Stethophyma grossum - Laptörténet

Stefan, 2019. március 27., 12:22-n

2019-03-27T12:22:40Z

Stefan, 2019. március 27., 12:20-n

2019-03-27T12:20:56Z

Stefan, 2019. március 27., 12:19-n

2019-03-27T12:19:39Z

Stefan, 2019. február 13., 11:24-n

2019-02-13T11:24:46Z

Stefan, 2019. február 6., 16:39-n

2019-02-06T16:39:33Z

Stefan, 2019. február 6., 16:38-n

2019-02-06T16:38:07Z

Stefan, 2019. február 6., 16:28-n

2019-02-06T16:28:06Z

Stefan, 2019. február 6., 16:22-n

2019-02-06T16:22:59Z

Stefan, 2019. február 6., 16:15-n

2019-02-06T16:15:54Z

Stefan, 2019. február 6., 16:06-n

2019-02-06T16:06:07Z

@@ 14. sor: / 14. sor: @@
 <gallery>
-Stethophyma_grossum2_DominikPoniatowski.jpg|Stethophyma grossum nőstény
+Stethophyma_grossum2_DominikPoniatowski.jpg|''Stethophyma grossum'' nőstény
-Stethophyma_grossum1_DominikPoniatowski.jpg|Stethophyma grossum hím
+Stethophyma_grossum1_DominikPoniatowski.jpg|''Stethophyma grossum'' hím
 </gallery>

@@ 22. sor: / 22. sor: @@
 http://www.orthoptera.ch/arten/item/stethophyma-grossum
-Leírás: Alapszíne sárga és olíva zöld, ritkábban okker és barnás. Különösen a nőstényeknél gyakran vöröses vagy lila foltok vannak, különösen a fejen, a pronotumon és a a tor hasi részén. Mindkét nemnél a barna szárny a hátsó térd fölé emelkedik, túlnyúlik rajta. Az alsó szélen gyakran egy világos csík vezetnek hátra. A combok alsó részei élénkvörös színűek, a hátsó térd és a szem fekete. A nőstények tojókampói erősek és hosszúak.
+'''Leírás:''' Alapszíne sárga és olíva zöld, ritkábban okker és barnás. Különösen a nőstényeknél gyakran vöröses vagy lila foltok vannak, különösen a fejen, a pronotumon és a a tor hasi részén. Mindkét nemnél a barna szárny a hátsó térd fölé emelkedik, túlnyúlik rajta. Az alsó szélen gyakran egy világos csík vezetnek hátra. A combok alsó részei élénkvörös színűek, a hátsó térd és a szem fekete. A nőstények tojókampói erősek és hosszúak.
 Testhossz: ♂ 16-25 mm | ♀ 28-35 mm
-Cirpelés: A Stethophyma grossum spontán éneke egyedülálló. Ez a parti tájak és a sziklák egyik tipikus hangja. Amikor énekelnek hátsó combot az első szárny mentén hátrafelé dobják. Ez egy tikk-hangot hoz létre, amely körülbelül 15 méterre hallható. Általában 5-10 ilyen hangot adnak ki, ugyanazon az oldalon. Az egyes hangok közötti szünetek változóak, általában körülbelül 1-3 hangot követnek. A szokványos énekben a hímek akár 20 hangot is kiadhatnak egy sorozatban. Csak ritkán fordul elő, hogy egyszerre használják mindkét lábukat. Ez általában akkor következik be, ha húzás előtt hoznak szótagokat. Rivalizáló énekelés esetén a hímek gyorsabban tudják hallatni az egyéni hangokat.
+'''Cirpelés:''' A Stethophyma grossum spontán éneke egyedülálló. Ez a parti tájak és a sziklák egyik tipikus hangja. Amikor énekelnek hátsó combot az első szárny mentén hátrafelé dobják. Ez egy tikk-hangot hoz létre, amely körülbelül 15 méterre hallható. Általában 5-10 ilyen hangot adnak ki, ugyanazon az oldalon. Az egyes hangok közötti szünetek változóak, általában körülbelül 1-3 hangot követnek. A szokványos énekben a hímek akár 20 hangot is kiadhatnak egy sorozatban. Csak ritkán fordul elő, hogy egyszerre használják mindkét lábukat. Ez általában akkor következik be, ha húzás előtt hoznak szótagokat. Rivalizáló énekelés esetén a hímek gyorsabban tudják hallatni az egyéni hangokat.
-Elterjedés: Észak-Spanyolországtól egész Közép-Európán át egészen Ázsia csendes-óceáni partvidékéig. Északon az elterjedési területe Nagy-Britanniát, beleértve az Ír szigetet is, és Skandináviát fogalja magába. Délen Észak-Olaszországtól az észak-balkáni országoktól a Fekete-tengerig terjed. Svájc. A síkságtól 3000 m-ig terjedő tszf-i magasságig előfordul.
+'''Elterjedés:''' Észak-Spanyolországtól egész Közép-Európán át egészen Ázsia csendes-óceáni partvidékéig. Északon az elterjedési területe Nagy-Britanniát, beleértve az Ír szigetet is, és Skandináviát fogalja magába. Délen Észak-Olaszországtól az észak-balkáni országoktól a Fekete-tengerig terjed. Svájc. A síkságtól 3000 m-ig terjedő tszf-i magasságig előfordul.
-Élőhely, életmód: Hygrofil, nedves, többnyire zavartalan helyeken él. Ilyenek például a láprétek, a nedves rétek, de a tópartok, patakok és árkok mocsaras területein is él. A pete fejlődése miatt a faj szigorúan a vizes élőhelyekhez kötődik.  A petéket fűcsomók tövébe rakják  és a lárvák végig 4-5 szakaszban fejlődnek. Ez az egyik oka annak, hogy nagymértékben kötődik a vizes élőhelyekhez. Stethophyma grossum egy jó repülő. Új élőhelyeket is könnyen kolonizálnak. Kis populációk a dús legelőkön azt mutatják, hogy amíg van elegendő nedvesség, addig fenn tudnak maradni egy ideig a másodlagos élőhelyeken is.
+'''Élőhely, életmód:''' Hygrofil, nedves, többnyire zavartalan helyeken él. Ilyenek például a láprétek, a nedves rétek, de a tópartok, patakok és árkok mocsaras területein is él. A pete fejlődése miatt a faj szigorúan a vizes élőhelyekhez kötődik.  A petéket fűcsomók tövébe rakják  és a lárvák végig 4-5 szakaszban fejlődnek. Ez az egyik oka annak, hogy nagymértékben kötődik a vizes élőhelyekhez. Stethophyma grossum egy jó repülő. Új élőhelyeket is könnyen kolonizálnak. Kis populációk a dús legelőkön azt mutatják, hogy amíg van elegendő nedvesség, addig fenn tudnak maradni egy ideig a másodlagos élőhelyeken is.
-Fenológia: A lárvák júniustól, az imágók általában július-szeptember között találhatók meg, de nagyobb magasságokban inkább augusztusban és szeptemberben.
+'''Fenológia:''' A lárvák júniustól, az imágók általában július-szeptember között találhatók meg, de nagyobb magasságokban inkább augusztusban és szeptemberben.

