„Chorthippus (Glyptobothrus) biguttulus” változatai közötti eltérés
| (7 közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva) | |||
| 14. sor: | 14. sor: | ||
<gallery> |
<gallery> |
||
| − | 0540_Glyptobothrus_biguttulus.JPG| |
+ | 0540_Glyptobothrus_biguttulus.JPG|''Chorthippus biguttulus'' |
</gallery> |
</gallery> |
||
| − | http://www.orthoptera.ch/arten/item/chorthippus-glyptobothrus |
+ | http://www.orthoptera.ch/arten/item/chorthippus-glyptobothrus-biguttulus |
| − | Színezete változó, leggyakrabban szürkésbarna. A hím 13 - 15 mm, a nőstény 17 – 24 mm. A Kárpát-medencében, így hazánkban is az egyik legközönségesebb faj. A művelt területeken, kertekben, útszéleken is megtalálható. A nyílt, gyér növényzetű, napos biotópokat részesíti előnyben. Minden magasságban előfordul. A német nyelvterületen "fülemülesáskának" nevezett ''zengő tarlósáska'' hímjei igen változatos strófákat énekelnek, attól függően, hogy udvarolnak-e éppen, vagy társaikat akarják távol tartani revirjüktől. A párzásra kész nőstény válaszol a hím hívására, és így felváltva zenélnek. A hímek érces hangja messzire hallatszik. Egy-egy "előénekes" hangjára gyakran egész kórus csendül fel. |
||
| ⚫ | '''Leírás:''' Színe nagyon változó: leggyakrabban szürkésbarna, de fehér-szürkés, zöld, sárga, rózsaszín-gránát, stb is lehet. A pronotum éleit fehér csíkok határolják. A többi Chorthippus fajhoz hasonlóan az elülső szárnyak kis sötét foltokkal is rendelkezhetnek. A ''Chorthippus biguttulus-mollis-brunneus'' csoportban lévő hímek könnyedén azonosíthatók az elülső szárny morfológiájával, illetve sokkal könnyebben, ha meghallgatjuk a hívó dalt, ez nagyon különbözik fajonként. A nőstényeket szinte lehetetlen megkülönböztetni, de egyszerű azonosítási mód van: ha követjük a hím udvarló éneket, azonosíthatjuk a nőstényt. |
||
| − | Chorthippus biguttulus hedickei (Ramme, 1942) |
||
| + | |||
| ⚫ | Leírás: |
||
| + | Testhossz: ♂ 13-16 mm | ♀ 16-21 mm. |
||
| − | A test hossza: S 15-18mm, $ 22-26mm. |
||
| + | |||
| − | Striduláció: a hívó dal általában három echeme-szekvenciából áll, mindegyik crescendo-ban. Az első echeme szekvencia hosszabb. A nap folyamán hevül. |
||
| + | Cirpelés: a hívó dal általában három echeme-szekvenciából áll, mindegyik crescendo-ban. Az első echeme szekvencia hosszabb. A nap folyamán intenzivebb. A párzásra kész nőstény válaszol a hím hívására, és így felváltva zenélnek. A hímek érces hangja messzire hallatszik. Egy-egy "előénekes" hangjára gyakran egész kórus csendül fel. |
||
| − | Eloszlás: A Chorthippus biguttulus egy holopalaearctic faj. Az országunkban gyakori, különösen Moldvában. |
||
| + | |||
| − | Élőhely és életmód: dombos és hegyvidéki területeken él mezofil és mezo-xerofil gyepekben. Különösen a nyár végén és a kora ősszel, a gyönyörű hívó ének a domináns hang a közép- és kelet-moldvai számos gyepen. |
||
