Omocestus viridulus - Laptörténet

Stefan, 2019. március 27., 16:03-n

2019-03-27T16:03:47Z

Stefan, 2019. március 12., 17:39-n

2019-03-12T17:39:32Z

Stefan, 2019. március 12., 16:58-n

2019-03-12T16:58:08Z

Stefan, 2019. március 12., 16:53-n

2019-03-12T16:53:04Z

Stefan, 2019. március 12., 16:45-n

2019-03-12T16:45:00Z

Stefan, 2019. március 12., 16:39-n

2019-03-12T16:39:43Z

Stefan, 2019. március 12., 16:38-n

2019-03-12T16:38:00Z

Stefan, 2019. február 13., 13:23-n

2019-02-13T13:23:35Z

Stefan, 2019. február 13., 13:21-n

2019-02-13T13:21:07Z

Stefan, 2019. január 28., 10:11-n

2019-01-28T10:11:51Z

@@ 14. sor: / 14. sor: @@
 <gallery>
-_Omocestus_viridulus_m.jpg|Omocestus viridulus hím
+_Omocestus_viridulus_m.jpg|''Omocestus viridulus'' hím
-_Omocestus_viridulus_fm.jpg|Omocestus viridulus nőstény
+_Omocestus_viridulus_fm.jpg|''Omocestus viridulus'' nőstény
 </gallery>
@@ 26. sor: / 26. sor: @@
-Leírás: Alapszíne szürkésbarna és sárga között, olíva zöld színű. A hasi szegmensek az alapnál feketék, és csak a szegélyeknél világosak. A has sötét fekete. A nőstények sokszor a test oldalán barnásak, a hátán zöldesek. A világos pronotum oldalszegélyek általában fekete alapon, az első negyedben mérsékelten befelé hajlítottak. A sötét szárnyak a nőstényél elérik a hátsó térdet, a hímnél kissé túlnyúlik a hátsó térden. A nőstényeknek gyakran van egy világos, hosszanti csík a szárnyalapon. A stigma a szárny harmadik negyedében található, de soha nem tűnik olyan színesnek, mint a ''Stenobothrus lineatus''-é.
+'''Leírás:''' Alapszíne szürkésbarna és sárga között, olíva zöld színű. A hasi szegmensek az alapnál feketék, és csak a szegélyeknél világosak. A has sötét fekete. A nőstények sokszor a test oldalán barnásak, a hátán zöldesek. A világos pronotum oldalszegélyek általában fekete alapon, az első negyedben mérsékelten befelé hajlítottak. A sötét szárnyak a nőstényél elérik a hátsó térdet, a hímnél kissé túlnyúlik a hátsó térden. A nőstényeknek gyakran van egy világos, hosszanti csík a szárnyalapon. A stigma a szárny harmadik negyedében található, de soha nem tűnik olyan színesnek, mint a ''Stenobothrus lineatus''-é.
 Testméret: ♂ 13-17 mm | ♀ 17-22 mm
-Cirpelés: Mérsékelten hangos spontán éneke a hegyi rétek tipikus háttérzajához tartozik. Egy versből áll, amely legfeljebb 40 másodpercig tart, ami hallhatatlanul kezdődik a combok kis mozgásaival, majd  a maximális hangerőt a harmadik harmadban éri el. A versek hirtelen vagy néhány csendesebb szótaggal végződnek. Az egyes szótagokat magas hőmérsékleten másodpercenként 15-20-szor  ismétli, alacsony hőmérsékleten másodpercenként 9 szótagra csökken. Az udvarló ének csendesebb, a lábmozgások összetett sorozatát követi, és néhány percig tarthat.
+'''Cirpelés:''' Mérsékelten hangos spontán éneke a hegyi rétek tipikus háttérzajához tartozik. Egy versből áll, amely legfeljebb 40 másodpercig tart, ami hallhatatlanul kezdődik a combok kis mozgásaival, majd  a maximális hangerőt a harmadik harmadban éri el. A versek hirtelen vagy néhány csendesebb szótaggal végződnek. Az egyes szótagokat magas hőmérsékleten másodpercenként 15-20-szor  ismétli, alacsony hőmérsékleten másodpercenként 9 szótagra csökken. Az udvarló ének csendesebb, a lábmozgások összetett sorozatát követi, és néhány percig tarthat.
-Elterjedés: Meglehetősen gyakori és elterjedt faj, amely Spanyolországtól Közép-Európában, az Egyesült Királyságban és Skandináviában elterjedt. Ázsiában a terület keleti határa a Csendes-óceán partján fekszik. Dél-Európában nagyobb magasságokra korlátozódik. Svájcban az Omocestus viridulus széles körben elterjedt és gyakori, kivéve az alföldeket. Németországban a fajok gyakoriak, kivéve az észak-német alföldeket.
+'''Elterjedés:''' Meglehetősen gyakori és elterjedt faj, amely Spanyolországtól Közép-Európában, az Egyesült Királyságban és Skandináviában elterjedt. Ázsiában a terület keleti határa a Csendes-óceán partján fekszik. Dél-Európában nagyobb magasságokra korlátozódik. Svájcban az Omocestus viridulus széles körben elterjedt és gyakori, kivéve az alföldeket. Németországban a fajok gyakoriak, kivéve az észak-német alföldeket.
-Élőhely, életmód: Az Omocestus viridulus higrofil, nedvesebb élőhelyeken él. A legelőnyösebb élőhelyek közé tartoznak a nedves rétek, a lápok és az üde, közepesen száraz rétek és legelők, de az intenzív lóhereágyakat sem kerülik el. Az Alpok nagyobb magasságaiban az Omocestus viridulus szárazabb réteken és legelőkön is él. Az Alpok és a Prealpok közös jellege szerint a faj a déli Alpok területein 3000 m-ig terjed.
+'''Élőhely, életmód:''' Az Omocestus viridulus higrofil, nedvesebb élőhelyeken él. A legelőnyösebb élőhelyek közé tartoznak a nedves rétek, a lápok és az üde, közepesen száraz rétek és legelők, de az intenzív lóhereágyakat sem kerülik el. Az Alpok nagyobb magasságaiban az Omocestus viridulus szárazabb réteken és legelőkön is él. Az Alpok és a Prealpok közös jellege szerint a faj a déli Alpok területein 3000 m-ig terjed.
 Tápláléka főleg friss fűből áll.
-Fenológia: Az imágók június és október között találhatók.
+'''Fenológia:''' Az imágók június és október között találhatók. Az alföldön az Omocestus viridulus az egyik legkorábbi faj. A petéket fűcsomók tövébe, avas fűbe, vagy egyszerűen a talajba helyezik el, belőlük a lárvák májusban kelnek.
-Az alföldön az Omocestus viridulus az egyik legkorábbi faj. A petéket fűcsomók tövébe, avas fűbe, vagy egyszerűen a talajba helyezik el.