← Régebbi változat		A lap 2019. március 27., 12:19-kori változata
32. sor:		32. sor:
	Élőhely, életmód: Hygrofil, nedves, többnyire zavartalan helyeken él. Ilyenek például a láprétek, a nedves rétek, de a tópartok, patakok és árkok mocsaras területein is él. A pete fejlődése miatt a faj szigorúan a vizes élőhelyekhez kötődik. A petéket fűcsomók tövébe rakják és a lárvák végig 4-5 szakaszban fejlődnek. Ez az egyik oka annak, hogy nagymértékben kötődik a vizes élőhelyekhez. Stethophyma grossum egy jó repülő. Új élőhelyeket is könnyen kolonizálnak. Kis populációk a dús legelőkön azt mutatják, hogy amíg van elegendő nedvesség, addig fenn tudnak maradni egy ideig a másodlagos élőhelyeken is.		Élőhely, életmód: Hygrofil, nedves, többnyire zavartalan helyeken él. Ilyenek például a láprétek, a nedves rétek, de a tópartok, patakok és árkok mocsaras területein is él. A pete fejlődése miatt a faj szigorúan a vizes élőhelyekhez kötődik. A petéket fűcsomók tövébe rakják és a lárvák végig 4-5 szakaszban fejlődnek. Ez az egyik oka annak, hogy nagymértékben kötődik a vizes élőhelyekhez. Stethophyma grossum egy jó repülő. Új élőhelyeket is könnyen kolonizálnak. Kis populációk a dús legelőkön azt mutatják, hogy amíg van elegendő nedvesség, addig fenn tudnak maradni egy ideig a másodlagos élőhelyeken is.

