„Aiolopus thalassinus” változatai közötti eltérés

Innen: orthoptera-wiki
 
(10 közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
 
''<nowiki>#0420</nowiki>''
 
''<nowiki>#0420</nowiki>''
   
Magyar név: tenger-zöld sáska''
+
Magyar név: Tenger-zöld sáska
   
 
Tudományos név: ''Aiolopus thalassinus'' (Fabricius, 1781)
 
Tudományos név: ''Aiolopus thalassinus'' (Fabricius, 1781)
14. sor: 14. sor:
   
 
<gallery>
 
<gallery>
0420_Aiolopus_thalassinus.jpg|Aiolopus_thalassinus
+
0420_Aiolopus_thalassinus.jpg|''Aiolopus_thalassinus'' nőstény
  +
0421_Aiolopus_thalassinus_m.jpg|''Aiolopus_thalassinus'' hím
   
 
</gallery>
 
</gallery>
   
  +
  +
https://www.inaturalist.org/taxa/415621-Aiolopus-thalassinus/browse_photos
   
 
http://www.orthoptera.ch/arten/item/aiolopus-thalassinus-thalassinus
 
http://www.orthoptera.ch/arten/item/aiolopus-thalassinus-thalassinus
   
   
  +
'''Leírás:''' Kecses, nyúlánk faj, gyakran zöldes színű. Különösen a hímeknél nagyon gyakori a szürke vagy barna szín.Testén jelentősen túlnyúló szárnya keskeny, amely jó röpképességére utal. Különösen a hímek rendkívül mozgékonyak. Két könnyű keresztszalag fut át az fedőszárnyakon, nagyon változóak, kis és nagy sötét foltokkal borítva. A nőstényekben a szárnyak első felében gyakran a mediális mező alatt egy homályos, zöld csík van. A hátsó szárnyak az alapnál sárgás-zöld színűek. Átlátszóak, kivéve a felső szegélyen lévő kis barnulást. Ugrólábának combja hosszú, karcsú, enyhén ívelt. A hátsó lábszárak a térd alatt közvetlenül fehéres-sárgásak, világoskékesek, lejjebb lábszár narancsvörös.
  +
  +
Testméret: ♂ 15-21 mm | ♀ 19-29 mm
  +
  +
'''Cirpelés:''' Nem mutat tipikus spontán éneket. Más himekkel rivalizálás esetén puha whirrs hangzik. Amikor a hímek egy nőstényt vesznek észre, rövid ugrásokkal mozognak a nőstény felé, és mindegyik ugrás után egy zümmögő hang hallatszik.
  +
  +
'''Elterjedés:''' Az elterjedési területe Portugália Dél-Európában, egészen Dél-Ázsiáig, majd délre Ausztráliában. Ugyanígy Dél-Afrikában, északra Németországba, a Mainz régióig. Svájcban lokálisan, körülbelül 1200 m magasságig.
  +
  +
'''Élőhely, életmód:''' Higrofil, higro-mezofil. Leggyakrabban a szikesek jellegzetes növénytársulásaiban találkozhatunk vele, de folyók, tavak nedves parti régióiban is előfordul. Inkább a nyíltabb területeket kedveli, kerüli a dúsabb növényzetet. A lárva fejlődéséhez nedves talaj szükséges, többnyire álló vagy áramló vizek partján. A nedves élőhelyeken kívül az imágók szárazakon is élnek, például ruderáliák, kőbányák, homokos vagy kavicsos területek. Mind a nedves, mind a száraz élőhelyekre jellemző, hogy rendkívül kedvelik. Az élőhelyekre jellemző másik szempont az alacsony vagy foltos növényzet. Erős vizes élőhelyeken csak alacsony növényzetű területeken vannak.
   
