Arcyptera fusca

#0620 0621

Magyar név: szép hegyisáska

Tudományos név: Arcyptera fusca (Pallas, 1773)

Elterjedés: euroszibériai

Faunatípus: angarai

Életforma: chortobiont

Természetvédelmi értékszám: I

• 

  Arcyptera fusca hím

• 

  Arcyptera fusca nőstény

A hím 24 - 31 mm, a nőstény 30 - 35 mm. A nőstény szárnya rendszerint rövid, a himeké túlér a potrohcsúcson. Rendkívül dekoratív színezetű állat. Az okkersárga alapszínű testet barnás előtorpajzs díszíti, a szárnyak füstösen barnás-feketék, a lábszárak, különösen a 3. lábpáré, élénk pirosak. Az állat viselkedését tanulmányozva észrevehetjük, hogy a hímek érces círpelésük szüneteiben jellegzetes módon integetnek feltűnő színű hátsó lábukkal. Repülés közben – különösen a felriasztott állatoknál - jellegzetes surrogás hallható. Elsősorban az Északi Középhegység hegyi rétjein fordul elő. Az utóbbi meleg, száraz évek hatására visszahúzódóban van kelet felé. Élőhelyeinek veszélyeztetettsége miatt aktuálisan veszélyeztetett a faj is, védett. Értéke: 10000 Ft.

Szép hegyisásáka

Arcyptera fusca (Pallas, 1773)

Védettség: IUCN: - ; hazánkban védett, eszmei értéke 10000 Ft.

Leírás, bemutatás:

Közepesen nagy, változóan tarka, sárgástól olajzöldig. Az előtor okkersárga, bársonyosan barna hosszanti sávokkal. Oldalélei középtájon enyhén befelé hajlnak. A nőstény szárnya rendszerint rövid, a himeké túlér a potrohcsúcson, füstös. A lábszárak, különösen a 3. lábpáré, élénk pirosak. Repülés közben – különösen a felriasztott állatoknál - jellegzetes surrogás hallható.

Testhossz: ♂ 22-30 mm, ♀ 29-42 mm

Cirpelés: A hím jellegzetes, jól hallható cirpelése a hátsó láb szárnyak fölé emelésével zárul.

A faj ökológiája:

Chorthobiont, mezo-xerofil. Üde hegyi rétek, nagyobb erdei tisztások (általában 500 -700 m fölött).

Tartózkodási helye, rendszerint a gyepszint alsó részében, illetve a talajszinten van. Viszonylag korai faj – az imágók június végétől október végéig figyelhetők meg.Petéiket nyílt homokos, földes és agyagos talaj foltokon a talajba rakja. A peték valószínűleg több évig nyugalomban lehetnek. Ezért a népesség nagysága nagymértékben változhat. Ideális körülmények között, enyhe téllel és száraz nyarakkal, még tömeges előfordulása is lehetséges.

Általános elterjedése:

Palearktikus, angarai; Spanyolországtól (Pireneusok) Belső-Ázsiáig előfordul.

Elterjedése Magyarországon:

Az Északi-középhegységben, 600-700 m fölött fordul elő.

ELŐFORDULÁSA NEMZETI PARKJAINKBAN (és illetékességi területükön).

ANP: Aggtelek/26, Jósvafo/26

BNP:Bükk-hegység/25(többközelebbi lelőhely), Mátra?, Zempléni-hg./27

(Háromhuta, Regéc)

DINP: Börzsöny/19 (Királyrét/N), Visegrádi-hegység/l 9 (Dobogókő?, innen feltehetően kipusztult, utoljára az 1960-as években gyűjtöttük).

Állománynagyság:

Bár nagy areájú - nálunk egyik legszebb színezetű - sáska, azonban Magyarországon ritkává teszi magasabban fekvő, üde hegyi rétekhez való kötöttsége.

Veszélyeztető tényezők:

Eddig pontosabban fel nem tárt ok(ok) folytán (a kaszálók felhagyása, bokrosodása?) magyarországi populációi lokálisan csökkenni látszanak (Aggteleki Karsz, Bükk hegység). A Visegrádi-hegységben lévő Dobogókőn nagy valószínűség szerint az üdülőfalu létesítése folytán semmisültek meg élőhelyei.

Természetvédelmi kezelés:

Értékesebb lelőhelyein a szukcesszió (fel-erdősödés) meggátlása, a hegyi rétek kaszálásának részleges visszaállítása indokoltnak tűnik, de ez még további vizsgálat tárgyát képezi.