Szaporodásuk - Laptörténet

Stefan: /* Párzás */

2026-03-24T10:44:31Z

Párzás

Stefan, 2026. március 24., 10:39-n

2026-03-24T10:39:27Z

Stefan, 2025. május 6., 14:12-n

2025-05-06T14:12:06Z

Stefan: /* Párzás */

2025-05-06T14:11:02Z

Párzás

Stefan, 2025. május 6., 14:09-n

2025-05-06T14:09:31Z

Stefan, 2023. december 5., 13:45-n

2023-12-05T13:45:13Z

Stefan, 2022. február 23., 11:03-n

2022-02-23T11:03:35Z

Stefan, 2022. február 23., 11:02-n

2022-02-23T11:02:25Z

Stefan, 2022. február 23., 11:01-n

2022-02-23T11:01:44Z

Stefan, 2021. november 30., 21:23-n

2021-11-30T21:23:40Z

@@ 5. sor: / 5. sor: @@
 </gallery></center>
-A peterakást megelőzően ahhoz, hogy utódok legyenek, sikeres párzás-megtermékenyítés szükséges. Kivételt képeznek a szűznemző (parthenogenetikus) fajok, amelyek nőstényei megtermékenyítés nélkül is érett petéket raknak. Ilyen például a nálunk is élő, a Saga nemzetségbeli ''Saga pedo'' (Pallas, 1771), a fűrészlábú szöcske.
+A peterakást megelőzően ahhoz, hogy utódok legyenek, sikeres párzás-megtermékenyítés szükséges. (Előfordul, hogy párzás-megtermékenyítés nélkül történik peterakás, ilyet azonban csak tenyészetekben figyeltek meg, de nem zárható ki, hogy a természetben is megtörténhet.) Kivételt képeznek a szűznemző (parthenogenetikus) fajok, amelyek nőstényei megtermékenyítés nélkül is érett petéket raknak. Ilyen például a nálunk is élő, a Saga nemzetségbeli ''Saga pedo'' (Pallas, 1771), a fűrészlábú szöcske.
 A párzást a hímek fegyelemfelhívó viselkedése vezeti be. Ez történhet a hangasásra képes fajoknál az udvarló cirpeléssel, a repülés közbeni, a szárnyak segítségével hallatott „berregő” hanggal (''Psophos stridulus'' (Linnaeus, 1758) – kereplő sáska), az esetenként feltűnő színű hátulsó szárnyak bemutatásával akár repülés közben (pl. a kereplő sáska), de ülve is (''Calliptamus'' ''italicus'' (Linnaeus, 1758) - olaszsáska), állkapcsi hangokkal. A nőstények speciálisan az azonos fajú hím énekére/jelzésére reagálnak, akkor, ha párzási hangulatban vannak. Ezáltal találják meg a hímeket, melyek többnyire nyugodtan ülnek egy helyben. Ennek eredményeként egy-egy hím körül több nőstény is mozog, s amelyiknek a legmegfelelőbb az adott hím, az hagyja, hogy a hím megközelítse. Ez a megközelítő mozgás, s eközben mutatott viselkedés, a nőstény részéről történő elfogadása, szinte fajonként különböző.

