„Arcyptera fusca” változatai közötti eltérés

Innen: orthoptera-wiki
(Új oldal, tartalma: „''<nowiki>#0620, </nowiki>0621'' Magyar név: szép hegyisáska Tudományos név: ''Arcyptera fusca'' (Pallas, 1773) Elterjedés: euroszibériai Faunatípus: angarai…”)
 
 
(9 közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
''<nowiki>#0620, </nowiki>0621''
+
''<nowiki>#0620 0621</nowiki>''
Magyar név: szép hegyisáska
 
   
 
'''Magyar név:''' Szép hegyisáska
Tudományos név: ''Arcyptera fusca'' (Pallas, 1773)
 
   
 
'''Tudományos név:''' ''Arcyptera fusca'' (Pallas, 1773)
Elterjedés: euroszibériai
 
   
 
'''Elterjedés:''' euroszibériai
Faunatípus: angarai
 
   
 
'''Faunatípus:''' angarai
Életforma: chortobiont
 
   
 
'''Életforma:''' chortobiont
Természetvédelmi értékszám: I
 
   
 
'''Természetvédelmi értékszám:''' I
A hím 24 - 31 mm, a nőstény 30 - 35 mm. A nőstény szárnya rendszerint rövid, a himeké túlér a potrohcsúcson. Rendkívül dekoratív színezetű állat. Az okkersárga alapszínű testet barnás előtorpajzs díszíti, a szárnyak füstösen barnás-feketék, a lábszárak, különösen a 3. lábpáré, élénk pirosak. Az állat viselkedését tanulmányozva észrevehetjük, hogy a hímek érces círpelésük szüneteiben jellegzetes módon integetnek feltűnő színű hátsó lábukkal. Repülés közben – különösen a felriasztott állatoknál - jellegzetes surrogás hallható. Elsősorban az Északi Középhegység hegyi rétjein fordul elő. Az utóbbi meleg, száraz évek hatására visszahúzódóban van kelet felé. Élőhelyeinek veszélyeztetettsége miatt aktuálisan veszélyeztetett a faj is, védett. Értéke: 10000 Ft.
 
  +
  +
'''Védettség: '''IUCN: - ; hazánkban védett, eszmei értéke 10000 Ft.
  +
  +
  +
<gallery>
  +
0620_Arcyptera_fusca.jpg|Arcyptera fusca hím
  +
0621_Arcyptera_fusca.jpg|Arcyptera fusca nőstény
  +
</gallery>
  +
  +
  +
http://www.orthoptera.ch/arten/item/arcyptera-arcyptera-fusca
  +
  +
  +
  +
'''Leírás, bemutatás:'''
  +
  +
Közepesen nagy, változóan tarka, sárgástól olajzöldig. Az előtor okkersárga, bársonyosan barna vagy fekete hosszanti sávokkal. Oldalélei középtájon enyhén befelé hajlnak. A nőstény szárnya rendszerint rövid, a himeké túlér a potrohcsúcson, füstös. A lábszárak, különösen a 3. lábpáré, élénk pirosak.
  +
Repülés közben – különösen a felriasztott állatoknál - jellegzetes surrogás hallható.
  +
  +
  +
Testhossz: ♂ 22-30 mm, ♀ 29-42 mm
  +
  +
  +
Cirpelés: A hím jellegzetes, jól hallható cirpelése a hátsó láb szárnyak fölé emelésével zárul.
  +
  +
  +
'''A faj ökológiája:'''
  +
  +
Chorthobiont, mezo-xerofil. Üde hegyi rétek, nagyobb erdei tisztások (általában 500 -700 m fölött).
  +
  +
Tartózkodási helye, rendszerint a gyepszint alsó részében, illetve a talajszinten van. Viszonylag korai faj – az imágók június végétől október végéig figyelhetők meg.Petéiket nyílt homokos, földes és agyagos talaj foltokon a talajba rakja. A peték valószínűleg több évig nyugalomban lehetnek. Ezért a népesség nagysága nagymértékben változhat. Ideális körülmények között, enyhe téllel és száraz nyarakkal, még tömeges előfordulása is lehetséges.
  +
  +
'''Általános elterjedése:'''
  +
  +
Palearktikus, angarai; Spanyolországtól (Pireneusok) Belső-Ázsiáig előfordul.
  +
  +
  +
'''Elterjedése Magyarországon:'''
  +
  +
Az Északi-középhegységben, 600-700 m fölött fordul elő.
  +
  +
  +
'''Állománynagyság:'''
  +
  +
Bár nagy areájú - nálunk egyik legszebb színezetű - sáska, azonban Magyarországon ritkává teszi magasabban fekvő, üde hegyi rétekhez való kötöttsége.
  +
  +
  +
'''Veszélyeztető tényezők: '''
  +
  +
Eddig pontosabban fel nem tárt ok(ok) folytán (a kaszálók felhagyása, bokrosodása, az utóbbi meleg, száraz évek hatására visszahúzódóban van kelet felé) magyarországi populációi lokálisan csökkenni látszanak (Aggteleki Karszt, Bükk hegység). A Visegrádi-hegységben lévő Dobogókőn nagy valószínűség szerint az üdülőfalu létesítése folytán semmisültek meg élőhelyei.
  +
  +
  +
'''Természetvédelmi kezelés:'''
  +
  +
Értékesebb lelőhelyein a szukcesszió (fel-erdősödés) meggátlása, a hegyi rétek kaszálásának részleges visszaállítása indokoltnak tűnik, de ez még további vizsgálat tárgyát képezi.

