Tettigoniidae

Fürgeszöcskék családja — Familia: Tettigoniidae

1. A 3. lábfej tőízén nincs szabadon ízesülő sarokfüggelék (75/e). Subfamilia: Tettigoniinae (185)

2

– A 3. lábfej tőízén két, szabadon ízesülő, mozgatható sarokfüggelék van (75/f). Subfamilia: Decticinae (193)

4

2. A fedőszárnyak a hátsó combokon messze túlnyúlnak.

3

– A fedőszárnyak a hátsó combokon nem, vagy csak kicsit nyúlnak túl. 23-28 mm. Hegyvidéki tisztásokon, vágásokon elterjedt, a hímek erős hangon cirpelnek. Euroszibériai, szibériai, chorto-thamnobiont.

Éneklő lombszöcske — Tettigonia cantans (Fuessly 1775)

3. A hímek cercusai messze túlnyúlnak a stylusokon (100/e); a tojócső majdnem eléri a fedőszárnyak végét, vagy 1-2 mm-el hosszabb :annál (30 mm-nél rövidebb). 28-35 mm. A 3. combon alul zöld tövű, fekete tüskék vannak. Dúsabb növényállományokban (mezőgazdasági :területeken is) elterjedt, gyakori. Euroszibériai, szibériai-policentrikus, thamnobiont.

Zöld lombszöcske — Tettigonia viridissima Linne 1758

– A hím cercusai a stylusokon alig nyúlnak túl; a tojócső messze túlnyúlik az alsó szárnyakon (30 mm-nél hosszabb). 22-36 mm. A 3. combon alul található tüskék alapja is fekete. Az Alföldön, valamint dombvidékeink gabonatábláiban szórványosan fordul elő. Közép és kelet-európai, ponto-kászpi, chorto-thamnobiont. Védett, Vöröskönyv-es.

Farkos lombszöcske — Tettigonia caudata (Charpentier 1845)

4. A repülő szervek teljesen kifejlettek.

8

– A repülő szervek csökevényesek, vagy rövidek.

5

5. A fedőszárnyak pikkelyszerűek (104/a).

6

– A fedőszárnyak bár megrövidültek, nem érik el a potroh csúcsát, de nem pikkelyszerűek (104/b).

Metrioptera 20

– – Ha a fedőszárnyak fekete foltosak:

Tesselana 19

6. A hátsó lábszáron alul 4 végtüske van (104/c).

7

– A hátsó lábszáron alul csak 2 végtüske van (104/d). A előmellen két tüske van (104/e); a hátsó lábfejek talplebenyei olyan hosszúak, mint az első lábtag (104/f). 19-26 mm. Erdős-bokros lejtőkön, szórványosan. Dél-európai, pontomediterrán, chortobiont.

Németszöcske — Rhacocleis germanica Herrich-Schaeffer 1840

7. A előmellen nincs tüske; a előháton nincs középborda; legfeljebb néha valami ilyesféle látszik egészen gyengén. A hímek cercusai belül fogazottak, a tojócső többé-kevésbé hajlott, a vége fokozatosan hegyesedik. Tribus: Pholidopterini

10

– A hím cercusain nincs fog; a tojócső egyenes, a hegye felül élesen vágott. 13-18 mm. Karsztbokorerdőkben szórványosan. Dél- és kelet-európai, pontomediterrán, chotobiont.

Karcsúszöcske – Pachytrachys gracilis (Brunner v. W. 1861)

8. A előmellen nincsenek tüskék.

9

– A előmellen két tövis van. A szárnyak rendesek, jól fejlettek. 20-36 mm. Legelőkön, sztyepréteken szórványosan. Európai, kis-ázsiaia, ponto-kászpi, thamnobiont. Védett.

Tőrösszöcske — Gampsocleis glabra (Herbst 1786)

9. Az első lábszárakon felül 3 tüske van (104/g); többnyire nem nagyobb 20 mm-nél.

Platycleis 16

(Ha nincs meg, lásd: Metrioptera, ahol előfordulnak holopter egyedek.)

– Az első lábszárakon felül 4 tövis van; mindig 24 mm, vagy annál nagyobb. 24-44 mm. Általánosan elterjedt, gyakori. Euro-szibériai, angarai, chorto-thamnobiont.