@@ 5. sor: / 5. sor: @@
 </gallery></center>
-A peterakást megelőzően ahhoz, hogy utódok legyenek, sikeres párzás-megtermékenyítés szükséges. Kivételt képeznek a szűznemző (parthenogenetikus) fajok, amelyek nőstényei megtermékenyítés nélkül is érett petéket raknak. Ilyen például a nálunk is élő, a Saga nemzetségbeli Saga pedo (Pallas, 1771), a fűrészlábú szöcske.
+A peterakást megelőzően ahhoz, hogy utódok legyenek, sikeres párzás-megtermékenyítés szükséges. Kivételt képeznek a szűznemző (parthenogenetikus) fajok, amelyek nőstényei megtermékenyítés nélkül is érett petéket raknak. Ilyen például a nálunk is élő, a Saga nemzetségbeli ''Saga pedo'' (Pallas, 1771), a fűrészlábú szöcske.
-A párzást a hímek fegyelemfelhívó viselkedése vezeti be. Ez történhet a hangasásra képes fajoknál az udvarló cirpeléssel, a repülés közbeni, a szárnyak segítségével hallatott „berregő” hanggal (Psophos stridulus (Linnaeus, 1758) – kereplő sáska), az esetenként feltűnő színű hátulsó szárnyak bemutatásával akár repülés közben (pl. a kereplő sáska), de ülve is (Calliptamus italicus (Linnaeus, 1758) - olaszsáska), állkapcsi hangokkal. A nőstények speciálisan az azonos fajú hím énekére/jelzésére reagálnak, akkor, ha párzási hangulatban vannak. Ezáltal találják meg a hímeket, melyek többnyire nyugodtan ülnek egy helyben. Ennek eredményeként egy-egy hím körül több nőstény is mozog, s amelyiknek a legmegfelelőbb az adott hím, az hagyja, hogy a hím megközelítse. Ez a megközelítő mozgás, s eközben mutatott viselkedés, a nőstény részéről történő elfogadása, szinte fajonként különböző.
+A párzást a hímek fegyelemfelhívó viselkedése vezeti be. Ez történhet a hangasásra képes fajoknál az udvarló cirpeléssel, a repülés közbeni, a szárnyak segítségével hallatott „berregő” hanggal (''Psophos stridulus'' (Linnaeus, 1758) – kereplő sáska), az esetenként feltűnő színű hátulsó szárnyak bemutatásával akár repülés közben (pl. a kereplő sáska), de ülve is (''Calliptamus'' ''italicus'' (Linnaeus, 1758) - olaszsáska), állkapcsi hangokkal. A nőstények speciálisan az azonos fajú hím énekére/jelzésére reagálnak, akkor, ha párzási hangulatban vannak. Ezáltal találják meg a hímeket, melyek többnyire nyugodtan ülnek egy helyben. Ennek eredményeként egy-egy hím körül több nőstény is mozog, s amelyiknek a legmegfelelőbb az adott hím, az hagyja, hogy a hím megközelítse. Ez a megközelítő mozgás, s eközben mutatott viselkedés, a nőstény részéről történő elfogadása, szinte fajonként különböző.
 Amennyiben zavartalan az egymásra találás, a tojócsövesek (a tücskök és a szöcskék) nőstényei a hím hátára másznak (sokszor az úgynevezett pronotális mirigy váladékának csalogató hatására is), majd a hím a fajonként jellemző külső cerkuszaival, valamint a belső titillátorával rögzíti a nőstényt. Valódi hím párzószervük (epiphallus) nem lévén, a nőstény ivarjáratába egy ampulla szerű, a hímivarsejteket tartalmazó ún. spermatophort helyeznek fel, majd kívülről megszilárduló fehérjehabbal zárják le az ivarjáratot. Ezt a szétválás után a nőstény rágcsálja, el is fogyasztja, hogy fehérjéhez jusson a petékben beinduló embrionális fejlődéshez, illetve hogy segítse a spermiumok bejutását a megtermékenyítés helyére.

@@ 24. sor: / 24. sor: @@
 https://minerva-access.unimelb.edu.au/bitstream/handle/11343/118308/Copulatory%20courtship%20by%20bushcricket%20genital%20titillators%20revealed%20by%20functional%20morphology%2C%20mu%20CT%20scanning%20for%203D%20reconstruction%20and%20female%20sense%20structures.pdf?sequence=1 (Teljes)
-=== <big>''A peterakás''</big> ===
+=== <big>''Peterakás''</big> ===
 A Pannon régióban májustól késő őszig tart, fajtól függően. A szöcskék és sáskák többnyire csak nyártól és későnyártól kezdenek petézni. A petézéshez párzás nem szükséges, meg nem termékenyített nőstények is tudnak petézni, persze ebből lárva nem lesz; kivéve a parthenogenetikus fajokat, mint pl. a fűrészlábú szöcske ( ''[[Saga pedo]]'' ).

@@ 6. sor: / 6. sor: @@
 A peterakást megelőzően ahhoz, hogy utódok legyenek, sikeres párzás-megtermékenyítés szükséges. Kivételt képeznek a szűznemző (parthenogenetikus) fajok, amelyek nőstényei megtermékenyítés nélkül is érett petéket raknak. Ilyen például a nálunk is élő, a Saga nemzetségbeli Saga pedo (Pallas, 1771), a fűrészlábú szöcske.
 A párzást a hímek fegyelemfelhívó viselkedése vezeti be. Ez történhet a hangasásra képes fajoknál az udvarló cirpeléssel, a repülés közbeni, a szárnyak segítségével hallatott „berregő” hanggal (Psophos stridulus (Linnaeus, 1758) – kereplő sáska), az esetenként feltűnő színű hátulsó szárnyak bemutatásával akár repülés közben (pl. a kereplő sáska), de ülve is (Calliptamus italicus (Linnaeus, 1758) - olaszsáska), állkapcsi hangokkal. A nőstények speciálisan az azonos fajú hím énekére/jelzésére reagálnak, akkor, ha párzási hangulatban vannak. Ezáltal találják meg a hímeket, melyek többnyire nyugodtan ülnek egy helyben. Ennek eredményeként egy-egy hím körül több nőstény is mozog, s amelyiknek a legmegfelelőbb az adott hím, az hagyja, hogy a hím megközelítse. Ez a megközelítő mozgás, s eközben mutatott viselkedés, a nőstény részéről történő elfogadása, szinte fajonként különböző.
 Amennyiben zavartalan az egymásra találás, a tojócsövesek (a tücskök és a szöcskék) nőstényei a hím hátára másznak (sokszor az úgynevezett pronotális mirigy váladékának csalogató hatására is), majd a hím a fajonként jellemző külső cerkuszaival, valamint a belső titillátorával rögzíti a nőstényt. Valódi hím párzószervük (epiphallus) nem lévén, a nőstény ivarjáratába egy ampulla szerű, a hímivarsejteket tartalmazó ún. spermatophort helyeznek fel, majd kívülről megszilárduló fehérjehabbal zárják le az ivarjáratot. Ezt a szétválás után a nőstény rágcsálja, el is fogyasztja, hogy fehérjéhez jusson a petékben beinduló embrionális fejlődéshez, illetve hogy segítse a spermiumok bejutását a megtermékenyítés helyére.
 A tojókampósok (sáskák) esetében a hím mászik a nőstény hátára, majd a potrohvégét a nőstény alá fordítva, párzószervével (epiphallus) rögzíti magát a nőstény párzószervében. A spermiumok itt is egy ampullaszerű - de jóval egyszerűbb szerkezetű, mint a tojócsöveseké -, ún. spermatophylax-ban kerülnek a nősténybe.
 A hímek fajtól függően több-kevesebb kopulára képesek, míg a nőstények többnyire egyre.

