„Chorthippus parallelus” változatai közötti eltérés
| (2 közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva) | |||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
Magyar név: Közönséges rétisáska |
Magyar név: Közönséges rétisáska |
||
| − | Tudományos név: ''Chorthippus parallelus'' (Zetterstedt, 1821) |
+ | Tudományos név: ''Pseudochorthippus parallelus'' (Zetterstedt, 1821) (syn. ''Chorthippus parallelus'' (Zetterstedt, 1821)) |
| − | Elterjedés: |
+ | Elterjedés: euroszibériai |
| − | Faunatípus: |
+ | Faunatípus: angarai |
| − | Életforma: |
+ | Életforma: chortobiont |
Természetvédelmi értékszám: IV |
Természetvédelmi értékszám: IV |
||
| 19. sor: | 19. sor: | ||
| − | http://www.orthoptera.ch/arten/item/pseudochorthippus |
+ | http://www.orthoptera.ch/arten/item/pseudochorthippus-parallelus |
| + | '''Leírás:''' Az alapszíne rendkívül változó, lehet zöld, barna, szürkés vagy sárga színű. Néha sötét egyedek is előfordulnak. A potroh oldala gyakran sötéttől feketéig terjed, és a potrohvég narancssárgától vörösesig terjed, különösen a hím állatoknál. Az a pronótum oldalélei egyenesek vagy kissé hajlottak befelé, majdnem párhuzamosak. Az első szárnyak rövidebbek, mint a potroh; a hím hátsó szárnya a potroh több mint feléig ér. A hátsó szárnyak nagyon kicsik, és nem érik el az elülső szárnyakkal stigmáját. A nőstények rövid szárnya a 3. potrohszelvény végéig ér. Nagyjából azonos hosszúságú, mint a fej és a nyak pajzsok, és keskeny, lekerekített ponttal zárulnak le. Hosszú szárnyú egyedek is rendszeresen előfordulnak. A tojócsó valvái rövidek. |
||
| − | Chorthippus parallelus (Zetterstedt, 1821) |
||
| − | '''Leírás:''' A rétes szöcske zöld színű, barna, szürkés vagy sárga színű. Néha sötét egyének találkozhatnak. Az első szárnyak rövidebbek, mint a has; a hím hátsó szárnya a has több mint fele. A hátsó szárnyak nagyon kicsiek, és nem érik el az elülső szárnyakkal való megbélyegzést. Az ovipositor szelepek rövidek. |
||
| − | |||
| − | A Pseudochorthippus parallelus alapszíne rendkívül változó. Az állatok legtöbbje teljesen zöld vagy zöld, barna teste a tetején van. Az okker, a barna, a vöröses vagy a lila árnyalat is dominálhat. A hasi oldal gyakran sötéttől feketéig terjed, és a has vége narancssárgától vagy vörösesig terjed, különösen a dél-svájci hím állatoknál. Az oldalsó pajzsok egyenesek vagy kissé hajlottak befelé. A hímek antennái kissé kifelé hajlottak a végüknél, mint a Stenobothrus nigromaculatus esetében. A hím szárnyai a has végéhez nyúlnak. A hátsó szárnyak megközelítik a lábak közepét, de nem megbélyegzik őket. Ez az első szárny vége előtt 1-1,5 mm legyen. A nőstények rövid szárnya a 3. hátsó szegmens végén érkezik. Nagyjából azonos hosszúságú, mint a fej és a nyak pajzsok, és keskeny, lekerekített ponttal zárulnak le. A hosszú szárnyú egyének rendszeresen előfordulnak. A hátsó térd sötét. A nők rövid méhszelepszárnyai körülbelül olyan hosszúak, mint a 9. és a 10. hátsó szegmens együtt. Az Alpok magasabb tengerszint feletti magasságában az állatok sötétebbek, több szögletes nyak pajzs oldalán vannak, a nőstények pedig hosszabb szárnyakkal és nagyobb szárnyas csövekkel rendelkeznek. Ezeket az állatokat néha nehéz megkülönböztetni a Chorthippus montanus-tól vagy a Chorthippus alticola-tól (Svájcban és Németországban nem gyakori). |
