„Isophya modesta” változatai közötti eltérés
(10 közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva) | |||
1. sor: | 1. sor: | ||
− | <nowiki>#00040</nowiki> |
||
− | Magyar név: |
+ | '''Magyar név:''' Szerény vagy pusztaitarsza |
− | Tudományos név: ''Isophya modesta'' Frivaldszky, 1867 |
+ | '''Tudományos név:''' ''Isophya modesta'' (Frivaldszky, 1867) |
− | Elterjedés: közép-, délkelet-európai |
+ | '''Elterjedés:''' közép-, délkelet-európai |
− | Faunatípus: balkáni, mőziai |
+ | '''Faunatípus:''' balkáni, mőziai |
− | Életforma: chortobiont |
+ | '''Életforma:''' chortobiont |
− | Természetvédelmi értékszám: I |
+ | '''Természetvédelmi értékszám:''' I |
+ | '''Védettség: '''IUCN: - ; hazánkban védett, eszmei értéke 10000 Ft.''' ''' |
||
− | 22 – 26 mm, általában fűzöld színű állat. Inkább növényi táplálékot fogyaszt, elsősorban kétszikű lágyszárúakat. Rendkívül helyhez kötött előfordulású, posztglaciális sztyepp-reliktum. Főleg az Alföld-peremi helyzetű, xeroterm, "ősmátrai" lejtőkön (Hármashatárhegy, Gyöngyös: Sárhegy, Bükk: Bélkő) fordul elő. Egyes élőhelyei elpusztultak, mások erősen károsodottak, ezért aktuálisan veszélyeztetett. Vöröskönyves, védett faj. Értéke: 10000 Ft. |
||
+ | |||
⚫ | Az Isophya fajok késő délután és éjszaka énekelnek, ciripelésüket a jó fülű megfigyelő is csak néhány méter távolságból hallhatja. Az állatok észleléséhez jó segédeszköz lehet egy denevér-detektor, mert a tarszák hangjában az ultrahang komponensek sokkal hangosabbak, mint az emberi fül számára hallható alacsonyabb rezgésszámú hangösszetevők. |
||
+ | <gallery> |
||
+ | Fájl:I_modesta_fm.jpg |
||
+ | |||
+ | </gallery> |
||
+ | |||
+ | |||
+ | |||
+ | |||
+ | '''Leírás, bemutatás:''' |
||
+ | |||
+ | Alapszíne zöld, finoman vörösbarnán pontozott. A fejcsúcs keskeny, mélyen barázdált. Az előhát hátrafelé, különösen a közepénél, erősen kiszélesedő, enyhén bemélyedő; a nőstényé egyenletesebb. A hím rövid szárnyfedő-csonkjának axilláris ere enyhén kidomborodó, az előhát hátsó peremének csak kétharmadáig ér. A hím cerkuszai robosztusak, közepüknél erősen befelé hajlanak, a behajlott részén gyenge, hátrafelé irányuló foggal. A hím szubgenitális lemeze keskeny, mélyen, hegyesszögben kivágott. A nőstény tojócsöve hajlott, a végén fogazott. |
||
+ | |||
+ | Testhossz: ♂ 22-26 mm, ♀ 23-30 mm, tojócső: 14-17 mm. |
||
+ | |||
+ | Cirpelés: alig hallahtó, főleg ultrahang tartományban*. |
||
+ | |||
+ | |||
+ | '''A faj ökológiája:''' |
||
+ | |||
+ | Változatos növényzetű, kétszikűekben gazdag, dús mezofil gyepekben fordul elő. |
||
+ | |||
+ | A gyepszint lakója. A 2-3 cm mélyen a talajba süllyesztett tojáscsomók telelnek át. Korai faj; már március/áprilisban kel és május/június folyamán imágóvá fejlődik. Júniusra, júliusra az imágó be is fejezi életét. Kétszikű növények leveleivel táplálkozik. Kis vagilitású, röpképtelen, gyengén ugrik. Menekülésre alig képes. |
||
+ | |||
+ | |||
+ | '''Általános elterjedés: ''' |
||
+ | |||
+ | EK-Balkán, Kárpát-medence, elsősorban Erdély. |
||
+ | |||
+ | |||
+ | '''Elterjedése Magyarországon:''' |
||
+ | |||
+ | Szórványosan, többnyire kis élőhely-foltokon fordul elő a Magyar Középhegységben, főleg Alföld-peremi helyzetű, xeroterm „ősmátrai” lejtőkön. Az Alföldről nem ismeretes. |
||
+ | |||
+ | |||
+ | '''Állománynagyság:''' |
||
+ | |||
+ | Faunisztikailag igen értékes, ritka szöcskefajunk, amely a Kárpát-medencében éri el északi elterjedési zónáját. |
||
+ | |||
+ | |||
+ | '''Veszélyeztető tényezők:''' |
||
+ | |||
+ | Fokozottan veszélyeztetett. Kedvezőtlen hatások (pl. taposás, avar-égetés, kaszálás) elől - kis vagilitása folytán - nem, vagy alig tud kitérni. A mátrai Galya-tetőről - az erős beépítési zavarás miatt - nagyrészt kipusztult |