−	Fenológia: Az imágók általában ~~június~~-szeptember között találhatók, de nagyobb magasságokban inkább augusztusban és szeptemberben.	+	Fenológia: A lárvák júniustól, az imágók általában július-szeptember között találhatók meg, de nagyobb magasságokban inkább augusztusban és szeptemberben.

@@ 17. sor: / 17. sor: @@
 Stethophyma_grossum1_DominikPoniatowski.jpg|Stethophyma grossum hím
 </gallery>
 http://www.orthoptera.ch/arten/item/stethophyma-grossum

@@ 26. sor: / 26. sor: @@
 Cirpelés: A Stethophyma grossum spontán éneke egyedülálló. Ez a parti tájak és a sziklák egyik tipikus hangja. Amikor énekelnek hátsó combot az első szárny mentén hátrafelé dobják. Ez egy tikk-hangot hoz létre, amely körülbelül 15 méterre hallható. Általában 5-10 ilyen hangot adnak ki, ugyanazon az oldalon. Az egyes hangok közötti szünetek változóak, általában körülbelül 1-3 hangot követnek. A szokványos énekben a hímek akár 20 hangot is kiadhatnak egy sorozatban. Csak ritkán fordul elő, hogy egyszerre használják mindkét lábukat. Ez általában akkor következik be, ha húzás előtt hoznak szótagokat. Rivalizáló énekelés esetén a hímek gyorsabban tudják hallatni az egyéni hangokat.
-Elterjedés: Észak-Spanyolországtól egész Közép-Európán át egészen Ázsia csendes-óceáni partvidékéig. Északon az elterjedési területe Nagy-Britanniát, beleértve az Ír szigetet is, és Skandináviát fogalja magába. Délen Észak-Olaszországtól a tartomány az észak-balkáni országoktól a Fekete-tengerig terjed. Svájc. A síkságtól 3000 m-ig terjedő magasságig előfordul.
+Elterjedés: Észak-Spanyolországtól egész Közép-Európán át egészen Ázsia csendes-óceáni partvidékéig. Északon az elterjedési területe Nagy-Britanniát, beleértve az Ír szigetet is, és Skandináviát fogalja magába. Délen Észak-Olaszországtól az észak-balkáni országoktól a Fekete-tengerig terjed. Svájc. A síkságtól 3000 m-ig terjedő tszf-i magasságig előfordul.
 Élőhely, életmód: Hygrofil, nedves, többnyire zavartalan helyeken él. Ilyenek például a láprétek, a nedves rétek, de a tópartok, patakok és árkok mocsaras területein is él. A pete fejlődése miatt a faj szigorúan a vizes élőhelyekhez kötődik.  A petéket fűcsomók tövébe rakják  és a lárvák végig 4-5 szakaszban fejlődnek. Ez az egyik oka annak, hogy nagymértékben kötődik a vizes élőhelyekhez. Stethophyma grossum egy jó repülő. Új élőhelyeket is könnyen kolonizálnak. Kis populációk a dús legelőkön azt mutatják, hogy amíg van elegendő nedvesség, addig fenn tudnak maradni egy ideig a másodlagos élőhelyeken is.
 Fenológia: Az imágók általában június-szeptember között találhatók, de nagyobb magasságokban inkább augusztusban és szeptemberben.

← Régebbi változat		A lap 2019. február 6., 16:28-kori változata
27. sor:		27. sor:

	Elterjedés: Észak-Spanyolországtól egész Közép-Európán át egészen Ázsia csendes-óceáni partvidékéig. Északon az elterjedési területe Nagy-Britanniát, beleértve az Ír szigetet is, és Skandináviát fogalja magába. Délen Észak-Olaszországtól a tartomány az észak-balkáni országoktól a Fekete-tengerig terjed. Svájc. A síkságtól 3000 m-ig terjedő magasságig előfordul.		Elterjedés: Észak-Spanyolországtól egész Közép-Európán át egészen Ázsia csendes-óceáni partvidékéig. Északon az elterjedési területe Nagy-Britanniát, beleértve az Ír szigetet is, és Skandináviát fogalja magába. Délen Észak-Olaszországtól a tartomány az észak-balkáni országoktól a Fekete-tengerig terjed. Svájc. A síkságtól 3000 m-ig terjedő magasságig előfordul.
		+
		+	Élőhely, életmód: Hygrofil, nedves, többnyire zavartalan helyeken él. Ilyenek például a láprétek, a nedves rétek, de a tópartok, patakok és árkok mocsaras területein is él. A pete fejlődése miatt a faj szigorúan a vizes élőhelyekhez kötődik.
		+
		+	Fenológia:

