„Tettigonia caudata” változatai közötti eltérés
| (7 közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva) | |||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
| − | Magyar név: |
+ | '''Magyar név''': Farkos lombszöcske |
| − | Tudományos név: ''Tettigonia caudata'' |
+ | '''Tudományos név:''' ''Tettigonia caudata ''(Charpentier, 1842) |
| − | Elterjedés: közép-, kelet-európai |
+ | '''Elterjedés:''' közép-, kelet-európai |
| − | Faunatípus: ponto-káspi |
+ | '''Faunatípus:''' ponto-káspi |
| − | Életforma: thamnobiont |
+ | '''Életforma:''' thamnobiont |
| + | |||
| ⚫ | |||
| + | |||
| ⚫ | |||
| ⚫ | |||
<gallery> |
<gallery> |
||
0111_Tettigonia_caudata.jpg |
0111_Tettigonia_caudata.jpg |
||
| + | 0112_Tettigonia_caudata.jpg |
||
</gallery> |
</gallery> |
||
| 18. sor: | 22. sor: | ||
http://www.orthoptera.ch/arten/item/tettigonia-caudata-caudata |
http://www.orthoptera.ch/arten/item/tettigonia-caudata-caudata |
||
| − | |||
| − | '''Magyar név''': farkos lombszöcske |
||
| − | |||
| − | '''Tudományos név:''' ''Tettigonia caudata ''(Charpentier, 1842) |
||
| − | |||
| ⚫ | |||
| 30. sor: | 28. sor: | ||
Legnagyobb testű szöcskéink közé tartozik. Színe egyenletesen zöld, csak a lábak színe néha sárgás. Különösen az idősebb állatok lehetnek sárgás alapszínűek. A fejtető és a nyakpajzs, ellentétben a többi ''Tettigonia'' fajjal, egyenletesen zöld, csak a hím cirpelő szerve többé-kevésbé sötét. A keskeny szárnyak hosszúak, túlérnek a hátsó térden. A hátsó lábak lábszárán erős, fekete tüskék ülnek, alapjukon fekete bázissal, ezzel meg lehet különböztetni a már idősebb lárvákat is a többi európai ''Tettigonia'' fajtól. A nőstény tojócsöve hússzínű barnás, nagyon hosszú, a szárnyak csúcsán is túlér, enyhén lefelé hajlított. A hím cerkuszai a tövüknél erősen megvastagodottak. |
Legnagyobb testű szöcskéink közé tartozik. Színe egyenletesen zöld, csak a lábak színe néha sárgás. Különösen az idősebb állatok lehetnek sárgás alapszínűek. A fejtető és a nyakpajzs, ellentétben a többi ''Tettigonia'' fajjal, egyenletesen zöld, csak a hím cirpelő szerve többé-kevésbé sötét. A keskeny szárnyak hosszúak, túlérnek a hátsó térden. A hátsó lábak lábszárán erős, fekete tüskék ülnek, alapjukon fekete bázissal, ezzel meg lehet különböztetni a már idősebb lárvákat is a többi európai ''Tettigonia'' fajtól. A nőstény tojócsöve hússzínű barnás, nagyon hosszú, a szárnyak csúcsán is túlér, enyhén lefelé hajlított. A hím cerkuszai a tövüknél erősen megvastagodottak. |
||
| − | ♂ 25-30 mm, ♀ 27- 40 mm, tojócső 37-40 mm |
+ | Testhossz: ♂ 25-30 mm, ♀ 27- 40 mm, tojócső 37-40 mm |
Cirpelés: a echeme-k hangosak, mintegy 2-4 s időtartammal, nappal és éjszaka egyaránt. |
Cirpelés: a echeme-k hangosak, mintegy 2-4 s időtartammal, nappal és éjszaka egyaránt. |
||
| + | |||
| + | |||
'''A faj ökológiája:''' |
'''A faj ökológiája:''' |
||
| 40. sor: | 40. sor: | ||
| ⚫ | |||
| + | '''Általános elterjedése:''' |
||
| + | |||
| ⚫ | |||
| + | |||
| + | |||
| + | |||
| + | '''Elterjedése Magyarországon:''' |
||
| − | + | Konkrét elterjedési kép aligha adható, mert a legkülönbözőbb tájakon, magasságokon, de igen szórványosan mutatkozik. |
|
| − | ELŐFORDULÁSA NEMZETI PARKJAINKBAN (és illetékességi területükön). |
||
