„Calliptamus italicus” változatai közötti eltérés
| (7 közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva) | |||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
''<nowiki>#0320</nowiki>'' |
''<nowiki>#0320</nowiki>'' |
||
Magyar név: |
Magyar név: Olaszsáska |
||
Tudományos név: ''Calliptamus italicus'' (Linne, 1758) |
Tudományos név: ''Calliptamus italicus'' (Linne, 1758) |
||
| 17. sor: | 17. sor: | ||
0322_Calliptamus_italicus.jpg|Calliptamus italicus hím |
0322_Calliptamus_italicus.jpg|Calliptamus italicus hím |
||
0321_Calliptamus_italicus.jpg|Calliptamus italicus kopula |
0321_Calliptamus_italicus.jpg|Calliptamus italicus kopula |
||
0321_vedles_1.jpg|vedlés_1 |
|||
0322_vedles_2.jpg|vedlés_2 |
|||
0323_vedles_3.jpg|vedlés_3 |
|||
</gallery> |
</gallery> |
||
| ⚫ | |||
<div align="right">'''''0320.tif'''''</div> |
|||
'''Leírás:''' Robusztus testű rovar. Előhátának középső és oldalsó élei igen szembetűnőek. Repüléskor kibomló hátsó szárnyának belső fele rózsaszínű. Harmadik lábszára vörös. Ha nyugodtan ül a földön, nehéz észrevenni, mert barna foltos-szürkés teste (terepszín) beolvad a környezetébe. Az első szárnyak töbnnyire túlnyúlnak a potrohon és a harmadik térden is. |
|||
<div align="right">'''''0321.tif'''''</div> |
|||
Testhossz: ♂ 14-25 mm | ♀ 22-33 mm |
|||
<div align="right">'''''vedlés'''''</div> |
|||
Cirpelés: Hangadása különleges, mert nem a szokásos módon, hanem rágói összedörzsölésével kelt hangot. |
|||
<div align="right">'''''0322.tif'''''</div> |
|||
'''Elterjedés:''' Eurázsiai elem. Elterjedése Spanyolországtól az ázsiai régióig terjed. A ''Calliptamus italicus'' a Calliptamus fajok legészakabbra hatoló faja. A legészakibb megfigyelések Belgiumból, Kelet-Németországból (Berlin, Brandenburg) és Lengyelországból származnak. Számos előfordulása megszűnt Észak- és Közép-Európában. Dél-Európában gyakori faj. |
|||
<div align="right">'''''vedlés'''''</div> |
|||
<div align="right">'''''0323.tif'''''</div> |
|||
<div align="right">'''''vedlés'''''</div> |
|||
| ⚫ | |||
| ⚫ | '''Élőhely és életmód:''' Gyakori geofil, termofil és xerofil faj. Kedveli a sík-, domb- és hegyvidéki napsütötte, száraz, meleg, köves helyeket. Peterakáskor a nőstény potroha többszörösére nyúlik, a szelvények eltávolodnak egymástól, és a köztük lévő hártyák kifeszülnek. E változás segíti erős tojókampóinak talajba hatolását. A kivájt rövid cső vagy kürtő (2-5 cm) falát váladékával kibéleli, és ebbe a tokba helyezi petéit. Kifejlődve, meleg nyarakon nagy csapatokba verődhet. Táplálékában nem válogatós, ezért a mezőgazdasági ültetvényekben is nagy kárt okozhat. Ellenségei elsősorban a madarak és a ragadozó rovarlárvák (hollóbogár - ''Epicauta rufidorsum''), de gyakorta, különösen az időjárás nedvesebbre fordulásával, esik áldozatul egy gombabetegségnek (''Entomophaga grylli'') is.A magas réteket kedveli, de a szűkös növényterületeken és a vasút közelében is megtalálható. |
||
'''Fenológia:''' a felnőttek júliusban jelennek meg. A tojásfázisban hibernál. A nimfák április-májusban keltek. |
|||
| ⚫ | |||
A lap jelenlegi, 2020. január 10., 18:49-kori változata
#0320
Magyar név: Olaszsáska
Tudományos név: Calliptamus italicus (Linne, 1758)
Elterjedés: euroszibériai
Faunatípus: angarai
Életforma: chortobiont
Természetvédelmi értékszám: III
Calliptamus italicus nőstény
Calliptamus italicus hím
Calliptamus italicus kopula
vedlés_1
vedlés_2
vedlés_3
http://www.orthoptera.ch/arten/item/calliptamus-italicus-italicus?category_id=128
Leírás: Robusztus testű rovar. Előhátának középső és oldalsó élei igen szembetűnőek. Repüléskor kibomló hátsó szárnyának belső fele rózsaszínű. Harmadik lábszára vörös. Ha nyugodtan ül a földön, nehéz észrevenni, mert barna foltos-szürkés teste (terepszín) beolvad a környezetébe. Az első szárnyak töbnnyire túlnyúlnak a potrohon és a harmadik térden is.
Testhossz: ♂ 14-25 mm | ♀ 22-33 mm
Cirpelés: Hangadása különleges, mert nem a szokásos módon, hanem rágói összedörzsölésével kelt hangot.
Elterjedés: Eurázsiai elem. Elterjedése Spanyolországtól az ázsiai régióig terjed. A Calliptamus italicus a Calliptamus fajok legészakabbra hatoló faja. A legészakibb megfigyelések Belgiumból, Kelet-Németországból (Berlin, Brandenburg) és Lengyelországból származnak. Számos előfordulása megszűnt Észak- és Közép-Európában. Dél-Európában gyakori faj.
Élőhely és életmód: Gyakori geofil, termofil és xerofil faj. Kedveli a sík-, domb- és hegyvidéki napsütötte, száraz, meleg, köves helyeket. Peterakáskor a nőstény potroha többszörösére nyúlik, a szelvények eltávolodnak egymástól, és a köztük lévő hártyák kifeszülnek. E változás segíti erős tojókampóinak talajba hatolását. A kivájt rövid cső vagy kürtő (2-5 cm) falát váladékával kibéleli, és ebbe a tokba helyezi petéit. Kifejlődve, meleg nyarakon nagy csapatokba verődhet. Táplálékában nem válogatós, ezért a mezőgazdasági ültetvényekben is nagy kárt okozhat. Ellenségei elsősorban a madarak és a ragadozó rovarlárvák (hollóbogár - Epicauta rufidorsum), de gyakorta, különösen az időjárás nedvesebbre fordulásával, esik áldozatul egy gombabetegségnek (Entomophaga grylli) is.A magas réteket kedveli, de a szűkös növényterületeken és a vasút közelében is megtalálható.
Fenológia: a felnőttek júliusban jelennek meg. A tojásfázisban hibernál. A nimfák április-májusban keltek.
