„Arcyptera microptera” változatai közötti eltérés
| 18. sor: | 18. sor: | ||
</gallery> |
</gallery> |
||
A hím 12 - 17 mm, a nőstény 18 - 20 mm. Zöldesbarna, a fedőszárnyak, amelyek elérik mindkét nemnél a hátsó térdet, sokszor barna foltosak. A felső szélükön fehéres vonal van, a csúcs felé üvegszerűek. Sziklagyepekben és sztyepréteken (estleg homokon) igen lokálisan (pl. Tokaj) előforduló, az eurázsiai rétisáskához hasonló elterjedésű, aktuálisan veszélyeztetett faj. Vöröskönyves, védett faj. Értéke: 10000 Ft. |
|||
'''Tarka sztyeplejtősáska vagy rövidszámyú hegyisáska''' |
|||
''Arcyptera microptera'' (Fischer de Waldheim, 1833) |
|||
'''Védettség: '''IUCN: - ; hazánkban védett, eszmei értéke 10000 Ft.''' ''' |
|||
'''Leírás, bemutatás:''' |
|||
Az előtor oldalszegélyei határozottan törnek. A fedőszárnyak vöröses barnás sárgásak, esetleg zöldesbarnák, sokszor sötét foltokkal, felső élükön fehér, hosszanti vonal van. A szárnyvégek üvegszerűen áttetszők, mindkét nemnél éppen elérik a harmadik térdet. A test élénk sárga, fekete, olajzöld és fehér színekkel, hátsólábszár és a comb alul piros. |
|||
Testhossz: ♂ 19 – 21 mm, ♀ 25 – 28 mm. |
|||
'''A faj ökológiája:''' |
|||
Geo-chortobiont, xerofil. Száraz gyepekben, homokos talajon, sztyepplejtők kopáros-köves részein. |
|||
A korai kifejlődésű sáskákhoz tartozik, májustól októberig. A talajszinten tartózkodik. Gyengén repül. Tápláléka fűfélékbő kerül ki. |
|||
'''Általános elterjedése:''' |
|||
Angarai. A Palearktikumban Spanyolországtól Közép-Ázsiáig előfordul; Európában a Kárpát-medence északi elterjedési határát jelzi (Németország és Ausztria néhány lelőhelyéről az utóbbi évtizedekben valószínűen kipusztult). |
|||
'''Elterjedése Magyarországon:''' |
|||
Ritka, lokális előfordulású a Magyar Középhegység néhány pontján. Az Alföldről nem ismeretes. |
|||
ELŐFORDULÁSA NEMZETI PARKJAINKBAN (és illetékességi területükön). |
|||
BNP: Tarcal/27 (Kopasz-h./N, V) |
|||
BFNP: Bakony:(Nagyvázsony/N, Hajmáskér/N) |
|||
DFNP: Etyeki-dombság (Sóskút/K), Budai-hg./19, 22 (Hármashatár-h./N; 1970-es évek |
|||
óta nem gyűjtöttük), Pomáz/N |
|||
'''Állománynagyság:''' |
|||
Faunisztikailag igen értékes, ritka előfordulású; Európában a legészakibb előfordulása a Kárpát-medencében van. |
|||
'''Veszélyeztető tényezők:''' |
|||
Németországi, ausztriai populáció-részlegeinek az elmúlt évtizedekben való kipusztulása után a Kárpát-medencében is veszélyeztetetté vált: budai és pomázi élőhelyei/populációi az utóbbi 2-3 évtizedben degradálódtak és pusztultak el. Jelenleg erőteljesebb populációja csak a tarcali Kopasz-hegyről ismert. Itt esetlegesen az új szőlőtelepítések csökkentik élőhelyeit |
|||
'''Természetvédelmi kezelés:''' |
|||
Ismert élőhelyein a sztyepplejtök státusának fenntartása indokolt. Szezon-végi kímélő legeltetés aligha árt, mivel ekkorra fejlődését, petézését jórészt befejezi. |
|||
A lap 2016. október 5., 10:01-kori változata
#0630
Magyar név: sztyeplejtősáska
Tudományos név: Arcyptera microptera (Fischer de Waldheim, 1833)
Elterjedés: euroszibériai
Faunatípus: angarai
Életforma: geo-chortobiont
Természetvédelmi értékszám: I
Arcyptera microptera
Tarka sztyeplejtősáska vagy rövidszámyú hegyisáska
Arcyptera microptera (Fischer de Waldheim, 1833)
Védettség: IUCN: - ; hazánkban védett, eszmei értéke 10000 Ft.
Leírás, bemutatás:
Az előtor oldalszegélyei határozottan törnek. A fedőszárnyak vöröses barnás sárgásak, esetleg zöldesbarnák, sokszor sötét foltokkal, felső élükön fehér, hosszanti vonal van. A szárnyvégek üvegszerűen áttetszők, mindkét nemnél éppen elérik a harmadik térdet. A test élénk sárga, fekete, olajzöld és fehér színekkel, hátsólábszár és a comb alul piros.
Testhossz: ♂ 19 – 21 mm, ♀ 25 – 28 mm.
A faj ökológiája:
Geo-chortobiont, xerofil. Száraz gyepekben, homokos talajon, sztyepplejtők kopáros-köves részein. A korai kifejlődésű sáskákhoz tartozik, májustól októberig. A talajszinten tartózkodik. Gyengén repül. Tápláléka fűfélékbő kerül ki.
Általános elterjedése:
Angarai. A Palearktikumban Spanyolországtól Közép-Ázsiáig előfordul; Európában a Kárpát-medence északi elterjedési határát jelzi (Németország és Ausztria néhány lelőhelyéről az utóbbi évtizedekben valószínűen kipusztult).
Elterjedése Magyarországon:
Ritka, lokális előfordulású a Magyar Középhegység néhány pontján. Az Alföldről nem ismeretes.
ELŐFORDULÁSA NEMZETI PARKJAINKBAN (és illetékességi területükön).
BNP: Tarcal/27 (Kopasz-h./N, V)
BFNP: Bakony:(Nagyvázsony/N, Hajmáskér/N)
DFNP: Etyeki-dombság (Sóskút/K), Budai-hg./19, 22 (Hármashatár-h./N; 1970-es évek
óta nem gyűjtöttük), Pomáz/N
Állománynagyság:
Faunisztikailag igen értékes, ritka előfordulású; Európában a legészakibb előfordulása a Kárpát-medencében van.
Veszélyeztető tényezők:
Németországi, ausztriai populáció-részlegeinek az elmúlt évtizedekben való kipusztulása után a Kárpát-medencében is veszélyeztetetté vált: budai és pomázi élőhelyei/populációi az utóbbi 2-3 évtizedben degradálódtak és pusztultak el. Jelenleg erőteljesebb populációja csak a tarcali Kopasz-hegyről ismert. Itt esetlegesen az új szőlőtelepítések csökkentik élőhelyeit
Természetvédelmi kezelés:
Ismert élőhelyein a sztyepplejtök státusának fenntartása indokolt. Szezon-végi kímélő legeltetés aligha árt, mivel ekkorra fejlődését, petézését jórészt befejezi.