← Régebbi változat		A lap 2019. február 6., 16:22-kori változata
25. sor:		25. sor:

	Cirpelés: A Stethophyma grossum spontán éneke egyedülálló. Ez a parti tájak és a sziklák egyik tipikus hangja. Amikor énekelnek hátsó combot az első szárny mentén hátrafelé dobják. Ez egy tikk-hangot hoz létre, amely körülbelül 15 méterre hallható. Általában 5-10 ilyen hangot adnak ki, ugyanazon az oldalon. Az egyes hangok közötti szünetek változóak, általában körülbelül 1-3 hangot követnek. A szokványos énekben a hímek akár 20 hangot is kiadhatnak egy sorozatban. Csak ritkán fordul elő, hogy egyszerre használják mindkét lábukat. Ez általában akkor következik be, ha húzás előtt hoznak szótagokat. Rivalizáló énekelés esetén a hímek gyorsabban tudják hallatni az egyéni hangokat.		Cirpelés: A Stethophyma grossum spontán éneke egyedülálló. Ez a parti tájak és a sziklák egyik tipikus hangja. Amikor énekelnek hátsó combot az első szárny mentén hátrafelé dobják. Ez egy tikk-hangot hoz létre, amely körülbelül 15 méterre hallható. Általában 5-10 ilyen hangot adnak ki, ugyanazon az oldalon. Az egyes hangok közötti szünetek változóak, általában körülbelül 1-3 hangot követnek. A szokványos énekben a hímek akár 20 hangot is kiadhatnak egy sorozatban. Csak ritkán fordul elő, hogy egyszerre használják mindkét lábukat. Ez általában akkor következik be, ha húzás előtt hoznak szótagokat. Rivalizáló énekelés esetén a hímek gyorsabban tudják hallatni az egyéni hangokat.
		+
		+	Elterjedés: Észak-Spanyolországtól egész Közép-Európán át egészen Ázsia csendes-óceáni partvidékéig. Északon az elterjedési területe Nagy-Britanniát, beleértve az Ír szigetet is, és Skandináviát fogalja magába. Délen Észak-Olaszországtól a tartomány az észak-balkáni országoktól a Fekete-tengerig terjed. Svájc. A síkságtól 3000 m-ig terjedő magasságig előfordul.

← Régebbi változat		A lap 2019. február 6., 16:15-kori változata
23. sor:		23. sor:

	Testhossz: ♂ 16-25 mm \| ♀ 28-35 mm		Testhossz: ♂ 16-25 mm \| ♀ 28-35 mm
		+
		+	Cirpelés: A Stethophyma grossum spontán éneke egyedülálló. Ez a parti tájak és a sziklák egyik tipikus hangja. Amikor énekelnek hátsó combot az első szárny mentén hátrafelé dobják. Ez egy tikk-hangot hoz létre, amely körülbelül 15 méterre hallható. Általában 5-10 ilyen hangot adnak ki, ugyanazon az oldalon. Az egyes hangok közötti szünetek változóak, általában körülbelül 1-3 hangot követnek. A szokványos énekben a hímek akár 20 hangot is kiadhatnak egy sorozatban. Csak ritkán fordul elő, hogy egyszerre használják mindkét lábukat. Ez általában akkor következik be, ha húzás előtt hoznak szótagokat. Rivalizáló énekelés esetén a hímek gyorsabban tudják hallatni az egyéni hangokat.

← Régebbi változat		A lap 2019. február 6., 16:06-kori változata
19. sor:		19. sor:

	http://www.orthoptera.ch/arten/item/stethophyma-grossum		http://www.orthoptera.ch/arten/item/stethophyma-grossum
		+
		+	Leírás: Alapszíne sárga és olíva zöld, ritkábban okker és barnás. Különösen a nőstényeknél gyakran vöröses vagy lila foltok vannak, különösen a fejen, a pronotumon és a a tor hasi részén. Mindkét nemnél a barna szárny a hátsó térd fölé emelkedik, túlnyúlik rajta. Az alsó szélen gyakran egy világos csík vezetnek hátra. A combok alsó részei élénkvörös színűek, a hátsó térd és a szem fekete. A nőstények tojókampói erősek és hosszúak.
		+
		+	Testhossz: ♂ 16-25 mm \| ♀ 28-35 mm