| + | '''Állománynagyság:''' |
||
| − | ANP: Aggteleki-hg./26 (Aggtelek/V, R, Jósvafö/V, R) |
||
| ⚫ | |||
| − | BNP: Bükk-hg./25 (Szilvásvárad/N, Nagyvisnyó/N) |
||
| − | BFNP: Lókút/9 FHNP: „Fertő-táj”/2 |
||
| − | HNP: Ujszentmargita,/17, N „Bockerek”-erdő/6, Debrecen/44 KNP: Ópusztaszer/N KMNP: „Békés-m.” |
||
| + | '''Veszélyeztető tényezők:''' |
||
| ⚫ | |||
| ⚫ | |||
| ⚫ | |||
| + | '''Természetvédelmi kezelés:''' |
||
| − | + | Természetes élőhelyeken beavatkozást nem igényel. Agrárterületeken (vegyszermentes) magaskórós, akár gyombozótok, bokros, rét közeli mezsgyék elősegítik megtelepedését, fennmaradását. |
|
A lap jelenlegi, 2022. november 25., 16:27-kori változata
Magyar név: Farkos lombszöcske
Tudományos név: Tettigonia caudata (Charpentier, 1842)
Elterjedés: közép-, kelet-európai
Faunatípus: ponto-káspi
Életforma: thamnobiont
Természetvédelmi értékszám: I
Védettség: IUCN: - ; hazánkban védett, eszmei értéke 5000 Ft.
http://www.orthoptera.ch/arten/item/tettigonia-caudata-caudata
Leírás, bemutatás:
Legnagyobb testű szöcskéink közé tartozik. Színe egyenletesen zöld, csak a lábak színe néha sárgás. Különösen az idősebb állatok lehetnek sárgás alapszínűek. A fejtető és a nyakpajzs, ellentétben a többi Tettigonia fajjal, egyenletesen zöld, csak a hím cirpelő szerve többé-kevésbé sötét. A keskeny szárnyak hosszúak, túlérnek a hátsó térden. A hátsó lábak lábszárán erős, fekete tüskék ülnek, alapjukon fekete bázissal, ezzel meg lehet különböztetni a már idősebb lárvákat is a többi európai Tettigonia fajtól. A nőstény tojócsöve hússzínű barnás, nagyon hosszú, a szárnyak csúcsán is túlér, enyhén lefelé hajlított. A hím cerkuszai a tövüknél erősen megvastagodottak.
Testhossz: ♂ 25-30 mm, ♀ 27- 40 mm, tojócső 37-40 mm
Cirpelés: a echeme-k hangosak, mintegy 2-4 s időtartammal, nappal és éjszaka egyaránt.
A faj ökológiája:
Ez egy praticolous és arbusticolous faj, mezofil, mezo-xerofil. Dús, 1-3 m magas kultúr vagy egyéb növényállományokat (pl. gabonavetésekben, gyombozótokban), bozót-foltokat kedveli. Nagyrészt ragadozó. A lárvák az áttelelt petékből áprilisban kelnek. Kezdetben (kis lárvaként) rétek gyepszintjében, később, főként imágóként magasabb növényzeti szintekbe vonul. Kifejlett példányaival június-július-tól akár október közepéig találkozhatunk. Tojásrakásra ismét a talajszintre tér vissza. Közepesen repül, ami magyarázza esetenként eltérő ökológiájú élőhelyeken való felbukkanását.
Általános elterjedése:
Eurázsiai pontomediterrán; E-Olaszországtól Belsö- Ázsiáig.
Elterjedése Magyarországon:
Konkrét elterjedési kép aligha adható, mert a legkülönbözőbb tájakon, magasságokon, de igen szórványosan mutatkozik.
Állománynagyság:
Országosan, bár igen szórványosan jelentkező szöcske, amely agrárterületeken sem ismeretlen. Feltehető, hogy utóbbi területeken való megfogyatkozása összefügg a fokozott agrár-kemizációval.
Veszélyeztető tényezők:
Hazai fennmaradása viszonylagosan szórványos előfordulása ellenére is csak az inszekticidekkel tartósabban kezelt agrárterületeken látszik veszélyeztetettnek.
Természetvédelmi kezelés:
Természetes élőhelyeken beavatkozást nem igényel. Agrárterületeken (vegyszermentes) magaskórós, akár gyombozótok, bokros, rét közeli mezsgyék elősegítik megtelepedését, fennmaradását.