||
+ | |||
+ | |||
+ | '''Természetvédelmi kezelés: ''' |
||
+ | |||
+ | Élőhelyein a terület szelektív (tehát az említett kedveltebb növényzeti foltok - kaszálásból való - kihagyásos), illetve késői (tehát július közepe utáni) kaszálásával jelentékenyen kímélhetjük helyi állományát. Féltettebb állományainak területén a március-áprilisi avartüzek mindenképpen megakadályozandók. Lokális védelmére (pl Galyatető, Somló) speciális stratégiát kell kidolgozni. |
||
+ | |||
+ | |||
+ | |||
⚫ | *Az Isophya fajok késő délután és éjszaka énekelnek, ciripelésüket a jó fülű megfigyelő is csak néhány méter távolságból hallhatja. Az állatok észleléséhez jó segédeszköz lehet egy denevér-detektor, mert a tarszák hangjában az ultrahang komponensek sokkal hangosabbak, mint az emberi fül számára hallható alacsonyabb rezgésszámú hangösszetevők. |
A lap jelenlegi, 2020. március 24., 15:14-kori változata
Magyar név: Szerény vagy pusztaitarsza
Tudományos név: Isophya modesta (Frivaldszky, 1867)
Elterjedés: közép-, délkelet-európai
Faunatípus: balkáni, mőziai
Életforma: chortobiont
Természetvédelmi értékszám: I
Védettség: IUCN: - ; hazánkban védett, eszmei értéke 10000 Ft.
Leírás, bemutatás:
Alapszíne zöld, finoman vörösbarnán pontozott. A fejcsúcs keskeny, mélyen barázdált. Az előhát hátrafelé, különösen a közepénél, erősen kiszélesedő, enyhén bemélyedő; a nőstényé egyenletesebb. A hím rövid szárnyfedő-csonkjának axilláris ere enyhén kidomborodó, az előhát hátsó peremének csak kétharmadáig ér. A hím cerkuszai robosztusak, közepüknél erősen befelé hajlanak, a behajlott részén gyenge, hátrafelé irányuló foggal. A hím szubgenitális lemeze keskeny, mélyen, hegyesszögben kivágott. A nőstény tojócsöve hajlott, a végén fogazott.
Testhossz: ♂ 22-26 mm, ♀ 23-30 mm, tojócső: 14-17 mm.
Cirpelés: alig hallahtó, főleg ultrahang tartományban*.
A faj ökológiája:
Változatos növényzetű, kétszikűekben gazdag, dús mezofil gyepekben fordul elő.
A gyepszint lakója. A 2-3 cm mélyen a talajba süllyesztett tojáscsomók telelnek át. Korai faj; már március/áprilisban kel és május/június folyamán imágóvá fejlődik. Júniusra, júliusra az imágó be is fejezi életét. Kétszikű növények leveleivel táplálkozik. Kis vagilitású, röpképtelen, gyengén ugrik. Menekülésre alig képes.
Általános elterjedés:
EK-Balkán, Kárpát-medence, elsősorban Erdély.
Elterjedése Magyarországon:
Szórványosan, többnyire kis élőhely-foltokon fordul elő a Magyar Középhegységben, főleg Alföld-peremi helyzetű, xeroterm „ősmátrai” lejtőkön. Az Alföldről nem ismeretes.
Állománynagyság:
Faunisztikailag igen értékes, ritka szöcskefajunk, amely a Kárpát-medencében éri el északi elterjedési zónáját.
Veszélyeztető tényezők:
Fokozottan veszélyeztetett. Kedvezőtlen hatások (pl. taposás, avar-égetés, kaszálás) elől - kis vagilitása folytán - nem, vagy alig tud kitérni. A mátrai Galya-tetőről - az erős beépítési zavarás miatt - nagyrészt kipusztult
Természetvédelmi kezelés:
Élőhelyein a terület szelektív (tehát az említett kedveltebb növényzeti foltok - kaszálásból való - kihagyásos), illetve késői (tehát július közepe utáni) kaszálásával jelentékenyen kímélhetjük helyi állományát. Féltettebb állományainak területén a március-áprilisi avartüzek mindenképpen megakadályozandók. Lokális védelmére (pl Galyatető, Somló) speciális stratégiát kell kidolgozni.
- Az Isophya fajok késő délután és éjszaka énekelnek, ciripelésüket a jó fülű megfigyelő is csak néhány méter távolságból hallhatja. Az állatok észleléséhez jó segédeszköz lehet egy denevér-detektor, mert a tarszák hangjában az ultrahang komponensek sokkal hangosabbak, mint az emberi fül számára hallható alacsonyabb rezgésszámú hangösszetevők.