„Oedaleus decorus” változatai közötti eltérés
| (13 közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva) | |||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
''<nowiki>#0370</nowiki>'' |
''<nowiki>#0370</nowiki>'' |
||
| − | Magyar név: |
+ | Magyar név: Szalagos sáska |
Tudományos név: ''Oedaleus decorus'' (Germar, 1826) |
Tudományos név: ''Oedaleus decorus'' (Germar, 1826) |
||
| 14. sor: | 14. sor: | ||
<gallery> |
<gallery> |
||
| − | 0370_Oedaleus_decorus.jpg|Oedaleus decorus |
+ | 0370_Oedaleus_decorus.jpg|''Oedaleus decorus'' nőstény |
| − | 0371_Oedaleus_decorus_fm.jpg |Oedaleus decorus |
+ | 0371_Oedaleus_decorus_fm.jpg |''Oedaleus decorus'' nőstény |
| + | 0372_Oedaleus_decorus_m.jpg |''Oedaleus decorus'' hím |
||
</gallery> |
</gallery> |
||
| + | |||
| + | https://www.inaturalist.org/taxa/473539-Oedaleus-decorus/browse_photos |
||
http://www.orthoptera.ch/arten/item/oedaleus-decorus |
http://www.orthoptera.ch/arten/item/oedaleus-decorus |
||
| − | + | '''Leírás:''' Fűzöld, vagy szalmasárga, ritkán szürkés, kiterjedt barna feketésbarna foltokkal. Az előtorhát középéle erősen kiemelkedik és kissé ívelt. Jellemző a négy fehér vonal a pronotumon, mintegy X-alakú rajzolatot adva. Sárgás tónusú szárnyfedőit, amelyek túlnyúlnak a hátsó térden,két-három keresztben futó, széles, sötét sáv díszíti, átlátszó, sárgás-zöldes hátulsó szárnyán pedig széles, feketés harántszalag van. A hátsó combok alsó éle és a lábszár alsó része sárgás-vöröses |
|
| + | |||
| + | Testméret: ♂ 18-24 mm | ♀ 25-38 mm |
||
| + | |||
| + | '''Cirpelés:''' Az Oedaleus decorus repülve közepes zörgést hallat. Ugrás esetén általában nem keletkezik zaj. Az azonos nemű kapcsolatokban puha, zümmögő hangokat hallatnak riválizáló hangként. Amikor a hímek egy leszállt nőstényt látnak, gyorsan futnak az irányukba, és újra és újra generálják az udvarló hangokat. Ez szabálytalan időközönként 0,5-1,1 s tartó hangokból áll. A párzás előtt rövid, tisztább hangok keletkeznek. |
||
| + | |||
| + | '''Elterjedés:''' Az elterjedési területe Észak-Afrikától és Spanyolországtól Franciaországon és Kelet-Európán át a közép-ázsiai régióig terjed. Európában a fő elterjedési területe a Földközi-tenger térségében van - cirkummediterrán. A legészakibb előfordulásai Párizstól délre találhatók. Svájcban a faj csak néhány helyen található a Valaisban 500-1700 m közötti magasságban. |
||
| + | |||
| + | '''Élőhely, életmód:''' Geofil, xero-thermofil. Száraz, kopáros élőhelyeken (homokpuszták, száraz szikespuszták, délies kitettségű, köves lejtősztyepek, ruderáliák) szórványosan fordul elő. Fontos, hogy nagy kiterjedésű növényzetmentes felszín gyorsan felmelegedjen. Mind a hímek, mind pedig a nőstények igen jól repülnek. A jó álcázás miatt gyakran csak akkor lehet észrevenni az állatokat, amikor felrepülnek. |
||
| + | |||
| + | '''Fenológia:''' A nőstények a petéiket nyílt terepen, a talajba rakják. A lárvák április-május folyamán fordulnak elő. Az imágók július elejétől szeptember végéig fordulnak elő. |
||
A lap jelenlegi, 2019. március 27., 13:38-kori változata
#0370
Magyar név: Szalagos sáska
Tudományos név: Oedaleus decorus (Germar, 1826)
Elterjedés: európai-ázsiai
Faunatípus: policentrikus
Életforma: geobiont
Természetvédelmi értékszám: II
Oedaleus decorus nőstény
Oedaleus decorus nőstény
Oedaleus decorus hím
https://www.inaturalist.org/taxa/473539-Oedaleus-decorus/browse_photos
http://www.orthoptera.ch/arten/item/oedaleus-decorus
Leírás: Fűzöld, vagy szalmasárga, ritkán szürkés, kiterjedt barna feketésbarna foltokkal. Az előtorhát középéle erősen kiemelkedik és kissé ívelt. Jellemző a négy fehér vonal a pronotumon, mintegy X-alakú rajzolatot adva. Sárgás tónusú szárnyfedőit, amelyek túlnyúlnak a hátsó térden,két-három keresztben futó, széles, sötét sáv díszíti, átlátszó, sárgás-zöldes hátulsó szárnyán pedig széles, feketés harántszalag van. A hátsó combok alsó éle és a lábszár alsó része sárgás-vöröses
Testméret: ♂ 18-24 mm | ♀ 25-38 mm
Cirpelés: Az Oedaleus decorus repülve közepes zörgést hallat. Ugrás esetén általában nem keletkezik zaj. Az azonos nemű kapcsolatokban puha, zümmögő hangokat hallatnak riválizáló hangként. Amikor a hímek egy leszállt nőstényt látnak, gyorsan futnak az irányukba, és újra és újra generálják az udvarló hangokat. Ez szabálytalan időközönként 0,5-1,1 s tartó hangokból áll. A párzás előtt rövid, tisztább hangok keletkeznek.
Elterjedés: Az elterjedési területe Észak-Afrikától és Spanyolországtól Franciaországon és Kelet-Európán át a közép-ázsiai régióig terjed. Európában a fő elterjedési területe a Földközi-tenger térségében van - cirkummediterrán. A legészakibb előfordulásai Párizstól délre találhatók. Svájcban a faj csak néhány helyen található a Valaisban 500-1700 m közötti magasságban.
Élőhely, életmód: Geofil, xero-thermofil. Száraz, kopáros élőhelyeken (homokpuszták, száraz szikespuszták, délies kitettségű, köves lejtősztyepek, ruderáliák) szórványosan fordul elő. Fontos, hogy nagy kiterjedésű növényzetmentes felszín gyorsan felmelegedjen. Mind a hímek, mind pedig a nőstények igen jól repülnek. A jó álcázás miatt gyakran csak akkor lehet észrevenni az állatokat, amikor felrepülnek.
Fenológia: A nőstények a petéiket nyílt terepen, a talajba rakják. A lárvák április-május folyamán fordulnak elő. Az imágók július elejétől szeptember végéig fordulnak elő.
