„Oedipoda coerulescens” változatai közötti eltérés

Innen: orthoptera-wiki
(Eltávolította a lap teljes tartalmát)
Címke: Oldal egésze eltávolítva
 
(4 közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
''<nowiki>#0390 #0391</nowiki>''
 
 
Magyar név: Kékszárnyúsáska
 
 
Tudományos név: ''Oedipoda coerulescens'' (Linne, 1758)
 
 
Elterjedés: európai-ázsiai
 
 
Faunatípus: policentrikus
 
 
Életforma: geobiont
 
 
Természetvédelmi értékszám: IV
 
 
<gallery>
 
0390_Oedipoda_coerulescens.jpg|Oedipoda coerulescens nőstény
 
0391_Oedipoda_coerulescens.jpg|Oedipoda coerulescens hím
 
0392_Oedipoda_coerulescens_m.jpg|Oedipoda coerulescens hím
 
</gallery>
 
 
 
http://www.orthoptera.ch/arten/item/oedipoda-caerulescens-caerulescens
 
 
 
Leírás: morfológia
 
A nyílt területeken élő Oedipoda caerulescens alakjával és színezetével messzemenően alkalmazkodik a környezethez. Gyakran világos vagy sötét szürke árnyalatúak. De vannak barna, okker, majdnem fehér vagy fekete egyedek is. A szárnyak 2-3 sötét és világosabb keresztirányú sávot tartalmaznak. Egyszínű háttér előtt a mintázat tompább, de ha a fény a hátteret sötétebb és világosabb foltok mozaikjaira bontja, a sáskák foltjai élénkebben pompáznak. A pronotum felülete durva és különböző mértékben ráncos. A medián pronotum középgerince mérsékelten ívelt, és egy mély vágással két részre oszlik. A pronotum hátsó felében a középső gerinc ellaposodik, és a hegybe kifutó hátsó szegélybe eltűnik. Jellemző és szemet gyönyörködtető a kék színű hátsó szárny, de nagyon ritkán sárgás és rózsaszínes is lehet. A kék mezőt egy széles, sötét sáv határolja. A szárny csúcsa átlátszó, és sötét foltok lehetnek. Hátsó lábszára is kék.
 
 
Testméret: ♂ 13-23 mm | ♀ 20-29 mm
 
 
Cirpelés: Többnyire csendben fel-le szinkron vagy aszinkron módon mozgatják a hátsó lábukat. Ezt a viselkedésmintát mindkét nem állandóan megismétli. A hímek ritkán lágy, halk zümmögő hangot is hallatnak. A hímek körbe járnak, és meg-megállva "énekelnek" hátulsó lábukat megemelve (spontán ének). Gyakran láthat két hímet, akik úgy tűnik, hogy méregetik az erejüket egyfajta dal- és lábmozgás rituáléjával. Röviddel a párzás előtt a hím rövidebb, tisztább hangokat ad ki. A repülés, mindkét nemnél halk zümmögéssel jár.
 
 
Elterjedés: Az Oedipoda caerulescens elterjedési területe Észak-Afrikától egészen Nyugat-Európáig terjed, egészen Svédország déli részig, ahol a legészakibb lelőhelyei ismertek. A Földközi-tenger mellékén az Oedipoda caerulescens részlegesen elterjedt. A elterjedési területe keletre Mongóliáig. Hazánkban alkalmas, élőhelyeken, esősorban nyílt homok és szikespusztai gyepekben, sziklagyepekben. A magassági eloszlása a tengerszint feletti magasságtól akár 2000 m felett van.
 
 
Élőhely, életmód: Zavarásra eleinte lelapul, majd a talajon ugrálva-futva, végső esetben alacsonyan, de aktívan nagyobb távolságra repülve menekül.
 
Az Oedipoda caerulescens jól napsütötte, száraz és meleg élőhelyeket ölel fel, egy szép növényi borítással. A faj a kavicsos, a kavicsos területeken, a sziklás sztyeppeken, a vasútvonalak mentén, a füves réteken és legelőkön, a ruderális területeken, a homokdűnékben és a lábakon található. Ellentétben az Oedipoda germanicával, amely főleg köves talajon él, a 30 és max. 70% a nagy jelentőségű Oedipoda caerulescens esetében.
 
 
 
Fenológia: Az Oedipoda caerulescensből származó felnőtt állatok júniusától kezdődően találhatók. Novemberig aktívak lehetnek.
 
A tojásokat laza, homokos vagy földes talajban helyezik el. A lárvák Svájcban április végéig, a következő év május elején keltek. A csúszási idő az éghajlati viszonyoktól függően változik. A lárvák 4-5 stadionon mennek keresztül, és az egyes bőrszínekkel a talajhoz alkalmazkodnak. A hő és az aszályhoz képest mind a tojás, mind a lárvák mérsékelten toleránsnak tűnnek. Ezért a minimális káposzta réteg fontos szerepet játszik a faj sikeres reprodukciójában.
 

A lap jelenlegi, 2021. augusztus 30., 11:09-kori változata