„Leptophyes albovittata” változatai közötti eltérés
| 11. sor: | 11. sor: | ||
Természetvédelmi értékszám: III | Természetvédelmi értékszám: III | ||
| − | |||
| − | |||
| − | |||
<gallery> | <gallery> | ||
0060_Leptophyes_albovittata.jpg|Közönséges virágszöcske | 0060_Leptophyes_albovittata.jpg|Közönséges virágszöcske | ||
| − | 0061_Leptophyes_albovittata.jpg | + | 0061_Leptophyes_albovittata.jpg |Közönséges virágszöcske |
</gallery> | </gallery> | ||
| + | |||
| + | http://www.orthoptera.ch/arten/item/leptophyes-albovittata | ||
| − | Leírás: Kicsiny, törékeny, alapszíne zöld, vöröses, kis piros vagy barna foltokkal, a hímek háta sokszor barna. Az előtorhát oldallamezén a potroh közepéig, végéig húzódó fehéres vonal jellemzi. Gyakran találkozhatunk vöröses vagy barna-narancs tibiákkal, csápokkal és cercusokkal. A hím elülső szárnya hosszabb, mint a pronotum fele; nőstények szárnya alig látható. A cercuszok szinte egyenesek a subapicalis régióig, majd enyhén befelé hajlanak. A nőstény tojócső rövid, sarok nélküli és enyhén ívelt. | + | '''Leírás:''' Kicsiny, törékeny, alapszíne zöld, vöröses, kis piros vagy barna foltokkal, a hímek háta sokszor barna. Az előtorhát oldallamezén a potroh közepéig, végéig húzódó fehéres vonal jellemzi. Gyakran találkozhatunk vöröses vagy barna-narancs tibiákkal, csápokkal és cercusokkal. A hím elülső szárnya hosszabb, mint a pronotum fele; nőstények szárnya alig látható. A cercuszok szinte egyenesek a subapicalis régióig, majd enyhén befelé hajlanak. A nőstény tojócső rövid, sarok nélküli és enyhén ívelt. |
Testhossz: ♂ 11-13 mm; ♀ 13-16 mm, tojócső 5-6 mm. | Testhossz: ♂ 11-13 mm; ♀ 13-16 mm, tojócső 5-6 mm. | ||
| 28. sor: | 27. sor: | ||
Cirpelés: egy sor rövid szótag, nagyon kis intenzitással. Ezeknek a kistermetű, apró szárnyú szöcskéknek és a rokon fajoknak a hangja olyan magas, és annyira gyenge az általunk hallható tartományban, hogy 1-2 m közelségből is csak a szárnymozgásuk látványa árulja el számunkra, hogy az állat éppen ciripel. Délutántól estig cirpel. | Cirpelés: egy sor rövid szótag, nagyon kis intenzitással. Ezeknek a kistermetű, apró szárnyú szöcskéknek és a rokon fajoknak a hangja olyan magas, és annyira gyenge az általunk hallható tartományban, hogy 1-2 m közelségből is csak a szárnymozgásuk látványa árulja el számunkra, hogy az állat éppen ciripel. Délutántól estig cirpel. | ||
| − | Elterjedés: a közép-ázsiai és dél-európai jellegűek. Ez az egyik leggyakoribb faj a csoportból, de ritkább a hegyvidéki területen. | + | '''Elterjedés:''' a közép-ázsiai és dél-európai jellegűek. Ez az egyik leggyakoribb faj a csoportból, de ritkább a hegyvidéki területen. |
| − | Habitat és életmód: fitofág faj, mezofil és mezoxerofil. Zavartalanabb, nedvesebb réteken, erdőszéleken, elsősorban magaskórós növényzetben, ernyősökön fordul elő. Elsősorban kétszikű lágyszárúak virágrészeivel táplálkozik (pl. csalán, ernyősök). | + | '''Habitat és életmód:''' fitofág faj, mezofil és mezoxerofil. Zavartalanabb, nedvesebb réteken, erdőszéleken, elsősorban magaskórós növényzetben, ernyősökön fordul elő. Elsősorban kétszikű lágyszárúak virágrészeivel táplálkozik (pl. csalán, ernyősök). |
| − | Fenológia: Az imágók június-júliusban jelennek meg. Petéit növényi szárakba rakja, így telel át. A lárvák március-április folyamán jelennek meg a magasságtől és a hőmérsékleti gradienstől függően. | + | '''Fenológia:''' Az imágók június-júliusban jelennek meg. Petéit növényi szárakba rakja, így telel át. A lárvák március-április folyamán jelennek meg a magasságtől és a hőmérsékleti gradienstől függően. |
A lap 2020. január 6., 10:22-kori változata
Magyar név: Közönséges virágszöcske
Tudományos név: Leptophyes albovittata (Kollar, 1833)
Elterjedés: európai
Faunatípus: ponto-mediterrán
Életforma: thamnobiont
Természetvédelmi értékszám: III
Közönséges virágszöcske
Közönséges virágszöcske
http://www.orthoptera.ch/arten/item/leptophyes-albovittata
Leírás: Kicsiny, törékeny, alapszíne zöld, vöröses, kis piros vagy barna foltokkal, a hímek háta sokszor barna. Az előtorhát oldallamezén a potroh közepéig, végéig húzódó fehéres vonal jellemzi. Gyakran találkozhatunk vöröses vagy barna-narancs tibiákkal, csápokkal és cercusokkal. A hím elülső szárnya hosszabb, mint a pronotum fele; nőstények szárnya alig látható. A cercuszok szinte egyenesek a subapicalis régióig, majd enyhén befelé hajlanak. A nőstény tojócső rövid, sarok nélküli és enyhén ívelt.
Testhossz: ♂ 11-13 mm; ♀ 13-16 mm, tojócső 5-6 mm.
Cirpelés: egy sor rövid szótag, nagyon kis intenzitással. Ezeknek a kistermetű, apró szárnyú szöcskéknek és a rokon fajoknak a hangja olyan magas, és annyira gyenge az általunk hallható tartományban, hogy 1-2 m közelségből is csak a szárnymozgásuk látványa árulja el számunkra, hogy az állat éppen ciripel. Délutántól estig cirpel.
Elterjedés: a közép-ázsiai és dél-európai jellegűek. Ez az egyik leggyakoribb faj a csoportból, de ritkább a hegyvidéki területen.
Habitat és életmód: fitofág faj, mezofil és mezoxerofil. Zavartalanabb, nedvesebb réteken, erdőszéleken, elsősorban magaskórós növényzetben, ernyősökön fordul elő. Elsősorban kétszikű lágyszárúak virágrészeivel táplálkozik (pl. csalán, ernyősök).
Fenológia: Az imágók június-júliusban jelennek meg. Petéit növényi szárakba rakja, így telel át. A lárvák március-április folyamán jelennek meg a magasságtől és a hőmérsékleti gradienstől függően.
