„Locusta migratoria” változatai közötti eltérés

Innen: orthoptera-wiki
(Új oldal, tartalma: „''<nowiki>#0360</nowiki>'' Magyar név: európai vándorsáska Tudományos név: ''Locusta migratoria'' (Linne, 1758) Elterjedés: kozmopolita Faunatípus: policent…”)
 
 
(12 közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
 
''<nowiki>#0360</nowiki>''
 
''<nowiki>#0360</nowiki>''
   
Magyar név: európai vándorsáska
+
'''Magyar név:''' Keleti vagy európai vándorsáska
   
Tudományos név: ''Locusta migratoria'' (Linne, 1758)
+
'''Tudományos név:''' ''Locusta migratoria'' (Linne, 1758) (Syn.: ''Pachytylus migratorius'' Linnaeus,
   
  +
''P. cinarescens'' Fabricius, ''P. danicus'' Linnaeus)
Elterjedés: kozmopolita
 
   
  +
'''Elterjedés:''' dél-eurázsiai
Faunatípus: policentrikus
 
   
 
'''Faunatípus:''' policentrikus
Életforma: chortobiont
 
   
 
'''Életforma:''' chortobiont
Természetvédelmi értékszám: I
 
   
 
'''Természetvédelmi értékszám:''' I
   
  +
'''Védettség: '''IUCN: - ; hazánkban védett, eszmei értéke 10000 Ft.'''
A hím 29 - 40 mm, a nőstény 37 - 55 mm. A magányos (soliter) alak viselkedése és megjelenése is különbözik a sereges (gregária) alaktól. A testalakban megmutatkozó különbség akkora, és olyan feltűnő, hogy régebben ezeket az eltérő alakokat külön fajként írták le. A magányos alak előhátán éles, kiemelkedő hosszanti él húzódik. Kevesebbet mozog, táplálék igénye is kisebb, mint a társas alaké. Egyedfejlődése is jelentősen hosszabb, mivel nem termeli azt a kémiai jelzőanyagot (feromon), amely a társas alaknál az egyedfejlődést és az ivarérést serkenti. Szinte a sors iróniája, hogy ez a faj, amely még a történelmi időkben is okozott súlyos károkat, az aktuálisan veszélyeztetett fajok listájára került. Jelenleg Közép-európából gyakorlatilag kipusztult. Gyér egyedszámú, valószínűleg utolsó hazai populációja a nyírségi erdőspuszták részén, homoki gyepekben tenyészik. A megvizsgált nőstények fertilisek voltak, de csak kevés (5-10) petét voltak képesek lerakni. Közvetlenül kipusztulás előtt áll. Vöröskönyves, védett faj. Értéke: 10000 Ft.
 
  +
  +
  +
<gallery>
  +
0360_Locusta_migratoria.jpg|''Locusta migratoria''
  +
0361_Locusta_migratoria.jpg|''Locusta migratoria''
  +
</gallery>
  +
  +
  +
https://www.inaturalist.org/taxa/201627-Locusta-migratoria/browse_photos
  +
  +
http://www.orthoptera.ch/arten/item/locusta-migratoria
  +
  +
  +
'''Leírás, bemutatás:'''
  +
  +
Legnagyobb testű sáskánk, úgyszintén Közép-Európában is. Zöld, barna és szürkés színváltozatai is lehetnek. A fejen és előtoron határozott sötét foltok vannak. Az előtor hosszanti középgerince ívelten kiemelkedő (szoliter fázis). Az üveges, hosszú, a testen túlérő szárnyak barnán/szürkén foltozottak. A hátulsó lábszárak vöröses színűek.
  +
A vándorló fázis egyedei kisebbek, az előtor középgerince nem emelkedik ki, a szárnyak hosszabbak (a vándorló fázis hazai előfordulása jelenleg nem ismert).
  +
  +
Testhossz: ♂ 30-41 mm, ♀ 35-55 mm
  +
  +
  +
'''A faj ökológiája:'''
  +
  +
Chortobiont, mezohigrofil és thermofil; mélyedésekkel tarkított mezofil rét, parlag. Gyakran élnek homokos területeken.
  +
A tavasszal kelő, gyakran eltérő színezetű lárvák főleg füvekkel táplálkoznak, azonban ismeretes, hogy táplálék szűkében különféle növényeket is megrágnak. Az imágók júliustól szeptemberig élnek; jól repülnek. Utóbbi tulajdonságuknak köszönhető egyes példányainak váratlan előkerülése.
  +
  +
A mediterrán térségben át is telelhetnek, miért az idősebb generáció példányai áprilisig láthatók. A petecsomóikat ősszel homokos talajba rakják. Kedvező környezeti feltételek bekövetkeztekor ''Locusta migratoria'' tömegesen is előfordulhat. A stressz által okozott nagy népsűrűség vezet vándorló (gregária) fázisba, jelentős gazdasági kártétellel. Ez a típus korábban Közép-Európában, így hazánkban is gyakran megjelent. A mezőgazdaság intenzívebbé válása, a vízelvezetés miatt azonban mára ritkává vált számos korábbi területén.
  +
  +
  +
'''Általános elterjedése: '''
  +
  +
A Palearktikumban déli szegélyén Spanyolországtól Kelet-Ázsiáig előfordul. Palearktikus-policentrikus.
  +
  +
  +
'''Elterjedése Magyarországon:'''
  +
  +
Az Alföldön, főleg a Tiszántúl északi felében tűnnek fel egyes példányai. 100-150 évvel korábban sokkal gyakoribb volt.
  +
  +
  +
'''Állománynagyság:'''
  +
  +
A korábbi évszázadokban nagy tömegekben jelentkező és gyakran kártevő faj volt, azonban - főként az Alföld lecsapolása, kiszárítása, továbbá mezőgazdálkodás intenzívebbé válása következtében - mostanra szinte a kipusztulás szélére jutott.
  +
  +
  +
'''Veszélyeztető tényezők:'''
  +
  +
Ritka, ma már védelemre szoruló faj. Lehetséges, hogy a művelésből kivont, esetlegesen parlagon maradó területeken jobb életlehetőségekhez jut.
  +
  +
  +
'''Természetvédelmi kezelés:'''
  +
  +
Aligha adható, mivel jelenlegi hazai élőhelyi sajátságai csak hézagosan ismertek. Minden esetre a hajdúhadházi katonai gyakorló-területen a jelenlegi természeti körülmények fenntartása hozzájárul a faj lokális megmaradásához.

