„Oedipoda coerulescens” változatai közötti eltérés
23. sor: | 23. sor: | ||
⚫ | Leírás: A nyílt területeken élő Oedipoda caerulescens alakjával és színezetével messzemenően alkalmazkodik a környezethez. Gyakran világos vagy sötét szürke árnyalatúak. De vannak barna, okker, majdnem fehér vagy fekete egyedek is. A szárnyak 2-3 sötét és világosabb keresztirányú sávot tartalmaznak. Egyszínű háttér előtt a mintázat tompább, de ha a fény a hátteret sötétebb és világosabb foltok mozaikjaira bontja, a sáskák foltjai élénkebben pompáznak. A pronotum felülete durva és különböző mértékben ráncos. A medián pronotum középgerince mérsékelten ívelt, és egy mély vágással két részre oszlik. A pronotum hátsó felében a középső gerinc ellaposodik, és a hegybe kifutó hátsó szegélybe eltűnik. Jellemző és szemet gyönyörködtető a kék színű hátsó szárny, de nagyon ritkán sárgás és rózsaszínes is lehet. A kék mezőt egy széles, sötét sáv határolja. A szárny csúcsa átlátszó, és sötét foltok lehetnek. Hátsó lábszára is kék. |
||
− | Leírás: morfológia |
||
⚫ | A nyílt területeken élő Oedipoda caerulescens alakjával és színezetével messzemenően alkalmazkodik a környezethez. Gyakran világos vagy sötét szürke árnyalatúak. De vannak barna, okker, majdnem fehér vagy fekete egyedek is. A szárnyak 2-3 sötét és világosabb keresztirányú sávot tartalmaznak. Egyszínű háttér előtt a mintázat tompább, de ha a fény a hátteret sötétebb és világosabb foltok mozaikjaira bontja, a sáskák foltjai élénkebben pompáznak. A pronotum felülete durva és különböző mértékben ráncos. A medián pronotum középgerince mérsékelten ívelt, és egy mély vágással két részre oszlik. A pronotum hátsó felében a középső gerinc ellaposodik, és a hegybe kifutó hátsó szegélybe eltűnik. Jellemző és szemet gyönyörködtető a kék színű hátsó szárny, de nagyon ritkán sárgás és rózsaszínes is lehet. A kék mezőt egy széles, sötét sáv határolja. A szárny csúcsa átlátszó, és sötét foltok lehetnek. Hátsó lábszára is kék. |
||
Testméret: ♂ 13-23 mm | ♀ 20-29 mm |
Testméret: ♂ 13-23 mm | ♀ 20-29 mm |
||
− | Cirpelés: Többnyire csendben fel-le szinkron vagy aszinkron módon mozgatják a hátsó |
+ | Cirpelés: Többnyire csendben fel-le szinkron vagy aszinkron módon mozgatják a hátsó lábaikat. Ezt a viselkedésmintát mindkét nem állandóan megismétli. A hímek ritkán lágy, halk zümmögő hangot is hallatnak. A hímek körbe járnak, és meg-megállva "énekelnek" hátulsó lábukat megemelve (spontán ének). Gyakran láthat két hímet, akik úgy tűnik, hogy méregetik az erejüket egyfajta dal- és lábmozgás rituáléjával. Röviddel a párzás előtt a hím rövidebb, tisztább hangokat ad ki. A repülés, mindkét nemnél halk zümmögéssel jár. |
− | Elterjedés: Az Oedipoda caerulescens elterjedési területe Észak-Afrikától egészen Nyugat-Európáig terjed, egészen Svédország déli részig, ahol a legészakibb lelőhelyei ismertek. A Földközi-tenger mellékén az Oedipoda caerulescens részlegesen elterjedt. A elterjedési területe keletre Mongóliáig. Hazánkban alkalmas |
+ | Elterjedés: Az Oedipoda caerulescens elterjedési területe Észak-Afrikától egészen Nyugat-Európáig terjed, egészen Svédország déli részig, ahol a legészakibb lelőhelyei ismertek. A Földközi-tenger mellékén az Oedipoda caerulescens részlegesen elterjedt. A elterjedési területe keletre Mongóliáig. Hazánkban alkalmas élőhelyeken nem tömegesen fordul elő. A magassági eloszlása alacsony tengerszint feletti magasságtól akár 2000 m felett van. |
− | Élőhely, életmód: Zavarásra eleinte lelapul, majd a talajon ugrálva-futva, végső esetben alacsonyan, de aktívan nagyobb távolságra repülve menekül. |
+ | Élőhely, életmód: A napsütötte, száraz és meleg, alacsony növényzeti borítású élőhelyeken él. A faj a kavicsos, a köves területeken, a szikla-gyepekben, nyílt homok és szikespusztai gyepekben, vasútvonalak mentén, a kopárabb füves réteken és legelőkön, a ruderális területeken, homokdűnéken és lábakon található. Zavarásra eleinte lelapul, majd a talajon ugrálva-futva, végső esetben alacsonyan, de aktívan nagyobb távolságra repülve menekül. |
