Stethophyma grossum

Magyar név: Tundrasáska

Tudományos név: Stetophyma grossum Linne, 1758 (Syn.: Mecosthetus grossus (Linne 1758))

Elterjedés: euro-szibériai

Faunatípus: mandzsuriai

Életforma: chortobiont

Természetvédelmi értékszám: III

• 

  Stethophyma grossum nőstény

• 

  Stethophyma grossum hím

https://www.inaturalist.org/taxa/57444-Stethophyma-grossum/browse_photos

http://www.orthoptera.ch/arten/item/stethophyma-grossum

Leírás: Alapszíne sárga és olíva zöld, ritkábban okker és barnás. Különösen a nőstényeknél gyakran vöröses vagy lila foltok vannak, különösen a fejen, a pronotumon és a a tor hasi részén. Mindkét nemnél a barna szárny a hátsó térd fölé emelkedik, túlnyúlik rajta. Az alsó szélen gyakran egy világos csík vezetnek hátra. A combok alsó részei élénkvörös színűek, a hátsó térd és a szem fekete. A nőstények tojókampói erősek és hosszúak.

Testhossz: ♂ 16-25 mm | ♀ 28-35 mm

Cirpelés: A Stethophyma grossum spontán éneke egyedülálló. Ez a parti tájak és a sziklák egyik tipikus hangja. Amikor énekelnek hátsó combot az első szárny mentén hátrafelé dobják. Ez egy tikk-hangot hoz létre, amely körülbelül 15 méterre hallható. Általában 5-10 ilyen hangot adnak ki, ugyanazon az oldalon. Az egyes hangok közötti szünetek változóak, általában körülbelül 1-3 hangot követnek. A szokványos énekben a hímek akár 20 hangot is kiadhatnak egy sorozatban. Csak ritkán fordul elő, hogy egyszerre használják mindkét lábukat. Ez általában akkor következik be, ha húzás előtt hoznak szótagokat. Rivalizáló énekelés esetén a hímek gyorsabban tudják hallatni az egyéni hangokat.

Elterjedés: Észak-Spanyolországtól egész Közép-Európán át egészen Ázsia csendes-óceáni partvidékéig. Északon az elterjedési területe Nagy-Britanniát, beleértve az Ír szigetet is, és Skandináviát fogalja magába. Délen Észak-Olaszországtól az észak-balkáni országoktól a Fekete-tengerig terjed. Svájc. A síkságtól 3000 m-ig terjedő tszf-i magasságig előfordul.

Élőhely, életmód: Hygrofil, nedves, többnyire zavartalan helyeken él. Ilyenek például a láprétek, a nedves rétek, de a tópartok, patakok és árkok mocsaras területein is él. A pete fejlődése miatt a faj szigorúan a vizes élőhelyekhez kötődik. A petéket fűcsomók tövébe rakják és a lárvák végig 4-5 szakaszban fejlődnek. Ez az egyik oka annak, hogy nagymértékben kötődik a vizes élőhelyekhez. Stethophyma grossum egy jó repülő. Új élőhelyeket is könnyen kolonizálnak. Kis populációk a dús legelőkön azt mutatják, hogy amíg van elegendő nedvesség, addig fenn tudnak maradni egy ideig a másodlagos élőhelyeken is.

Fenológia: A lárvák júniustól, az imágók általában július-szeptember között találhatók meg, de nagyobb magasságokban inkább augusztusban és szeptemberben.