Szemölcsrágó szöcske — Decticus verrucivorus Linne 1785

10. Az előhát oldallebenyein legalább hátul van széles, többé-kevésbé élesen elváló világos szél-szegély, vagy annak nagy része sárga.

11

– Az előhát oldallebenyein csak finom világos szélvonal van, azaz nincs világos szalag, de a legkülső széle jelentősen világosan elválik. A hátsó combon széles fekete hosszanti folt van. A tojócső olyan hosszú, mint a potroh, vagy rövidebb annál (11 mm-nél rövidebb), majdnem sarlószerűen hajló. 13-19 mm. Erdőkben, főként a szegélyekben gyakori. Európai, extra-mediterrán, chortobiont. (Synonim: Pholidoptera cinerea).

Szürke avarszöcske — Pholidoptera griseoaptera (DeGeer 1773)

11. Az előhát oldallebenyein csak hátul van élesen elütő világosabb szélszegély

13

– Az oldallebenyeken alul, vagy alul és hátul van világos szélszegély

12

12. A hímek fedőszárnyai finoman ráncoltak, simábbak, csaknem teljesen szabadok, úgy hogy az axillaris ér többnyire még látható. A előhát oldallebenyeinek alsó szélén teljes terjedelemben, a fekete vagy feketésbarna felső résztől teljesen elütő világosabb szegélyszalag van. Dél- és kelet-európai, moesiai (nyugat-balkáni), chortobiont. Védett.

Bujkáló avarszöcske — Pholidoptera littoralis (Fieber 1853)

– A hímek fedőszárnyai durván ráncoltak, érdesebbek, legalább 1/3-ukat takarja az előhát; az axillaris ér nem látható; az előhát oldallebenyein hátul és alul széles, élesen elváló világosabb szegőszalag van. A tojócső hajlott. 14-21 mm. Napos, száraz erdőtisztásokon, erdőszéleken elterjedt. Dél-európai, ponto-mediterrán, chortobiont.

Galléros avarszöcske — Pholidoptera fallax (Fieber 1853)

13. A hím 10. potrohtergitének a hátsó széle jelentősen bevágott; a tojócső a hajlottól a majdnem egyenesig, 19-20mm

14

– A 10. potrohtergit hátsó széle nincs bevágva; a tojócső egyenes, 22-27 mm. Északkeleti-, Keleti-kárpátok, dacikus, chortobiont. Védett, Vöröskönyv-es.

Erdélyi avarszöcske — Pholidoptera transsylvanica (Fischer 1853)

14. Az előhát oldallebenyeinek sárga szegélye elöl hegyes és – főképp a hímeknél – élesen elválik

15

– Az előhát oldallebenyeinek sárga szegélye elöl nem, vagy csak kevéssé szűkül, nem válik el élesen, elmosódva megy át az oldallebenyek színébe.

Ph. aptera bohemica MAR. (204)

15. Átlagosan nagyobb formája az alpesi régiónak. Az epiphallus enyhén ivalakban hajlik, szegélye széles, a hegye felé kicsit beszűkül. (A fedőszárnyak világosak, oldalt sötét szegéllyel a nöstényeknél; a Ph. transsylvanica-nál a fedőszérnyak a hímeknél egyszínű sötétbarnák, a nőstényeknél a belső szélein érintkeznek.) (111/f). 20-25 mm. Hegyvidéki erdők tisztásain. Közép-európai, extra-mediterrán-montán, thamnobiont.

Szárnyatlan avarszöcske — Pholidoptera aptera aptera (Fabricius 1793)

– A NY-i Kárpátok vidékének átlagosan kisebb formája. Az epiphallus erősebben hajlik ívben, szegélyei szélesebbek, a hegyük felé jobban szűkülnek.

