Arcyptera microptera

#0630

Magyar név: Tarka sztyeplejtősáska vagy rövidszámyú hegyisáska

Tudományos név: Arcyptera microptera (Fischer de Waldheim, 1833) (Syn.: Pararcyptera microptera)

Elterjedés: euroszibériai

Faunatípus: angarai

Életforma: geo-chortobiont

Természetvédelmi értékszám: I

Védettség: IUCN: - ; hazánkban védett, eszmei értéke 10000 Ft.

• 

  Arcyptera microptera

• 

  Arcyptera microptera hím

• 

  Arcyptera microptera nőstény

Leírás, bemutatás:

Az előtor oldalszegélyei határozottan törnek. A fedőszárnyak vöröses barnás sárgásak, esetleg zöldesbarnák, sokszor sötét foltokkal, felső élükön fehér, hosszanti vonal van. A szárnyvégek üvegszerűen áttetszők, mindkét nemnél éppen elérik a harmadik térdet. A test élénk sárga, fekete, olajzöld és fehér színekkel, hátsólábszár és a comb alul piros.

Testhossz: ♂ 19 – 21 mm, ♀ 25 – 28 mm.

A faj ökológiája:

Geo-chortobiont, xerofil. Száraz gyepekben, homokos talajon, sztyepplejtők kopáros-köves részein. A korai kifejlődésű sáskákhoz tartozik, májustól októberig. A talajszinten tartózkodik. Gyengén repül. Tápláléka fűfélékbő kerül ki.

Általános elterjedése:

Angarai. A Palearktikumban Spanyolországtól Közép-Ázsiáig előfordul; Európában a Kárpát-medence északi elterjedési határát jelzi (Németország és Ausztria néhány lelőhelyéről az utóbbi évtizedekben valószínűen kipusztult).

Elterjedése Magyarországon:

Ritka, lokális előfordulású a Magyar Középhegység néhány pontján. Az Alföldről nem ismeretes.

ELŐFORDULÁSA NEMZETI PARKJAINKBAN (és illetékességi területükön).

BNP: Tarcal/27 (Kopasz-h./N, V)

BFNP: Bakony:(Nagyvázsony/N, Hajmáskér/N)

DFNP: Etyeki-dombság (Sóskút/K), Budai-hg./19, 22 (Hármashatár-h./N; 1970-es évek

óta nem gyűjtöttük), Pomáz/N

Állománynagyság:

Faunisztikailag igen értékes, ritka előfordulású; Európában a legészakibb előfordulása a Kárpát-medencében van.

Veszélyeztető tényezők:

Németországi, ausztriai populáció-részlegeinek az elmúlt évtizedekben való kipusztulása után a Kárpát-medencében is veszélyeztetetté vált: budai és pomázi élőhelyei/populációi az utóbbi 2-3 évtizedben degradálódtak és pusztultak el. Jelenleg erőteljesebb populációja csak a tarcali Kopasz-hegyről ismert. Itt esetlegesen az új szőlőtelepítések csökkentik élőhelyeit

Természetvédelmi kezelés:

Ismert élőhelyein a sztyepplejtök státusának fenntartása indokolt. Szezon-végi kímélő legeltetés aligha árt, mivel ekkorra fejlődését, petézését jórészt befejezi.