Sphingonotus caerulans

Magyar név: Homokszínű sáska

Tudományos név: Sphingonotus coerulans (Linne, 1758)

Elterjedés: európai

Faunatípus: ponto-kaszpi

Életforma: geobiont

Természetvédelmi értékszám: I

• 

  Sphingonotus_caerulans nőstény

• 

  és a hím

• 

  Sphingonotus caerulans kopulában

http://www.orthoptera.ch/arten/item/sphingonotus-sphingonotus-caerulans-caerulans

Leírás: Alapvető színe általában fehéres, világos szürke vagy barnás, sötétebb sávokkal és foltokkal, többé-kevésbé kifejezett rajzolattal. A háttértől függően az alapszín jelentősen változik, és ettől függően akár vöröses, kékes és majdnem fekete állatokat találhatunk. Jelentősen karcsúbb, mint az Oedipoda. Az csápok fényes-sötéten csíkosak. A fej mögött a pronotum kissé szűkült, és a középső gerincet három varrat keresztezi. A pronotum középrésze csak kissé kifejezett. A hosszú szárnyak a hátsó lábakon túlnyúlnak, és két-három sötét keresztirányú szalaggal bírnak. A hátsó szárnyak egyértelműen kékesek az alapnál és átlátszóak a külső szélhez képest. A combok rövidek és általában nem érik el a potrohvéget. A hátsó lábszárak kékesek.

Testméret: ♂ 17-19 mm | ♀ 20-33 mm

Cirpelés: Nem csak néma lábmozgásokat mutat, hanem legalább háromféle hangot is ad. A hímek találkozása esetén 0,25-0,5 másodpercnyi zümmögő hangot hoznak létre, de pl. az Oedipoda caerulescens hímek felé is. Gyakrabban hallhatjuk a riválizáló éneket, amely során hangok átfedik egymást. A hímek miközben ostromolják a nőstényeket, rövidebb hangokat adnak ki, mint a spontán vagy riválizáló ének. Ezek tisztábbak és röviddel a párzás előtt keletkeznek. Egy harmadik típusú hangokat hallat, amikor a hímek észrevették a közeledő repülő nőstényt, és elindult felé. Ezek a hangok rövid és sorozatok.

Elterjedés: Spanyolországtól Közép-Európán át terjed Nyugat-Oroszországba. Észak-Norvégia és Svédország déli része. A dél-európai populációk pontos faji elhelyezkedése jelenleg nem tisztázott, mivel számos faj és alfaj szerepel, ami általában csak kissé tér el a nominálformától.

Élőhely és életmód: Kifejezetten thermo-xerofil, ezért főként pionír élőhelyeket foglal el a növényzetmentes területeken vagy a növényzet nagyon alacsony boriottságával. Jellemző, természetes élőhelyek a kavicsos és homokos területek a folyók és a sziklás sztyeppék mentén, ahol a köves, gyakorlatilag vegetációmentes területeken találhatók. A gyakran telepszik meg másodlagos élőhelyeken, mint a kavicsbányák, kőfejtők, iparterületek és vasúti pályák.