Ph. aptera slovaca MAR. (204)

16. A fedőszárnyak a hátsó comb térdét elérik vagy túlnyúlnak rajta (holoptertől hyperpterig: Platycleis alnem)

17

– A fedőszárnyak a hátsó comb térdét nem érik el (meso- és mikropter)

19

17. A hím titillátorai (epiphallusai) visszanyomottak, a bázisnál szélesek (115/a), a potroh 10. tergitjének igen hegyes lebenyei vannak. A nőstény potrohának 7. sternitje lapos, subgenitalis lemeze többé-kevésbé szív alakú vagy derékszögű, lekerekített lebenyekkel (115/g,h)

18

– A hím titillátorai hosszúak, vékonyak, a potroh 10. tergitjén hátul kevésbé hosszú és hegyes lebenyek vannak. A nőstény potrohának 7. sternitjén nagy kerek domb van; a tojócsö enyhén görbült és meglehetősen keskeny; a subgenitalis lemez kerekded, kerekded bevágással (115/b)

Púposhasú rétiszöcske — Platycleis affinis Fieber 1853

18. A titillátorok combja (S) zömök, különösen a bázisi rész erősen boltozatos, a csúcsnál sokszor enyhén kiszélesedő és kettős horogszerűen tövisezett (115/c), általában erősebben tövises, a bázisok (B) alapja lényegesen szélesebb, mint a csúcsuk, belső felületük majdnem az alapig érintkezik egymással, csak alul válnak el valamennyire; bázisi lebenyeik (L) rövidek. A nőstény subgenitalis lemeze (115/g) többé-kevésbé szív alakú és kevésbé duzzadt, mint a következőé.

P. denticulata PANZ. (212)

— A titillátorok combja kissé laposabbnak látszik, karcsúbb és hosszabb, a csúcsa horogformán görbülő, tövisezettsége általában gyengébb (115/d), bázisai (B) meglehetős egyenletesen szélesek (115/d,f szélességük valamelyest változó, ritka az e formájú), csak a csúcson érintkeznek egy rövid szakaszon; a bázisi lebenyek (L) hosszabbak és keskenyebbek. A nőstény subgenitalis lemeze többé-kevésbé derékszögű, duzzadtabb.

Szürke rétiszöcske — Platycleis grisea (Fabricius 1781)

19. A fedőszárnyak hosszabbak a potrohnál. A him cercusain a bázisnál van fog; a tojócsö kb. kétszer olyan hosszú, mint a előhát, enyhén görbült. A nöstény 7. potrohsternitje lapos, subgenitalis lemeze nem barázdált, enyhén bevágott

Homokpusztai szöcske — Platycleis Montana montana Kollar 1833

– A fedőszárnyak nem nyúlnak túl a potrohon. A tojócső a bázisán majdnem szögben hajlik, kissé hosszabb a előhátnál; a nőstény subgenitalis lemeze peremes; a hím analis szelvényén hátul hegyes, háromszögletű lebenyek vannak; a hím cercusain az utolsó harmadban van fog. A fedőszárnyak hegyesek, lándzsa alakúak.

Sávos rétiszöcske — Platycleis Tesselana vittata (Charpentier 1825)

20. A hím cercusain a fog egészen a csúcs közelében van (121/a); a tojócső rövid és majdnem szögben hajlik (121/b).

Halványzöld rétiszöcske — Metrioptera Bicolorana bicolor (Philippi 1830)

– A hím cercusain a fog középen van az utolsó harmadban; a tojócső hosszabb (7-11 mm) , nem kardszerűen hajlik, szabályosan görbül (121/c).

21

21. A hím cercusain a fog valamivel a közép előtt van; a titillator igen rövid, egyenes, a csúcsa horogszerűen meghajlik (121/g); a nőstény subgenitalis lemezén egy kevéssé mély barázda van, a bázisán nem bordázott (121/h); a tojócső kb . kétszer olyan hosszú, mint a előhát, enyhén kardszerűen hajlik (121/e). A fedőszárnyak mindkét nemnél lándzsa alakúak, keskeny, lekerekített csúcsuk van; első és hátsó legtöbbször zöldbe foglalt, ritkán egyszínű barnás.

Sötétzöld rétiszöcske — Metrioptera brachyptera (Linne 1761)

– A hím cercusain az utolsó, csúcsi harmadban van a fog, karcsúak (121/f); a tojócső kevéssel hosszabb a előhátnál, valamivel erősebben görbül (121/c)

Roesel rétiszöcske — Metrioptera Roeseliana roeselii (Hagenbach 1822)