„Acrotylus insubricus” változatai közötti eltérés
| (4 közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva) | |||
| 3. sor: | 3. sor: | ||
Tudományos név: ''Acrotylus insubricus'' (Scopoli,1786) |
Tudományos név: ''Acrotylus insubricus'' (Scopoli,1786) |
||
| − | Elterjedés: Afrika, Dél-Európa, Nyugat-Ázsia |
+ | Elterjedés: Afrika, Közép- és Dél-Európa, Nyugat-Ázsia |
Faunatípus: afro-európai |
Faunatípus: afro-európai |
||
| 13. sor: | 13. sor: | ||
<gallery> |
<gallery> |
||
| − | 0400_Acrotylus_insubricus.jpg|Arcotylus insubricus |
+ | 0400_Acrotylus_insubricus.jpg|''Arcotylus insubricus'' |
| − | 0401_Acrotylus_insubricus.jpg|Arcotylus insubricus |
+ | 0401_Acrotylus_insubricus.jpg|''Arcotylus insubricus'' |
</gallery> |
</gallery> |
||
| ⚫ | |||
| − | |||
| − | |||
| ⚫ | |||
https://www.inaturalist.org/taxa/465767-Acrotylus-insubricus/browse_photos |
https://www.inaturalist.org/taxa/465767-Acrotylus-insubricus/browse_photos |
||
| + | http://www.pyrgus.de/Acrotylus_insubricus_en.html |
||
| − | Leírás: Az alapszín minden fokozatban világos és világos sötétbarna, okker, világos-sötét szürke. A test |
+ | '''Leírás:''' Az alapszín minden fokozatban világos és világos sötétbarna, okker, világos-sötét szürke. A test helyeként erősen |
| + | szőrözött. A pronotum kissé domború, hátrafelé ellaposodó, hátsó szélén lekerekített, az elülső része (prozóna) érdes. Oldallebenyein sötétbarna folt és világos pont van. A fedőszárnyak keskenyek, tövüknél barnák, az első negyedben világos szalaggal, a csúcsuk felé üvegszerűek. A hátsó szárny többnyire pirosa-rózsaszín az alapnál, kivételesen sárga, szélén barna sarló alakú szalaggal. A hátulsó comb viszonylag karcsú, fekete vagy 3 nagyobb fekete folttal. A hátulsó lábszár általában sárgás és gyakran, főleg apikálisan sötét és sötét a térdízület is. |
||
| − | szőrös. pronotum (.r626, 1934-1935) kissé domború, hogy unalmas legyen. szögletes, hátrafelé lekerekített, a középső gerinc folytonos vagy befelé a Prozona nem hiányzik, az oldalsó kulcstengelyek hosszirányú kúpok vagy A gyöngyök megjelennek vagy hiányoznak; a záró a végéből elvágja a pronotumot a teljes hossza ötödik tizedik negyedik közepére; Paranota a Pro-ban és Mesozona ferde keresztirányú domborúsággal, a Mesozona közepén fényes kallusz, gyakran dorsalisan és ventrálisan szegélyezve fekete; legalábbis a A vállak a metazonában hosszúkásak. A femorának körülbelül 3,5-szerese a magasnak, fényes belsőnek az a a szokásos módon észrevették ezt a csoportot, a foltok általában jól viselkednek a hátoldalon a fenti oldal és itt különösen az élesített háromszög alakú középpont; A posttibia általában sárgás és gyakran, főleg apikálisan sötét és sötét térdízület; Az Elytra vékony, kb 6,5-szer annyira, mint a közepén, a Präcostalfeld-et a bázisra kiterjeszti, az interalata bazális, gyakran össze van kötve az M-sejt közepére a CU1-gyel és aztán ferdén fut az M-hez anélkül, hogy hozzáérne hozzá, finoman fogazva a cJ-ben, M sejtjei sűrű sűrűségű keresztirányú vénákkal dorzálnak fele, kivéve az R és a fő vénák ágait, általában kis közepes hosszúságú idegek (1936), bazális fele M-re két sötét folttal, néha is sötét, kivéve a világos előtér helyet, apikális, félig világos vagy kevés észrevenni; A sötétszürke alsó fele pirosra rózsaszínre esik.A hátsó szárnyak többnyire rózsaszínek az alapnál. |
||
| − | |||
| ⚫ | |||
| − | |||
| − | Cirpelés: |
||
| ⚫ | |||
| − | Elterjedés: Az Acrotylus insubricus a Kanári-szigeteken és a Földközi-tenger egyes részein nyugat- és észak-afrikai országokból származik, de nem éri el Közép-Európát. Ezenkívül Ázsiában is megtalálható. |
||
| − | A. i. insubricus (lásd fent) Magyarország, S-CSSR, Románia (O-500 m), bolgár garien, Jugoszlávia, SW-Ukrainc, E-Vorkaucasus, Schwarzmeerküstc kasus, Transcaucasia, Törökország (?), N- és W-Irán, insubricus inficitus: Görögország, Égei-szigetek, Kréta, Rodosz, Alsó-Volga, Odessza, S-Kazahsztán, Irán, Arabia, egész Közép-Ázsia, kivéve a hegyvidéket, Olaszországot (északra Provenzáig, Liguria szigetén és Lombardia) és a mediterrán szigetek, Szicíliában mindkét formában, S-France Gazdag, Ibériai-félsziget, Afrika, Szahara, Szomália, Szudán, Fokváros SW Afrika, Kanári-szigetek, Madeira. |