||
Testhossz: ♂ 13-16 mm | ♀ 18-22 mm. |
Testhossz: ♂ 13-16 mm | ♀ 18-22 mm. |
||
| − | + | Cirpelés: 10-20 szótagot csoportosítunk egy echémába, ami 1-2 másodpercig tart. A nap folyamán ciripel. A hímek cirpelőcsapjainak száma 100. |
|
| + | |||
| + | '''Eloszlás:''' Szélesen elterjedt faj a Palearktikumban: Európában és Ázsiában. Több alfajjal, Spanyolország déli részétől Mongóliáig. Északon Nagy-Britanniában és a Lappföldig terjed Skandináviában. A faj Írországól teljesen hiányzik. Az egyik leggyakoribb hazai faj, amely minden régióban megtalálható. |
||
| + | |||
| + | '''Élőhely és életmód:''' Euriök faj, chortobiont, a higrofil és mezofil gyepeket részesíti előnyben. Ahol a ''Pseudochorthippus montanus''-szal együtt fordul elő, hibridizálódhatnak. |
||
| ⚫ | |||
| − | '''Eloszlás:''' jól elterjedt faj a Paleearctic Európában és Ázsiában. Romániában az egyik leggyakoribb faj, amely minden régióban megtalálható, a tengerparttól a magas hegyekig. Moldvában is nagyon gyakori. |
||
| − | '''Élőhely és életmód:''' eurybiont faj, praticolous, a higrofil vagy mezofil gyepeket részesíti előnyben. Különösen június végén és júliusban a Meadow Grasshopper dala az egyik legismertebb a higrofil területeken és még az erdei tisztáson is, az Euthystira brachyptera és a Metrioptera bicolor mellett. |
||
| ⚫ | |||
A lap jelenlegi, 2020. január 24., 16:15-kori változata
Magyar név: Közönséges rétisáska
Tudományos név: Pseudochorthippus parallelus (Zetterstedt, 1821) (syn. Chorthippus parallelus (Zetterstedt, 1821))
Elterjedés: euroszibériai
Faunatípus: angarai
Életforma: chortobiont
Természetvédelmi értékszám: IV
Chorthippus parallelus hím
Chorthippus parallelus nőstény
http://www.orthoptera.ch/arten/item/pseudochorthippus-parallelus
Leírás: Az alapszíne rendkívül változó, lehet zöld, barna, szürkés vagy sárga színű. Néha sötét egyedek is előfordulnak. A potroh oldala gyakran sötéttől feketéig terjed, és a potrohvég narancssárgától vörösesig terjed, különösen a hím állatoknál. Az a pronótum oldalélei egyenesek vagy kissé hajlottak befelé, majdnem párhuzamosak. Az első szárnyak rövidebbek, mint a potroh; a hím hátsó szárnya a potroh több mint feléig ér. A hátsó szárnyak nagyon kicsik, és nem érik el az elülső szárnyakkal stigmáját. A nőstények rövid szárnya a 3. potrohszelvény végéig ér. Nagyjából azonos hosszúságú, mint a fej és a nyak pajzsok, és keskeny, lekerekített ponttal zárulnak le. Hosszú szárnyú egyedek is rendszeresen előfordulnak. A tojócsó valvái rövidek.
Testhossz: ♂ 13-16 mm | ♀ 18-22 mm.
Cirpelés: 10-20 szótagot csoportosítunk egy echémába, ami 1-2 másodpercig tart. A nap folyamán ciripel. A hímek cirpelőcsapjainak száma 100.
Eloszlás: Szélesen elterjedt faj a Palearktikumban: Európában és Ázsiában. Több alfajjal, Spanyolország déli részétől Mongóliáig. Északon Nagy-Britanniában és a Lappföldig terjed Skandináviában. A faj Írországól teljesen hiányzik. Az egyik leggyakoribb hazai faj, amely minden régióban megtalálható.
Élőhely és életmód: Euriök faj, chortobiont, a higrofil és mezofil gyepeket részesíti előnyben. Ahol a Pseudochorthippus montanus-szal együtt fordul elő, hibridizálódhatnak.
Fenológia: Az imágók június-júliusban és ritkán ősszel találhatók. Pete alakban telel át. A lárvák április-májusban kelnek.
