Ephippiger ephippiger

Magyar név: nyerges szöcske

Tudományos név: Ephippiger ephippiger (Fiebig, 1784)

Elterjedés: közép-, délkelet-európai

Faunatípus: ponto-mediterrán

Életforma: thamnobiont

Természetvédelmi értékszám: III

• 

  Nyerges szöcske nőstény spermatophorral

• 

  Nyerges szöcske hím

0240.wav

Leírás: Közepes nagyságú, felül szürkészöld, világos zöld, esetleg barnás-sárga, alul zöldessárga, jellegzetesen nyerges előtorhátú állat. Mellső szárnyai pikkelyszerűek, szintén sárgásak. A fej nyakszirti része fényes-fekete. A tojócső egyenes.

Testhossz: ♂ 21-26mm, ♀ 23-26mm, tojócső 18-20mm.

Cirpelés: Az echemék 1 vagy 2 szótagból állnak. A hívó dal harsány, és több, mint 30m-ről lehet hallani . Általában reggel és délután cirpel, akár napi 13-14 órán át is. Nemcsak a hímek, hanem a nőstények is tudnak cirpelni.

Elterjedés: dél-európai faj.

Habitat és életmód: Thamnobiont, melegkedvelő faj. A meleg, déli kitettségű oldalak cserjés-bokros élőhelyein eléggé gyakori. A lombozatban meglátni nehéz, de élénk hangjuk alapján könnyen felfedezhetjük. Főként növényevő. Különösen nyár végén és kora ősszel, a hímek élénken cirpelnek és mozognak a növényzetben, hogy megtalálják a nőstényeket. Zavarásra azonnal elhallgatnak, az alzatra ejtik magukat, ahol szinte felfedezhetetlenek.

Fenológia: Az imágók júliusban jelennek meg. Pete formában telelnek át, a lárvák április-májusban kelnek (könnyen azonosíthatók, a fej a fekete hátsó szegélyéről).