@@ 31. sor: / 31. sor: @@
 Cirpelés: Mérsékelten hangos spontán éneke a hegyi rétek tipikus háttérzajához tartozik. Egy versből áll, amely legfeljebb 40 másodpercig tart, ami hallhatatlanul kezdődik a combok kis mozgásaival, majd  a maximális hangerőt a harmadik harmadban éri el. A versek hirtelen vagy néhány csendesebb szótaggal végződnek. Az egyes szótagokat magas hőmérsékleten másodpercenként 15-20-szor  ismétli, alacsony hőmérsékleten másodpercenként 9 szótagra csökken. Az udvarló ének csendesebb, a lábmozgások összetett sorozatát követi, és néhány percig tarthat.
+Elterjedés: Meglehetősen gyakori és elterjedt faj, amely Spanyolországtól Közép-Európában, az Egyesült Királyságban és Skandináviában elterjedt. Ázsiában a terület keleti határa a Csendes-óceán partján fekszik. Dél-Európában nagyobb magasságokra korlátozódik. Svájcban az Omocestus viridulus széles körben elterjedt és gyakori, kivéve az alföldeket. Németországban a fajok gyakoriak, kivéve az észak-német alföldeket.
+Élőhely, életmód: Az Omocestus viridulus higrofil, nedvesebb élőhelyeken él. A legelőnyösebb élőhelyek közé tartoznak a nedves rétek, a lápok és az üde, közepesen száraz rétek és legelők, de az intenzív lóhereágyakat sem kerülik el. Az Alpok nagyobb magasságaiban az Omocestus viridulus szárazabb réteken és legelőkön is él. Az Alpok és a Prealpok közös jellege szerint a faj a déli Alpok területein 3000 m-ig terjed.
+Tápláléka főleg friss fűből áll.
+Fenológia: Az imágók június és október között találhatók.
+Az alföldön az Omocestus viridulus az egyik legkorábbi faj. A petéket fűcsomók tövébe, avas fűbe, vagy egyszerűen a talajba helyezik el.