− | Az Oedipoda caerulescens jól napsütötte, száraz és meleg élőhelyeket ölel fel, egy szép növényi borítással. A faj a kavicsos, a kavicsos területeken, a sziklás sztyeppeken, a vasútvonalak mentén, a füves réteken és legelőkön, a ruderális területeken, a homokdűnékben és a lábakon található. Ellentétben az Oedipoda germanicával, amely főleg köves talajon él, a 30 és max. 70% a nagy jelentőségű Oedipoda caerulescens esetében. |
||
+ | Fenológia: Az imágói júniusától kezdődően találhatók. Novemberig aktívak lehetnek. A petéket laza, homokos vagy földes talajba helyezik. A lárvák a következő év április végén-május elején keltek. A hő és az aszályhoz mind a peték, mind a lárvák mérsékelten toleránsnak tűnnek. |
||
− | |||
− | Fenológia: Az Oedipoda caerulescensből származó felnőtt állatok júniusától kezdődően találhatók. Novemberig aktívak lehetnek. |
||
− | A tojásokat laza, homokos vagy földes talajban helyezik el. A lárvák Svájcban április végéig, a következő év május elején keltek. A csúszási idő az éghajlati viszonyoktól függően változik. A lárvák 4-5 stadionon mennek keresztül, és az egyes bőrszínekkel a talajhoz alkalmazkodnak. A hő és az aszályhoz képest mind a tojás, mind a lárvák mérsékelten toleránsnak tűnnek. Ezért a minimális káposzta réteg fontos szerepet játszik a faj sikeres reprodukciójában. |
A lap 2019. február 9., 18:25-kori változata
#0390 #0391
Magyar név: Kékszárnyúsáska
Tudományos név: Oedipoda coerulescens (Linne, 1758)
Elterjedés: európai-ázsiai
Faunatípus: policentrikus
Életforma: geobiont
Természetvédelmi értékszám: IV
http://www.orthoptera.ch/arten/item/oedipoda-caerulescens-caerulescens
Leírás: A nyílt területeken élő Oedipoda caerulescens alakjával és színezetével messzemenően alkalmazkodik a környezethez. Gyakran világos vagy sötét szürke árnyalatúak. De vannak barna, okker, majdnem fehér vagy fekete egyedek is. A szárnyak 2-3 sötét és világosabb keresztirányú sávot tartalmaznak. Egyszínű háttér előtt a mintázat tompább, de ha a fény a hátteret sötétebb és világosabb foltok mozaikjaira bontja, a sáskák foltjai élénkebben pompáznak. A pronotum felülete durva és különböző mértékben ráncos. A medián pronotum középgerince mérsékelten ívelt, és egy mély vágással két részre oszlik. A pronotum hátsó felében a középső gerinc ellaposodik, és a hegybe kifutó hátsó szegélybe eltűnik. Jellemző és szemet gyönyörködtető a kék színű hátsó szárny, de nagyon ritkán sárgás és rózsaszínes is lehet. A kék mezőt egy széles, sötét sáv határolja. A szárny csúcsa átlátszó, és sötét foltok lehetnek. Hátsó lábszára is kék.
Testméret: ♂ 13-23 mm | ♀ 20-29 mm
Cirpelés: Többnyire csendben fel-le szinkron vagy aszinkron módon mozgatják a hátsó lábaikat. Ezt a viselkedésmintát mindkét nem állandóan megismétli. A hímek ritkán lágy, halk zümmögő hangot is hallatnak. A hímek körbe járnak, és meg-megállva "énekelnek" hátulsó lábukat megemelve (spontán ének). Gyakran láthat két hímet, akik úgy tűnik, hogy méregetik az erejüket egyfajta dal- és lábmozgás rituáléjával. Röviddel a párzás előtt a hím rövidebb, tisztább hangokat ad ki. A repülés, mindkét nemnél halk zümmögéssel jár.
Elterjedés: Az Oedipoda caerulescens elterjedési területe Észak-Afrikától egészen Nyugat-Európáig terjed, egészen Svédország déli részig, ahol a legészakibb lelőhelyei ismertek. A Földközi-tenger mellékén az Oedipoda caerulescens részlegesen elterjedt. A elterjedési területe keletre Mongóliáig. Hazánkban alkalmas élőhelyeken nem tömegesen fordul elő. A magassági eloszlása alacsony tengerszint feletti magasságtól akár 2000 m felett van.
Élőhely, életmód: A napsütötte, száraz és meleg, alacsony növényzeti borítású élőhelyeken él. A faj a kavicsos, a köves területeken, a szikla-gyepekben, nyílt homok és szikespusztai gyepekben, vasútvonalak mentén, a kopárabb füves réteken és legelőkön, a ruderális területeken, homokdűnéken és lábakon található. Zavarásra eleinte lelapul, majd a talajon ugrálva-futva, végső esetben alacsonyan, de aktívan nagyobb távolságra repülve menekül.
Fenológia: Az imágói júniusától kezdődően találhatók. Novemberig aktívak lehetnek. A petéket laza, homokos vagy földes talajba helyezik. A lárvák a következő év április végén-május elején keltek. A hő és az aszályhoz mind a peték, mind a lárvák mérsékelten toleránsnak tűnnek.