„Omocestus haemorrhoidalis” változatai közötti eltérés
| (2 közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva) | |||
| 13. sor: | 13. sor: | ||
<gallery> |
<gallery> |
||
| − | 0514_Omocestus-haemorrhoidalis-fm.jpg|Omocestus haemorrhoidalis nőstény |
+ | 0514_Omocestus-haemorrhoidalis-fm.jpg|''Omocestus haemorrhoidalis'' nőstény |
| − | 0515_Omocestus-haemorrhoidalis-m.jpg|Omocestus haemorrhoidalis hím |
+ | 0515_Omocestus-haemorrhoidalis-m.jpg|''Omocestus haemorrhoidalis'' hím |
</gallery> |
</gallery> |
||
| − | http://www.orthoptera.ch/arten/item/omocestus-omocestus |
+ | http://www.orthoptera.ch/arten/item/omocestus-omocestus-haemorrhoidalis |
https://www.inaturalist.org/taxa/551980-Omocestus-haemorrhoidalis/browse_photos |
https://www.inaturalist.org/taxa/551980-Omocestus-haemorrhoidalis/browse_photos |
||
| 23. sor: | 23. sor: | ||
http://www.pyrgus.de/Omocestus_haemorrhoidalis_en.html |
http://www.pyrgus.de/Omocestus_haemorrhoidalis_en.html |
||
| + | |||
| ⚫ | Leírás: Az egyik legkisebb és legkompaktabb sáska. Az alapszín okkertől a szürkésbarnáig változik. Mindig vannak olyanok is, amelyek a fejen, a pronotumon és a szárnyakon zöldek. A hím potrohvége gyakran erős narancssárga. A pronotum oldalsó élek fekete színűek, bennük a világos vonal az első harmadban erősen befelé hajlított, erősebben, mint a másik két Omocestus fajnál. A szárnyak mindkét nemnél elérik a hátsó térdet, gyakran a szélükön világos sávval. A mediális mező általában kontrasztos fekete foltokkal tarkitott. A tojókampók rövidek, sokkal rövidebbek, mint a szubgenitális lemez. |
||
| + | |||
| ⚫ | '''Leírás:''' Az egyik legkisebb és legkompaktabb sáska. Az alapszín okkertől a szürkésbarnáig változik. Mindig vannak olyanok is, amelyek a fejen, a pronotumon és a szárnyakon zöldek. A hím potrohvége gyakran erős narancssárga. A pronotum oldalsó élek fekete színűek, bennük a világos vonal az első harmadban erősen befelé hajlított, erősebben, mint a másik két Omocestus fajnál. A szárnyak mindkét nemnél elérik a hátsó térdet, gyakran a szélükön világos sávval. A mediális mező általában kontrasztos fekete foltokkal tarkitott. A tojókampók rövidek, sokkal rövidebbek, mint a szubgenitális lemez. |
||
Testméret: ♂ 11-14 mm | ♀ 15-20 mm |
Testméret: ♂ 11-14 mm | ♀ 15-20 mm |
||
| − | Cirpelés: A spontán ének rendkívül halk, inkább csak a lábmozgásból sejthető. A versek csak 2-4 másodpercig tartanak, csendesen kezdődnek, gyakran néhány nem hangzó szótaggal, és általában vers vége előtt érik el a maximális hangerőt. Az udvarló dal körülbelül 2 másodperces rövidebb versekből áll, amelyeket szabálytalan időközönként mutatnak be. Ellentétben a spontán énekekkel, a versek hangosan indulnak és lágyulnak a vég felé. |
+ | Cirpelés: A spontán ének rendkívül halk, inkább csak a lábmozgásból sejthető. A versek csak 2-4 másodpercig tartanak, csendesen kezdődnek, gyakran néhány nem hangzó szótaggal, és általában vers vége előtt érik el a maximális hangerőt. Az udvarló dal körülbelül 2 másodperces rövidebb versekből áll, amelyeket szabálytalan időközönként mutatnak be. Ellentétben a spontán énekekkel, a versek hangosan indulnak és lágyulnak a vég felé. Nincs különbség az udvarló és a versengő ének között. |
| − | Elterjedés: Spanyolországtól Kelet-Franciaországon, Közép-Európán és a Balkánon keresztül keletre terjeszkedik. Az északi elterjedési határ Dánián, Dél-Svédországon és Lettországon halad át. |
