„Stenobothrus crassipes” változatai közötti eltérés
| (5 közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva) | |||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
''<nowiki>#0490 0491</nowiki>'' |
''<nowiki>#0490 0491</nowiki>'' |
||
| − | Magyar név: |
+ | Magyar név: Szárnyatlan rétisáska |
Tudományos név: ''Stenobothrus crassipes'' (Carpentier, 1845) |
Tudományos név: ''Stenobothrus crassipes'' (Carpentier, 1845) |
||
| 12. sor: | 12. sor: | ||
Természetvédelmi értékszám: III |
Természetvédelmi értékszám: III |
||
| + | |||
<gallery> |
<gallery> |
||
| − | 0490_Stenobothrus_crassipes.jpg|Stenobothrus crassipes hím |
+ | 0490_Stenobothrus_crassipes.jpg|''Stenobothrus crassipes'' hím |
| − | 0491_Stenobothrus_crassipes.jpg|Stenobothrus crassipes nőstény |
+ | 0491_Stenobothrus_crassipes.jpg|''Stenobothrus crassipes'' nőstény |
</gallery> |
</gallery> |
||
| 26. sor: | 27. sor: | ||
| − | Apró termetű, a hím 12,5 mm, nőstény 16 mm. Alapszíne olajbarna, néha oldalt zöld. A fejtetőn és az előtorpajzson világos hosszanti csíkok lehetnek. A rövid, lebenyszerű szárnyú sáska mind az alföldi, mind pedig a hegyvidéki félszáraz, sztyepp-jellegű társulások jellemző állata. Helyenként nagyobb tömegben is előfordulhat, és akkor az adott egyenesszárnyú együttes vezérfajává is válhat. |
||
| ⚫ | '''Leírás:''' A Stenobothrus crassipes a legkisebb sáska Közép-Európában. Alapszíne olajbarna, néha oldalt zöld, sok árnyalattal, a test felső oldala mindig barna.A fejtetőn és az pronotumon világos hosszanti csíkok lehetnek, csak kissé íveltek befelé, és a pronotumon sötét alapon futnak. A legszembetűnőbb jellemzője a rövid első szárny. A hímeknél a potroh közepét érik el, a nőstényeknél pikkelyszerűek. A széles media-mező eléri a szárnycsúcsot, és csak néhány keresztirányú ere van. A hátsó szárnyak mindkét nemnél csak félig olyan hosszúak, mint a mellsők. Ritkán előfordulnak hosszú szárnyú egyedek, ezek képesek repülni. |
||
| − | |||
| ⚫ | Leírás: A Stenobothrus crassipes a legkisebb sáska Közép-Európában. |
||
Testméret: ♂ 10-12 mm | ♀ 13-16 mm |
Testméret: ♂ 10-12 mm | ♀ 13-16 mm |
||
| + | '''Cirpelés:''' A Stenobothrus crassipes nagyon halk spontán éneke sűrű, 1,5-3 s tartó versekből áll, amelyet hosszabb időközönként hallatnak. A versek halkan kezdődnek, és közvetlenül a vége előtt érik el a maximális hangerőt. A rivalizáló ének is jóval rövidebb, de hasonló hangzású. Az élőhelyén, hangja alapján, nagyon nehéz megtalálni a fajt, mivel az ének csak 3-5 m-es körzetben hallható. |
||
| − | Elterjedés: |
||
| + | |||
| + | '''Elterjedés:''' A Stenobothrus crassipes fő elterjedési területe Magyarország, Észak-Szerbia, Románia és Bulgária kelet-európai sztyeppe területén található. Kelet-Ausztriában, ahol a Stenobothrus crassipes korábban elterjedt, ma csak néhány izolált populáció található. Németországban egy reliktumpopuláció a Kyffhaeuser-hegységre korlátozódik. |
||
| + | |||
| + | '''Élőhely, életmód:''' Mind az alföldi, mind pedig a hegyvidéki félszáraz, sztyepp-jellegű társulások jellemző állata. Helyenként nagyobb tömegben is előfordulhat, és akkor az adott egyenesszárnyú együttes vezérfajává is válhat. Életmódjáról nagyon kevés információ van. Günther Köhler megemlíti, hogy laboratóriumban a nőstények maximum 20 petét raknak. |
||
| + | |||
| + | '''Fenológia:''' Az imágók július és október között fordulnak elő. |
||
A lap jelenlegi, 2019. március 27., 16:52-kori változata
#0490 0491
Magyar név: Szárnyatlan rétisáska
Tudományos név: Stenobothrus crassipes (Carpentier, 1845)
Elterjedés: délkelet-európai
Faunatípus: pontomediterrán
Életforma: chortobiont
Természetvédelmi értékszám: III
Stenobothrus crassipes hím
Stenobothrus crassipes nőstény
http://www.orthoptera.ch/arten/item/stenobothrus-crassipes
https://www.inaturalist.org/taxa/555660-Stenobothrus-crassipes/browse_photos
http://www.pyrgus.de/Stenobothrus_crassipes_en.html
Leírás: A Stenobothrus crassipes a legkisebb sáska Közép-Európában. Alapszíne olajbarna, néha oldalt zöld, sok árnyalattal, a test felső oldala mindig barna.A fejtetőn és az pronotumon világos hosszanti csíkok lehetnek, csak kissé íveltek befelé, és a pronotumon sötét alapon futnak. A legszembetűnőbb jellemzője a rövid első szárny. A hímeknél a potroh közepét érik el, a nőstényeknél pikkelyszerűek. A széles media-mező eléri a szárnycsúcsot, és csak néhány keresztirányú ere van. A hátsó szárnyak mindkét nemnél csak félig olyan hosszúak, mint a mellsők. Ritkán előfordulnak hosszú szárnyú egyedek, ezek képesek repülni.
Testméret: ♂ 10-12 mm | ♀ 13-16 mm
Cirpelés: A Stenobothrus crassipes nagyon halk spontán éneke sűrű, 1,5-3 s tartó versekből áll, amelyet hosszabb időközönként hallatnak. A versek halkan kezdődnek, és közvetlenül a vége előtt érik el a maximális hangerőt. A rivalizáló ének is jóval rövidebb, de hasonló hangzású. Az élőhelyén, hangja alapján, nagyon nehéz megtalálni a fajt, mivel az ének csak 3-5 m-es körzetben hallható.
Elterjedés: A Stenobothrus crassipes fő elterjedési területe Magyarország, Észak-Szerbia, Románia és Bulgária kelet-európai sztyeppe területén található. Kelet-Ausztriában, ahol a Stenobothrus crassipes korábban elterjedt, ma csak néhány izolált populáció található. Németországban egy reliktumpopuláció a Kyffhaeuser-hegységre korlátozódik.
Élőhely, életmód: Mind az alföldi, mind pedig a hegyvidéki félszáraz, sztyepp-jellegű társulások jellemző állata. Helyenként nagyobb tömegben is előfordulhat, és akkor az adott egyenesszárnyú együttes vezérfajává is válhat. Életmódjáról nagyon kevés információ van. Günther Köhler megemlíti, hogy laboratóriumban a nőstények maximum 20 petét raknak.
Fenológia: Az imágók július és október között fordulnak elő.