← Régebbi változat		A lap 2019. március 12., 16:58-kori változata
30. sor:		30. sor:
	Testméret: ♂ 13-17 mm \| ♀ 17-22 mm		Testméret: ♂ 13-17 mm \| ♀ 17-22 mm

	Cirpelés: ~~Az Omocestus viridulus mérsékelten~~ hangos spontán éneke a hegyi rétek tipikus háttérzajához tartozik. Egy versből áll, amely legfeljebb 40 másodpercig tart, ami hallhatatlanul kezdődik a combok kis mozgásaival, majd a maximális hangerőt a harmadik harmadban éri el. A versek hirtelen vagy néhány csendesebb szótaggal végződnek. Az egyes szótagokat magas hőmérsékleten másodpercenként 15-20-szor ismétli, alacsony hőmérsékleten másodpercenként 9 szótagra csökken. Az udvarló ének csendesebb, a lábmozgások összetett sorozatát követi, és néhány percig tarthat.		Cirpelés: Mérsékelten hangos spontán éneke a hegyi rétek tipikus háttérzajához tartozik. Egy versből áll, amely legfeljebb 40 másodpercig tart, ami hallhatatlanul kezdődik a combok kis mozgásaival, majd a maximális hangerőt a harmadik harmadban éri el. A versek hirtelen vagy néhány csendesebb szótaggal végződnek. Az egyes szótagokat magas hőmérsékleten másodpercenként 15-20-szor ismétli, alacsony hőmérsékleten másodpercenként 9 szótagra csökken. Az udvarló ének csendesebb, a lábmozgások összetett sorozatát követi, és néhány percig tarthat.

@@ 28. sor: / 28. sor: @@
 Leírás: Alapszíne szürkésbarna és sárga között, olíva zöld színű. A hasi szegmensek az alapnál feketék, és csak a szegélyeknél világosak. A has sötét fekete. A nőstények sokszor a test oldalán barnásak, a hátán zöldesek. A világos pronotum oldalszegélyek általában fekete alapon, az első negyedben mérsékelten befelé hajlítottak. A sötét szárnyak a nőstényél elérik a hátsó térdet, a hímnél kissé túlnyúlik a hátsó térden. A nőstényeknek gyakran van egy világos, hosszanti csík a szárnyalapon. A stigma a szárny harmadik negyedében található, de soha nem tűnik olyan színesnek, mint a ''Stenobothrus lineatus''-é.
-♂ 13-17 mm | ♀ 17-22 mm
+Testméret: ♂ 13-17 mm | ♀ 17-22 mm
+Cirpelés: Az Omocestus viridulus mérsékelten hangos spontán éneke a hegyi rétek tipikus háttérzajához tartozik. Egy versből áll, amely legfeljebb 40 másodpercig tart, ami hallhatatlanul kezdődik a combok kis mozgásaival, majd  a maximális hangerőt a harmadik harmadban éri el. A versek hirtelen vagy néhány csendesebb szótaggal végződnek. Az egyes szótagokat magas hőmérsékleten másodpercenként 15-20-szor  ismétli, alacsony hőmérsékleten másodpercenként 9 szótagra csökken. Az udvarló ének csendesebb, a lábmozgások összetett sorozatát követi, és néhány percig tarthat.