  +
'''Fenológia:''' A júniusi kelés után az imágók az északi mérsékelt éghajlaton július végétől október elejéig figyelhetők meg. Dél-Európában hibernálhat, ezért már kora tavasszal megfigyelhető. A petéket a nedves talajba helyezik.
A hím 15 - 19, a nőstény 26 - 30 mm. Kecses, nyúlánk faj. Testén jelentősen túlnyúló szárnya keskeny, amely jó röpképességére utal. Különösen a hímek rendkívül mozgékonyak. A hátsó szárny átlátszó, zöldessárgán árnyalt, a csúcsán enyhén barna. Ugrólábának combja hosszú, karcsú, enyhén ívelt. Leggyakrabban a szikesek jellegzetes növénytársulásaiban találkozhatunk vele, de folyók, tavak nedves parti régióiban is előfordul. Inkább a nyíltabb területeket kedveli, kerüli a dúsabb növényzetet.
 

A lap jelenlegi, 2022. május 19., 18:11-kori változata

#0420

Magyar név: Tenger-zöld sáska

Tudományos név: Aiolopus thalassinus (Fabricius, 1781)

Elterjedés: kozmopolita

Faunatípus: policentrikus

Életforma: geo-chortobiont

Természetvédelmi értékszám: III


https://www.inaturalist.org/taxa/415621-Aiolopus-thalassinus/browse_photos

http://www.orthoptera.ch/arten/item/aiolopus-thalassinus-thalassinus


Leírás: Kecses, nyúlánk faj, gyakran zöldes színű. Különösen a hímeknél nagyon gyakori a szürke vagy barna szín.Testén jelentősen túlnyúló szárnya keskeny, amely jó röpképességére utal. Különösen a hímek rendkívül mozgékonyak. Két könnyű keresztszalag fut át az fedőszárnyakon, nagyon változóak, kis és nagy sötét foltokkal borítva. A nőstényekben a szárnyak első felében gyakran a mediális mező alatt egy homályos, zöld csík van. A hátsó szárnyak az alapnál sárgás-zöld színűek. Átlátszóak, kivéve a felső szegélyen lévő kis barnulást. Ugrólábának combja hosszú, karcsú, enyhén ívelt. A hátsó lábszárak a térd alatt közvetlenül fehéres-sárgásak, világoskékesek, lejjebb lábszár narancsvörös.

Testméret: ♂ 15-21 mm | ♀ 19-29 mm

Cirpelés: Nem mutat tipikus spontán éneket. Más himekkel rivalizálás esetén puha whirrs hangzik. Amikor a hímek egy nőstényt vesznek észre, rövid ugrásokkal mozognak a nőstény felé, és mindegyik ugrás után egy zümmögő hang hallatszik.

Elterjedés: Az elterjedési területe Portugália Dél-Európában, egészen Dél-Ázsiáig, majd délre Ausztráliában. Ugyanígy Dél-Afrikában, északra Németországba, a Mainz régióig. Svájcban lokálisan, körülbelül 1200 m magasságig.

Élőhely, életmód: Higrofil, higro-mezofil. Leggyakrabban a szikesek jellegzetes növénytársulásaiban találkozhatunk vele, de folyók, tavak nedves parti régióiban is előfordul. Inkább a nyíltabb területeket kedveli, kerüli a dúsabb növényzetet. A lárva fejlődéséhez nedves talaj szükséges, többnyire álló vagy áramló vizek partján. A nedves élőhelyeken kívül az imágók szárazakon is élnek, például ruderáliák, kőbányák, homokos vagy kavicsos területek. Mind a nedves, mind a száraz élőhelyekre jellemző, hogy rendkívül kedvelik. Az élőhelyekre jellemző másik szempont az alacsony vagy foltos növényzet. Erős vizes élőhelyeken csak alacsony növényzetű területeken vannak.

Fenológia: A júniusi kelés után az imágók az északi mérsékelt éghajlaton július végétől október elejéig figyelhetők meg. Dél-Európában hibernálhat, ezért már kora tavasszal megfigyelhető. A petéket a nedves talajba helyezik.