||
| + | '''Cirpelés:''' Párosodás előtt a hímek látszólagosan mozgatják hátsó lábaikat a szárnyaik felett. Az Oedipoda fajokkal ellentétben a hátsó lábak a hátsó lábszárakkal is távol vannak a testtől. |
||
| − | Élőhely, életmód: Acrotylus insubricus lakja élőhelyek nyílt terepen foltok, de legalább némi nedvesség: sziklás legelők, sziklák, dűnék, szakadékok, utak mentén. Növényi ételeket, például füvet, gyógynövényeket és alkalmi mohákat. |
||
| − | Erős xerotermia, homokos talajokon, különösen homokhajlító területeken, dűnék |
||
| − | a tenger és a folyók mentén, a síkságtól az Etnaig 2200 m-ig; ásni is |
||
| − | homokban. |
||
| + | '''Elterjedés:''' A Kanári-szigeteken és a Földközi-tenger medencéjében (szigeteken is), Délnyugat- és Észak-Afrika (Szahara, Szomália, Szudán, Fokváros), Közép-Európában a Kárpát-medencében, innen kelet felé egészen Délnyugat-Ázsiáig. |
||
| + | '''Élőhely, életmód:''' Erősen xero-thermofil. Élőhelyei nyílt terepi foltok, némi nedvességgel: sziklagyepek, dolomit törmeléklejtők, nyílt homok pusztagyepek, homokdűnék, de utak mentén, vasúti töltések bazaltzúzalékában is. Síkságoktól akár 2200 m-ig. A laza törmelékbe éjszakára, illetve áttelelésre is, beássa magát. Növényevő, de nem csak füveket, hanem kétszikű lágyszárúakat és alkalmilag mohákat is fogyaszt. |
||
| + | '''Fenológia:''' Imágó alakban telel, ezért kora tavasszal (március) petéznek a laza talajba. A peték rövid nyugalmi időszak után július-augusztus fordulóján kelnek, majd szeptemberben válnak imágóvá. |
||
| − | Fenológia: A felnőttek egész évben hibernáltak (legfeljebb nyár végétől tavaszig). |
||
A lap jelenlegi, 2019. március 27., 16:33-kori változata
Magyar név: Önbeásósáska
Tudományos név: Acrotylus insubricus (Scopoli,1786)
Elterjedés: Afrika, Közép- és Dél-Európa, Nyugat-Ázsia
Faunatípus: afro-európai
Életforma: geobiont
Természetvédelmi értékszám: II
Arcotylus insubricus
Arcotylus insubricus
https://www.inaturalist.org/taxa/465767-Acrotylus-insubricus/browse_photos
http://www.pyrgus.de/Acrotylus_insubricus_en.html
Leírás: Az alapszín minden fokozatban világos és világos sötétbarna, okker, világos-sötét szürke. A test helyeként erősen
szőrözött. A pronotum kissé domború, hátrafelé ellaposodó, hátsó szélén lekerekített, az elülső része (prozóna) érdes. Oldallebenyein sötétbarna folt és világos pont van. A fedőszárnyak keskenyek, tövüknél barnák, az első negyedben világos szalaggal, a csúcsuk felé üvegszerűek. A hátsó szárny többnyire pirosa-rózsaszín az alapnál, kivételesen sárga, szélén barna sarló alakú szalaggal. A hátulsó comb viszonylag karcsú, fekete vagy 3 nagyobb fekete folttal. A hátulsó lábszár általában sárgás és gyakran, főleg apikálisan sötét és sötét a térdízület is.
Testméret: ♂ 12-18 mm | ♀ 17 -24 mm
Cirpelés: Párosodás előtt a hímek látszólagosan mozgatják hátsó lábaikat a szárnyaik felett. Az Oedipoda fajokkal ellentétben a hátsó lábak a hátsó lábszárakkal is távol vannak a testtől.
Elterjedés: A Kanári-szigeteken és a Földközi-tenger medencéjében (szigeteken is), Délnyugat- és Észak-Afrika (Szahara, Szomália, Szudán, Fokváros), Közép-Európában a Kárpát-medencében, innen kelet felé egészen Délnyugat-Ázsiáig.
Élőhely, életmód: Erősen xero-thermofil. Élőhelyei nyílt terepi foltok, némi nedvességgel: sziklagyepek, dolomit törmeléklejtők, nyílt homok pusztagyepek, homokdűnék, de utak mentén, vasúti töltések bazaltzúzalékában is. Síkságoktól akár 2200 m-ig. A laza törmelékbe éjszakára, illetve áttelelésre is, beássa magát. Növényevő, de nem csak füveket, hanem kétszikű lágyszárúakat és alkalmilag mohákat is fogyaszt.
Fenológia: Imágó alakban telel, ezért kora tavasszal (március) petéznek a laza talajba. A peték rövid nyugalmi időszak után július-augusztus fordulóján kelnek, majd szeptemberben válnak imágóvá.