@@ 4. sor: / 4. sor: @@
 44614350791_65303da78d_o.jpg|''Arcyptera fusca'' párzása
 </gallery></center>
 https://youtu.be/OHZBNtlxbys

← Régebbi változat		A lap 2023. december 5., 13:45-kori változata
84. sor:		84. sor:

	Az imágóvá vedlés után a nőstényeknek még egy bizonyos időre van szükségük a gonádok megéréséhez, míg a hímeknek általában azonnal van érett spermája.		Az imágóvá vedlés után a nőstényeknek még egy bizonyos időre van szükségük a gonádok megéréséhez, míg a hímeknek általában azonnal van érett spermája.
		+
		+
		+	Összefogalva:
		+
		+	https://youtu.be/CWBKJtpWM-c?feature=shared

@@ 56. sor: / 56. sor: @@
 A peterakás után, azaz amikor a petekészlet kimerült, többnyire azonban az első éjszakai fagyok alkalmával a legtöbb imágó elpusztul. Csak kevés faj telel át imágóként vagy lárvaként.
+=== <big>''Embrionális fejlődés''</big> ===
 [[Fájl:Journal.pone.0177367.g001.jpg|bélyegkép]]
 Az embrionális tartama különböző tényezőktől függ, mindenekelőtt a hőmérséklettől és a nedvességtől.
@@ 65. sor: / 64. sor: @@
 Az embrionális fejlődés befejezése után, tavasztól nyárig, feltörik a lárvák az oothékát. Erre szolgál náluk a fejen lévő kitinpárkány ("petefog"), és részben egy, a fej és a pronotum közt elhelyezkedő, vérnyomásra kiszélesedő nyakhólyagocska. Lehet, hogy a mirígyváladékából kialakított oothékát a szájnyíláson távozó lé is megpuhítja (emésztő fermentum). A lárvák féregszerű mozgással (vermiform lárvaalak) tornázzák ki magukat a petéből, és végül, ha megvannak - mindig valamennyi állat egyszerre (a sáskáknál) a petetartóból. (68. ábra: A Dociostaurus marocanus lárvái az oothéka elhagyása közben - KUNCKEL D' HERCULAIS után).
+=== <big>''Postembrionális fejlődés''</big> ===
 A frissen kibujt lárvák először még féregalakúak (vermiformis, UVAROV, 1928), azaz még erősen beburkolja őket a kitines bőr. Tehát a kibújás után, mihelyt a talajt elérték, következik az első vedlés; a féregszerű bőrt levetik. Ezt az első vedlést többnyire nem számítják be, csak az első szabad stádiumtól az imágóvá vedlésig lévő stádiumokat. Az összes vedlés száma a sáskák normális 5 vedlésétől a többiek 6-8 vedlése között ingadozik, beszámítva a vermiformis lárva vedlését. A tücskök többnyire 10-szer vedlenek, kedvezőtlen viszonyok esetén 12-szer is. A lárvastádiumok száma a nőstényeknél gyakran 1-gyel több, mint a hímeknél. Már az első stádiumos lárvák is mutatják az illető saltatoria-csoport tipikus felépítését (69. a, f ábra), csak a repülőszervek gyököcskéi nincsenek még meg. Ezeknek a postembrionális fejlődése heterometabolikus (más anyagcseréjű) (paurometabolikus).

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
-<big>''Párzás''</big>
+=== <big>''Párzás''</big> ===
 <center><gallery>
 Isophya_dochia_copula_-_ZooKeys-254-001-g002-7.jpeg|''Isophya dochia'' párzása

← Régebbi változat		A lap 2021. november 30., 21:23-kori változata
9. sor:		9. sor:

	https://youtu.be/hxMnzVMVXW4		https://youtu.be/hxMnzVMVXW4
		+
		+	https://youtu.be/vnW_o3K1Ijo

	https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S1467803915000432?via%3Dihub (Csak abstract)		https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S1467803915000432?via%3Dihub (Csak abstract)