xerofil. A réteken, ürülékekben és réteken stb. Megtalálható. Különösen a nyár végén, a hívó éneke hallható Moldva keleti számos gyepén, Chorthippus biguttulus és Chorthippus brunneus sztrájkjaival együtt.
		+	Fenológia: A felnőttek június-július és október között találhatók. A tojásfázisban hibernál. A nimfák április-májusban keltek.

← Régebbi változat		A lap 2015. október 1., 13:15-kori változata
12. sor:		12. sor:

	Természetvédelmi értékszám: IV		Természetvédelmi értékszám: IV
		+
		+	<gallery>
		+	0581_Euchorthippus_declivus.jpg\|Euchorthippus declivus nőstény
		+	0580_Euchorthippus_declivus.jpg\|Euchorthippus declivus hím
		+	</gallery>

	A hím 13 - 15,5 mm, a nőstény 18,5 - 21 mm. Alapszíne a szalmasárgától a szürkéssárgáig változik. A szemek mögött barna csík van, amely az előtorhát oldallemezén folytatódik. Általában rövidszárnyú, a fedőszárnyon fehér hosszanti sával. A hímek potrohcsúcsa erősen kihegyezett, a nőstények potroha felfelé ível. Szárazságkedvelő, száraz réteken, erdei tisztásokon, köves, növényzetben szegény területekn, lejtőkön gyakori.		A hím 13 - 15,5 mm, a nőstény 18,5 - 21 mm. Alapszíne a szalmasárgától a szürkéssárgáig változik. A szemek mögött barna csík van, amely az előtorhát oldallemezén folytatódik. Általában rövidszárnyú, a fedőszárnyon fehér hosszanti sával. A hímek potrohcsúcsa erősen kihegyezett, a nőstények potroha felfelé ível. Szárazságkedvelő, száraz réteken, erdei tisztásokon, köves, növényzetben szegény területekn, lejtőkön gyakori.