+ | '''Elterjedés:''' Spanyolországtól Kelet-Franciaországon, Közép-Európán és a Balkánon keresztül keletre terjeszkedik. Az északi elterjedési határ Dánián, Dél-Svédországon és Lettországon halad át. |
| − | Élőhely, életmód: A meleg és száraz, rövid füves élőhelyeket preferálja, amelyekben helyenként kopár foltok is vannak. Például száraz és fél-száraz gyepekben, törpe cserjékben és más rövid füves réteken, legelőkön és pusztákon találjuk. Dél-Európában főleg alpesi típusú legelőkön él, nagyobb magasságban. |
+ | '''Élőhely, életmód:''' A meleg és száraz, rövid füves élőhelyeket preferálja, amelyekben helyenként kopár foltok is vannak. Például száraz és fél-száraz gyepekben, törpe cserjékben és más rövid füves réteken, legelőkön és pusztákon találjuk. Dél-Európában főleg alpesi típusú legelőkön él, nagyobb magasságban. Főleg füveket, ritkábban kétszikűeket fogyaszt. A nőstényeknél megfigyelhető a halott rovarok, fajtársak elfogyasztása is. |
| + | '''Fenológia:''' Az imágók június és október között találhatók. Peterakása kevéssé ismert, feltételezhető, hogy a többi Omocestus fajhoz hasonlóan a talajba, füvek gyökércsomóiba petézik. |
||
| − | Fenológia: |
||
A lap jelenlegi, 2020. január 20., 15:21-kori változata
Magyar név: Barna tarlósáska
Tudományos név: Omocestus haemorrhoidalis (Charpentier, 1825)
Elterjedés: euroszibériai
Faunatípus: angarai
Életforma: chortbiont
Természetvédelmi értékszám: IV
Omocestus haemorrhoidalis nőstény
Omocestus haemorrhoidalis hím
http://www.orthoptera.ch/arten/item/omocestus-omocestus-haemorrhoidalis
https://www.inaturalist.org/taxa/551980-Omocestus-haemorrhoidalis/browse_photos
http://www.pyrgus.de/Omocestus_haemorrhoidalis_en.html
Leírás: Az egyik legkisebb és legkompaktabb sáska. Az alapszín okkertől a szürkésbarnáig változik. Mindig vannak olyanok is, amelyek a fejen, a pronotumon és a szárnyakon zöldek. A hím potrohvége gyakran erős narancssárga. A pronotum oldalsó élek fekete színűek, bennük a világos vonal az első harmadban erősen befelé hajlított, erősebben, mint a másik két Omocestus fajnál. A szárnyak mindkét nemnél elérik a hátsó térdet, gyakran a szélükön világos sávval. A mediális mező általában kontrasztos fekete foltokkal tarkitott. A tojókampók rövidek, sokkal rövidebbek, mint a szubgenitális lemez.
Testméret: ♂ 11-14 mm | ♀ 15-20 mm
Cirpelés: A spontán ének rendkívül halk, inkább csak a lábmozgásból sejthető. A versek csak 2-4 másodpercig tartanak, csendesen kezdődnek, gyakran néhány nem hangzó szótaggal, és általában vers vége előtt érik el a maximális hangerőt. Az udvarló dal körülbelül 2 másodperces rövidebb versekből áll, amelyeket szabálytalan időközönként mutatnak be. Ellentétben a spontán énekekkel, a versek hangosan indulnak és lágyulnak a vég felé. Nincs különbség az udvarló és a versengő ének között.
Elterjedés: Spanyolországtól Kelet-Franciaországon, Közép-Európán és a Balkánon keresztül keletre terjeszkedik. Az északi elterjedési határ Dánián, Dél-Svédországon és Lettországon halad át.
Élőhely, életmód: A meleg és száraz, rövid füves élőhelyeket preferálja, amelyekben helyenként kopár foltok is vannak. Például száraz és fél-száraz gyepekben, törpe cserjékben és más rövid füves réteken, legelőkön és pusztákon találjuk. Dél-Európában főleg alpesi típusú legelőkön él, nagyobb magasságban. Főleg füveket, ritkábban kétszikűeket fogyaszt. A nőstényeknél megfigyelhető a halott rovarok, fajtársak elfogyasztása is.
Fenológia: Az imágók június és október között találhatók. Peterakása kevéssé ismert, feltételezhető, hogy a többi Omocestus fajhoz hasonlóan a talajba, füvek gyökércsomóiba petézik.
