„Chorthippus dorsatus” változatai közötti eltérés

Innen: orthoptera-wiki
 
(6 közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
 
''<nowiki>#0560 </nowiki>0561''
 
''<nowiki>#0560 </nowiki>0561''
   
Magyar név: hátas rétisáska ("rétilovacska")
+
Magyar név: Hátas rétisáska ("rétilovacska")
   
Tudományos név: ''Chorthippus dorsatus'' (Zetterstedt, 18210)
+
Tudományos név: ''Chorthippus dorsatus'' (Zetterstedt, 1821)
   
 
Elterjedés: euroszibériai
 
Elterjedés: euroszibériai
14. sor: 14. sor:
   
 
<gallery>
 
<gallery>
0560_Chorthippus_dorsatus.jpg|Chorthippus dorsatus hím
+
0560_Chorthippus_dorsatus.jpg|''Chorthippus dorsatus'' hím
0561_Chorthippus_dorsatus.jpg|Chorthippus dorsatus nőstény
+
0561_Chorthippus_dorsatus.jpg|''Chorthippus dorsatus'' nőstény
 
</gallery>
 
</gallery>
   
   
http://www.orthoptera.ch/arten/item/chorthippus-chorthippus-dorsatus-dorsatus
+
http://www.orthoptera.ch/arten/item/chorthippus-chorthippus-dorsatus
   
   
  +
'''Leírás:''' Az alapszíne nagyon változó, általában barna, a hátsó része zöld, barna, sárga vagy gránát (utóbbiak inkább a hímeken). A pronotum-élek enyhén íveltek, első harmadban kissé befelé hajlanak, majd enyhén széttartóak. A mellső szárny sugárere egyenes. A hímeken a szárnyak elérik vagy túlnyúlnak a harmadik térden, elérhetik a potroh csúcsát. A nőstényeknél valamivel rövidebbek. A hátsó lábak térdei világosak, ritkán sötétek. A hátsó lábszár sárgás-vörösesbarna. Különösen a hímek felső része gyakran narancssárgától vörösig terjed.
A hím 14 - 18 mm, a nőstény 19 - 26 mm. Az egyik legközönségesebb fajunk. A nedves és a félszáraz gyepekben, sőt néha egészen száraz területeken is, mindenütt előfordul, helyenként gyakori. Általában zöld, de lehet sárgás, egészen a barnáig. A potrohvég enyhén pirosas, főként a hímeken.
 
  +
  +
Testhossz: ♂ 14-17 mm | ♀ 18–21 mm.
  +
  +
Cirpelés: a dal rövid echémák sorozatából áll (mindegyik körülbelül 1 másodpercig tart). Ez a sorozat 10-25 másodpercig tart. A nap folyamán cirpelnek.
  +
  +
'''Elterjedés:''' ez egy euroszibériai faj, amely széles körben elterjedt a palearktikus régió ázsiai és európai északi részén. Az egyik legközönségesebb fajunk.
  +
  +
'''Élőhely és életmód:''' gyakori faj a különböző mezofil és higrofil élőhelyeken. Előnyben részesíti a hegyvidéki és dombos területeket, mivel a síkságon ritkább. Az erdőszegélyekben, különböző mezofil növnyzetben és rétekben találták meg, sőt néha egészen száraz területeken is, mindenütt előfordul, helyenként gyakori.
  +
  +
'''Fenológia:''' Az imágók július-októberben találhatók. Petealakban telel át. A lárvák április-májusban kelnek.

A lap jelenlegi, 2020. január 23., 15:05-kori változata

#0560 0561

Magyar név: Hátas rétisáska ("rétilovacska")

Tudományos név: Chorthippus dorsatus (Zetterstedt, 1821)

Elterjedés: euroszibériai

Faunatípus: szibériai, policentrikus

Életforma: chortobiont

Természetvédelmi értékszám: IV


http://www.orthoptera.ch/arten/item/chorthippus-chorthippus-dorsatus


Leírás: Az alapszíne nagyon változó, általában barna, a hátsó része zöld, barna, sárga vagy gránát (utóbbiak inkább a hímeken). A pronotum-élek enyhén íveltek, első harmadban kissé befelé hajlanak, majd enyhén széttartóak. A mellső szárny sugárere egyenes. A hímeken a szárnyak elérik vagy túlnyúlnak a harmadik térden, elérhetik a potroh csúcsát. A nőstényeknél valamivel rövidebbek. A hátsó lábak térdei világosak, ritkán sötétek. A hátsó lábszár sárgás-vörösesbarna. Különösen a hímek felső része gyakran narancssárgától vörösig terjed.

Testhossz: ♂ 14-17 mm | ♀ 18–21 mm.

Cirpelés: a dal rövid echémák sorozatából áll (mindegyik körülbelül 1 másodpercig tart). Ez a sorozat 10-25 másodpercig tart. A nap folyamán cirpelnek.

Elterjedés: ez egy euroszibériai faj, amely széles körben elterjedt a palearktikus régió ázsiai és európai északi részén. Az egyik legközönségesebb fajunk.

Élőhely és életmód: gyakori faj a különböző mezofil és higrofil élőhelyeken. Előnyben részesíti a hegyvidéki és dombos területeket, mivel a síkságon ritkább. Az erdőszegélyekben, különböző mezofil növnyzetben és rétekben találták meg, sőt néha egészen száraz területeken is, mindenütt előfordul, helyenként gyakori.

Fenológia: Az imágók július-októberben találhatók. Petealakban telel át. A lárvák április-májusban kelnek.