| + | '''Elterjedés:''' Holopalaearktikus faj. Országszerte gyakori. Az eloszlás Európában a spanyol Pireneusoktól a Skandinávia déli részéig terjed. Hiányzik a Brit-szigeteken. Nem egyértelmű, hogy az elterjedési terület meddig terjed át Északkelet-Olaszországon a Dél-Balkánig, ahol az adott formát más alfaj váltja fel. Svájcban és Németországban az Alpoktól északra fekvő ország minden részén gyakorlatilag folyamatosan előfordul, körülbelül 2000 méterig. A faj hiányzik az Alpoktól délre, és helyébe a szorosan rokon ''Chorthippus eisentrauti'' faj lép. |
||
| ⚫ | |||
| + | |||
| + | '''Élőhely és életmód:''' A Kárpát-medencében, így hazánkban is az egyik legközönségesebb faj. Ubiquista, mezofil és mezo-xerofil gyepekben él. A művelt területeken, kertekben, útszéleken is megtalálható. A nyílt, gyér növényzetű, napos biotópokat részesíti előnyben. Minden magasságban előfordul. Különösen a nyár végén és a kora ősszel, a gyönyörű hívó ének a domináns hang a fenti gyepekben. |
||
| + | |||
| ⚫ | |||
A lap jelenlegi, 2020. január 20., 14:01-kori változata
#0540 0541
Magyar név: Zengő tarlósáska
Tudományos név: Chorthippus (Glyptobothrus) brunneus (Thunberg, 1815)
Elterjedés: euroszibériai
Faunatípus: angarai
Életforma: chortobiont
Természetvédelmi értékszám: V
Chorthippus biguttulus
http://www.orthoptera.ch/arten/item/chorthippus-glyptobothrus-biguttulus
Leírás: Színe nagyon változó: leggyakrabban szürkésbarna, de fehér-szürkés, zöld, sárga, rózsaszín-gránát, stb is lehet. A pronotum éleit fehér csíkok határolják. A többi Chorthippus fajhoz hasonlóan az elülső szárnyak kis sötét foltokkal is rendelkezhetnek. A Chorthippus biguttulus-mollis-brunneus csoportban lévő hímek könnyedén azonosíthatók az elülső szárny morfológiájával, illetve sokkal könnyebben, ha meghallgatjuk a hívó dalt, ez nagyon különbözik fajonként. A nőstényeket szinte lehetetlen megkülönböztetni, de egyszerű azonosítási mód van: ha követjük a hím udvarló éneket, azonosíthatjuk a nőstényt.
Testhossz: ♂ 13-16 mm | ♀ 16-21 mm.
Cirpelés: a hívó dal általában három echeme-szekvenciából áll, mindegyik crescendo-ban. Az első echeme szekvencia hosszabb. A nap folyamán intenzivebb. A párzásra kész nőstény válaszol a hím hívására, és így felváltva zenélnek. A hímek érces hangja messzire hallatszik. Egy-egy "előénekes" hangjára gyakran egész kórus csendül fel.
Elterjedés: Holopalaearktikus faj. Országszerte gyakori. Az eloszlás Európában a spanyol Pireneusoktól a Skandinávia déli részéig terjed. Hiányzik a Brit-szigeteken. Nem egyértelmű, hogy az elterjedési terület meddig terjed át Északkelet-Olaszországon a Dél-Balkánig, ahol az adott formát más alfaj váltja fel. Svájcban és Németországban az Alpoktól északra fekvő ország minden részén gyakorlatilag folyamatosan előfordul, körülbelül 2000 méterig. A faj hiányzik az Alpoktól délre, és helyébe a szorosan rokon Chorthippus eisentrauti faj lép.
Élőhely és életmód: A Kárpát-medencében, így hazánkban is az egyik legközönségesebb faj. Ubiquista, mezofil és mezo-xerofil gyepekben él. A művelt területeken, kertekben, útszéleken is megtalálható. A nyílt, gyér növényzetű, napos biotópokat részesíti előnyben. Minden magasságban előfordul. Különösen a nyár végén és a kora ősszel, a gyönyörű hívó ének a domináns hang a fenti gyepekben.
Fenológia: Az imágók júniusban jelennek meg, és még novemberben is láthatóak. Apetealakban telel át. A lárvák április-májusban kelnek.