A lap jelenlegi, 2021. április 26., 13:00-kori változata

#0360

Magyar név: Keleti vagy európai vándorsáska

Tudományos név: Locusta migratoria (Linne, 1758) (Syn.: Pachytylus migratorius Linnaeus,

P. cinarescens Fabricius, P. danicus Linnaeus)

Elterjedés: dél-eurázsiai

Faunatípus: policentrikus

Életforma: chortobiont

Természetvédelmi értékszám: I

Védettség: IUCN: - ; hazánkban védett, eszmei értéke 10000 Ft.



https://www.inaturalist.org/taxa/201627-Locusta-migratoria/browse_photos

http://www.orthoptera.ch/arten/item/locusta-migratoria


Leírás, bemutatás:

Legnagyobb testű sáskánk, úgyszintén Közép-Európában is. Zöld, barna és szürkés színváltozatai is lehetnek. A fejen és előtoron határozott sötét foltok vannak. Az előtor hosszanti középgerince ívelten kiemelkedő (szoliter fázis). Az üveges, hosszú, a testen túlérő szárnyak barnán/szürkén foltozottak. A hátulsó lábszárak vöröses színűek. A vándorló fázis egyedei kisebbek, az előtor középgerince nem emelkedik ki, a szárnyak hosszabbak (a vándorló fázis hazai előfordulása jelenleg nem ismert).

Testhossz: ♂ 30-41 mm, ♀ 35-55 mm


A faj ökológiája:

Chortobiont, mezohigrofil és thermofil; mélyedésekkel tarkított mezofil rét, parlag. Gyakran élnek homokos területeken. A tavasszal kelő, gyakran eltérő színezetű lárvák főleg füvekkel táplálkoznak, azonban ismeretes, hogy táplálék szűkében különféle növényeket is megrágnak. Az imágók júliustól szeptemberig élnek; jól repülnek. Utóbbi tulajdonságuknak köszönhető egyes példányainak váratlan előkerülése.

A mediterrán térségben át is telelhetnek, miért az idősebb generáció példányai áprilisig láthatók. A petecsomóikat ősszel homokos talajba rakják. Kedvező környezeti feltételek bekövetkeztekor Locusta migratoria tömegesen is előfordulhat. A stressz által okozott nagy népsűrűség vezet vándorló (gregária) fázisba, jelentős gazdasági kártétellel. Ez a típus korábban Közép-Európában, így hazánkban is gyakran megjelent. A mezőgazdaság intenzívebbé válása, a vízelvezetés miatt azonban mára ritkává vált számos korábbi területén.


Általános elterjedése:

A Palearktikumban déli szegélyén Spanyolországtól Kelet-Ázsiáig előfordul. Palearktikus-policentrikus.


Elterjedése Magyarországon:

Az Alföldön, főleg a Tiszántúl északi felében tűnnek fel egyes példányai. 100-150 évvel korábban sokkal gyakoribb volt.


Állománynagyság:

A korábbi évszázadokban nagy tömegekben jelentkező és gyakran kártevő faj volt, azonban - főként az Alföld lecsapolása, kiszárítása, továbbá mezőgazdálkodás intenzívebbé válása következtében - mostanra szinte a kipusztulás szélére jutott.


Veszélyeztető tényezők:

Ritka, ma már védelemre szoruló faj. Lehetséges, hogy a művelésből kivont, esetlegesen parlagon maradó területeken jobb életlehetőségekhez jut.


Természetvédelmi kezelés:

Aligha adható, mivel jelenlegi hazai élőhelyi sajátságai csak hézagosan ismertek. Minden esetre a hajdúhadházi katonai gyakorló-területen a jelenlegi természeti körülmények fenntartása hozzájárul a faj lokális megmaradásához.