A lap jelenlegi, 2020. március 30., 17:56-kori változata

#0620 0621

Magyar név: Szép hegyisáska

Tudományos név: Arcyptera fusca (Pallas, 1773)

Elterjedés: euroszibériai

Faunatípus: angarai

Életforma: chortobiont

Természetvédelmi értékszám: I

Védettség: IUCN: - ; hazánkban védett, eszmei értéke 10000 Ft.



http://www.orthoptera.ch/arten/item/arcyptera-arcyptera-fusca


Leírás, bemutatás:

Közepesen nagy, változóan tarka, sárgástól olajzöldig. Az előtor okkersárga, bársonyosan barna vagy fekete hosszanti sávokkal. Oldalélei középtájon enyhén befelé hajlnak. A nőstény szárnya rendszerint rövid, a himeké túlér a potrohcsúcson, füstös. A lábszárak, különösen a 3. lábpáré, élénk pirosak. Repülés közben – különösen a felriasztott állatoknál - jellegzetes surrogás hallható.


Testhossz: ♂ 22-30 mm, ♀ 29-42 mm


Cirpelés: A hím jellegzetes, jól hallható cirpelése a hátsó láb szárnyak fölé emelésével zárul.


A faj ökológiája:

Chorthobiont, mezo-xerofil. Üde hegyi rétek, nagyobb erdei tisztások (általában 500 -700 m fölött).

Tartózkodási helye, rendszerint a gyepszint alsó részében, illetve a talajszinten van. Viszonylag korai faj – az imágók június végétől október végéig figyelhetők meg.Petéiket nyílt homokos, földes és agyagos talaj foltokon a talajba rakja. A peték valószínűleg több évig nyugalomban lehetnek. Ezért a népesség nagysága nagymértékben változhat. Ideális körülmények között, enyhe téllel és száraz nyarakkal, még tömeges előfordulása is lehetséges.

Általános elterjedése:

Palearktikus, angarai; Spanyolországtól (Pireneusok) Belső-Ázsiáig előfordul.


Elterjedése Magyarországon:

Az Északi-középhegységben, 600-700 m fölött fordul elő.


Állománynagyság:

Bár nagy areájú - nálunk egyik legszebb színezetű - sáska, azonban Magyarországon ritkává teszi magasabban fekvő, üde hegyi rétekhez való kötöttsége.


Veszélyeztető tényezők:

Eddig pontosabban fel nem tárt ok(ok) folytán (a kaszálók felhagyása, bokrosodása, az utóbbi meleg, száraz évek hatására visszahúzódóban van kelet felé) magyarországi populációi lokálisan csökkenni látszanak (Aggteleki Karszt, Bükk hegység). A Visegrádi-hegységben lévő Dobogókőn nagy valószínűség szerint az üdülőfalu létesítése folytán semmisültek meg élőhelyei.


Természetvédelmi kezelés:

Értékesebb lelőhelyein a szukcesszió (fel-erdősödés) meggátlása, a hegyi rétek kaszálásának részleges visszaállítása indokoltnak tűnik, de ez még további vizsgálat tárgyát képezi.