← Régebbi változat		A lap 2019. március 12., 16:45-kori változata
26. sor:		26. sor:


	Leírás: Alapszíne szürkésbarna és sárga között, olíva zöld színű. A hasi szegmensek az alapnál feketék, és csak a szegélyeknél világosak. A has sötét fekete. A nőstények sokszor a test oldalán barnásak, a hátán zöldesek. A ~~fényes~~ pronotum ~~oldalsó kulcstartók~~ általában fekete ~~színűek~~, és az első negyedben mérsékelten befelé hajlítottak. A ~~nyakvédő~~ ~~oldalköpeny közötti távolság~~ a ~~legszűkebb~~ ~~pontban, körülbelül a fele olyan nagy, mint a hátsó hátsó margó legszélesebb pontján. A sötét szárnyak eléri~~ a hátsó térdet ~~a nőstényben~~, a hímnél kissé ~~kiugrik~~ a hátsó ~~térd~~. A nőstényeknek gyakran van egy ~~fényes~~ ~~hosszirányú~~ csík a szárnyalapon. A ~~könnyed~~ stigma a ~~zongora~~ harmadik negyedében található, de soha nem tűnik olyan színesnek, mint a Stenobothrus ~~lineatusban~~.		Leírás: Alapszíne szürkésbarna és sárga között, olíva zöld színű. A hasi szegmensek az alapnál feketék, és csak a szegélyeknél világosak. A has sötét fekete. A nőstények sokszor a test oldalán barnásak, a hátán zöldesek. A világos pronotum oldalszegélyek általában fekete alapon, az első negyedben mérsékelten befelé hajlítottak. A sötét szárnyak a nőstényél elérik a hátsó térdet, a hímnél kissé túlnyúlik a hátsó térden. A nőstényeknek gyakran van egy világos, hosszanti csík a szárnyalapon. A stigma a szárny harmadik negyedében található, de soha nem tűnik olyan színesnek, mint a ''Stenobothrus lineatus''-é.

	♂ 13-17 mm \| ♀ 17-22 mm		♂ 13-17 mm \| ♀ 17-22 mm

@@ 24. sor: / 24. sor: @@
 http://www.pyrgus.de/Omocestus_viridulus_en.html
-Leírás: Az Omocestus viridulus alapszíne szürkésbarna és sárga között olíva zöld színű. A hasi szegmensek az alapnál feketeek, és csak a szegélyeknél szegélyesek. A has sötét és fekete. A nőstények gyakran a test oldalán barnásak, a hátán zöldesek. A fényes pronotum oldalsó kulcstartók általában fekete színűek, és az első negyedben mérsékelten befelé hajlítottak. A nyakvédő oldalköpeny közötti távolság a legszűkebb pontban, körülbelül a fele olyan nagy, mint a hátsó hátsó margó legszélesebb pontján. A sötét szárnyak eléri a hátsó térdet a nőstényben, a hímnél kissé kiugrik a hátsó térd. A nőstényeknek gyakran van egy fényes hosszirányú csík a szárnyalapon. A könnyed stigma a zongora harmadik negyedében található, de soha nem tűnik olyan színesnek, mint a Stenobothrus lineatusban.
+Leírás: Alapszíne szürkésbarna és sárga között, olíva zöld színű. A hasi szegmensek az alapnál feketék, és csak a szegélyeknél világosak. A has sötét fekete. A nőstények sokszor a test oldalán barnásak, a hátán zöldesek. A fényes pronotum oldalsó kulcstartók általában fekete színűek, és az első negyedben mérsékelten befelé hajlítottak. A nyakvédő oldalköpeny közötti távolság a legszűkebb pontban, körülbelül a fele olyan nagy, mint a hátsó hátsó margó legszélesebb pontján. A sötét szárnyak eléri a hátsó térdet a nőstényben, a hímnél kissé kiugrik a hátsó térd. A nőstényeknek gyakran van egy fényes hosszirányú csík a szárnyalapon. A könnyed stigma a zongora harmadik negyedében található, de soha nem tűnik olyan színesnek, mint a Stenobothrus lineatusban.
 ♂ 13-17 mm | ♀ 17-22 mm

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
-Magyar név:
+Magyar név: Zöld tarlósáska
-Tudományos név:
+Tudományos név: ''Omocestus viridulus'' (Linne, 1758)
-Elterjedés:
+Elterjedés: euroszibériai
-Faunatípus:
+Faunatípus: angarai
-Életforma:
+Életforma: chortobiont
-Természetvédelmi értékszám:
+Természetvédelmi értékszám: I

@@ 19. sor: / 19. sor: @@
 http://www.orthoptera.ch/arten/item/omocestus-omocestus-viridulus-viridulus
+https://www.inaturalist.org/taxa/132419-Omocestus-viridulus/browse_photos
 http://www.pyrgus.de/Omocestus_viridulus_en.html